Chacho Rom - beszélgetés Szabó Ildikóval

- Eddigi filmjeid a jelenben játszódnak. Miért választottad most a történelmi filmet?
- Azt gondolom, hogy az egész élet egy habiszti. Ez egy cigány kifejezés, azt jelenti, hogy kamu, ál, hazug. Az élet csalóka, és minden jelenti az ellenkezőjét is, ugyanakkor újra és újra a túlélést tekintjük célnak, legfőképp a cigányok de a magyarok, a környező népek az elmúlt viharos másfél évszázad folyamán. A történelem csak köntös. Minden pillanatot másként élünk meg, máshogy interpretáljuk az eseményeket te is, én is, mindenki. Akkor mi legyen a történelmi a igazság? Milyen legyen a történelmi film? Azért választottam fikciós történetet, mert ez a korhűségtől némileg függetlenül az együttélés, a túlélés lehetőségeit, lehetetlenségét boncolgatná. Én az eddigi filmjeimet sem éreztem up-to-date filmeknek. Mindegy, hogy valami mikor történik, ma vagy holnap, vagy száz évvel ezelőtt. Nem hiszek az objektív igazságban. Minden igaz, csak a tej van vízből.
- Ezért a szerelem a fő mozgatórugója a filmnek?
- Mert nincs is más. Ha a szerelem nem lenne, miért kelnénk föl? A hazáért vagy a parkettalakozásért? Semmi más mozgatórugó nincs a hajnali felkeléshez, csak a szerelem. A történelem során az időtől mégis függetlenül ugyanazok a szemétségek, ugyanazok az árulások, ugyanaz a boldogság, ugyanaz a kudarc, ugyanaz a megaláztatás ismétlődik. Ez az, ami nem változik. Szerintem mindig a különlegességet, a másságot szeretjük egymásban. De ez az a dolog is, amiért hosszú távon nem bírjuk egymást elviselni. Különböző emberek különböző történetei összecsapnak, és a csúcspont után ugyanoda jutnak vissza, ahonnan elkezdték. A film négy epizódja is erről szól. Amikor egy SS tiszt lánya és egy cigánylány és egy herceg dédunokája a második világháború után mégis képesek egymást szeretni, az rendkívüli dolog.
- Hogyan alakult ki a történet?
- Ezt a történetet Péli Tamástól kaptam ajándékba. Ez közvetlenül a Csajok premiere után volt, és én nagyon depressziós voltam. Mert amikor a filmet megcsinálod, és bemutatják, az olyan mint amikor a gyerekedet vennék el tőled, soha többé nem látod. Teljesen kikészülsz, kiürülsz. Magának a filmnek a befejezése is kudarc volt számomra. Feküdtem a szobámban, telefon kihúzva, redőny leeresztve, számoltam a repedéseket a falon. Sípos Kornél a Csajok gyártásvezetője eljött, és mondta, hogy négy nap múlva le kell adni egy szinopszist a Történelmi Film Alapítványhoz. Én akkor négy nap múlva meghalni szerettem volna, nemhogy dolgozni, de ő addig járt a nyakamra, amíg kínkeservesen megírtam tizenkét oldalt. Az alapja az volt, hogy egy cigánylányba beleszeret József főherceg. Én ezt érdekesnek találtam. Egyrészt a herceg alakja miatt, aki polihisztor volt, tizenkét nyelven beszélt, köztük cigányul is, ő volt az, aki cigányokat telepített le a saját birtokán; másrészről pedig a kapcsolatukat izgalmasnak tartottam. Ami variáció eszembe jutott, azt leírtam. Beadtuk, és nagyon tetszett mindenkinek. Kaptam pénzt a forgatókönyvre, és a Jancsó Zoltánnal megírtunk egy egész könyvet. Könyvtárba jártam, nagyon felkészültem azokból az időkből, a cigányság kultúrájából, történelméből. Aztán elfogyott a pénz, és innentől követhetetlen a történet, a könyvet többször átírtuk, meghúztuk. Négy évig folyamatosan változott rajta valami. Már forgattunk Lednicén, és most úgy néz ki, hogy május elején megint elindulhat a forgatás.
- Ez egy drága film lesz...
Sok pénzbe kerül, de nem drága film. Nagyon kevés pénzből készül el, ahhoz képest, hogy ez egy kétrészes, korhű, kosztümös, száz év történetét bemutató film. Persze nagyon sok problémánk volt a pénz előteremtésével, több forrásból kaptunk, magyar, francia, német tévéktől, a Közalapítványtól stb. Többször álltunk le, sokszor egyszerűen az adminisztráció miatt.
- Mennyiben lesz ez cigányfilm, mondjuk Kusturica munkáihoz képest?
- Kedvező hasonlat, nagyon szeretem, amit ő csinál. A Cigányok ideje nagy hatással volt rám, az egyik jelenetnél annyira el kezdtem zokogni, hogy kivezettek a moziból. Azonban nem hiszem, hogy létezik ilyen, hogy cigányfilm, hogy magyar és cigány társadalom. Ez egy film lesz. Engem pillanatnyi dolgok érdekelnek, szerelem, élet, halál, emberek. Nem vagyok koncepciózus, gyakorlatilag véletlenszerűen csinálom a filmjeimet, ha lehet ezen az úton, ha nem lehet, akkor egy másikon. Én egy nagyon független, magányos alkat vagyok a filmszakmán belül. Nem érzem magam egy ilyen típusú közösségi gondolkozónak.