Csaljuk ide Hollywoodot!

Návai Anikó - One Girl Show

Az Ötödik sebesség egykori szerkesztő-műsorvezetője 1981-ben disszidált az USA-ba, ahol az Amerika hangjának dolgozott Washingtonban, mígnem áthelyezték Dél-Kaliforniába. 1999-ben vette föl tagjai közé a Hollywood Foreign Press Association (Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetsége), s vált ezzel a Golden Globe egyik szavazó úrnőjévé. 1999 óta képviseli a magyar film ügyét s támogatja filmesnek készülő fia karrierjét Los Angelesben. Itthon csak a Filmszemlék alkalmával lehet elkapni huzamosabb időre.

filmhu:Mi a Magyar Filmbizottság története?

N.A.: A Magyar Filmbizottságot (Hungarian Film Commission) 1999-ben hozta létre a Magyar Mozgókép Közalapítvány. A világ sok országának működik hasonló filmes képviselete Los Angelesben, Közép-Kelet-Európából viszont a magyar az első. A megalakulás elsődleges célja az volt, hogy hollywoodi produkciókat csábítsunk Magyarországra, s így folyamatosan munkát kapjon a magyar filmgyári kapacitás, vagyis a magyar filmszakma (MMK) résztulajdonában lévő MAFILM.

De ez csak az első lépés. Meggyőződésem ugyanis, hogyha Hollywood fokozatosan ideszokik Magyarországra, akkor lassacskán az ottani producerek és az itteni magyar filmművészek között is létre fog jönni az aktív kreatív kapcsolat. S ez esetben már nem csak akkor kerül szóba a Miramax, a Fine Line és a Paramount Classics, mikor el kellene nekik adni egy magyar filmet, hanem még mielőtt elkészül.

Számomra a magyar film mindig is egy komplex csomagot jelentett: az elengedhetetlenül fontos, értékteremető magyar filmművészetet, és a piacképes ipart, a gyártást. A magyar filmművészet rendkívül speciális helyzetben van: limitált nyelven, sajátos tematikájú filmeket készít, vagyis piaci szempontból értékelhetetlen, kulturális szempontból viszont létfontosságú értéket teremt. De ez is a dolga! A magyar színházak özönétől sem várja senki, hogy profittal működjenek, mint ahogy Jókait sem azért adja ki valaki, mert ezen akar meggazdagodni. Ezzel szemben a hazai filmipar igenis képes megjelenni a nemzetközi piacon, mint profitorientált gyártó. Filmiparunk nemzetközi – elsősorban hollywoodi - promóciója a feladatom, a nemzetközi produkciók kiszolgálásához azonban elengedhetetlen a megfelelő infrastrukturális háttér, melynek bázisa lehetne a MAFILM.

filmhu:Milyen mértékben van jelen Hollywood külföldön?

N.A.: Hollywood évente 13 milliárd dollárt költ el külföldön., ennek jó részét a szomszédos Kanadában, a kanadai dollár kedvező árfolyama, a közelség és az angol nyelv közössége okán. A másik nagy szelet Londonnak jut, ahol viszont egy csomó adókedvezményt biztosítanak – ebből a sale and leaseback a legismertebb.

Közép-Kelet-Európát már jóval a rendszerváltás előtt fölfedezték maguknak az amerikai produkciók. Andrew Vajna sorra hozta Magyarországra a filmeket: a Sylvester Stallone főszereplésével készült Victoryt, a Costa-Gavras rendezte Zenélő dobozt, a Schwarzenegger fémjelezte Vörös zsarut, s persze az Evitát. Az HBO is rendszeresen idejárt: itt forgatták a Josephine Baker Storyt, a Citizen X-et, a Raszputyint, a Sztálint és sorolhatnám.

A Barrandov Stúdió

A kilencvenes évek végére - amikor megszűnt Könyves Kálmán úti műterem, lebulldózerezték a Pasaréti Korda Stúdiót és privatizálták a Róna utca jelentős részét – szép lassan leállt a budapesti boom. Hollywood egyre jobban kezdte kultiválni Prágát, ahol a sok műteremes Barrandov stúdió ideálisan korszerű infrastruktúrát és feltételeket biztosít. Emellett a kiváló cseh szakembergárda is segít, tehát a csehek a filmgyártás teljes vertikumát képesek lefedni. Hollywood kezdetben a prágaiakra nem mert kulcsfeladatokat bízni, azonban miután a cseh szakemberek bizonyítottak, ma már csak a stáb legalapvetőbb vázát hozzák Amerikából, minden más funkciót helyi szakemberek töltenek be a legmagasabb szinten is.

Ahhoz hogy a Róna utca és a fóti MAFILM telep versenyben maradjon, még annak idején könnyűszerkezetes, hangszigetelt műtermeket kellett volna építeni, s akkor például a Spy Game nem csak 6 és fél millió dollárt költött volna el Magyarországon, hanem 36 és felet. De a fenti feltételek hiányában a műtermi felvételeket kénytelenek voltak Londonban elkészíteni. Ezzel szemben az elmúlt 7 év alatt Csehországban 4 milliárd dollárt hagyott Hollywood és a filmeket követő amerikai turizmus.

filmhu:Behozható-e ez a lemaradás?

N.A.: Nem könnyen. Sajnos ma már nemcsak Prága előz meg minket, hanem Pozsony és Bukarest is. A pozsonyi Koliba stúdió három összenyitható műteremmel rendelkezik - ide visszajáró vendég Raffaella DeLaurentiis producer (Dino DeLaurentiis lánya) és a Twentieth Century Fox stúdió.

Romániában két rendkívül korszerű stúdiókomplexum is létezik: a valamikor állami kézben lévő, privatizált Buftea és a rendszerváltás óta épült Castel – mindkettő kiválóan alkalmas hollywoodi játékfilmek kiszolgálására. Ezért itt és nem Magyarországon forgatták tavaly négy hónapig a Cold Mountain című Athony Minghella-filmet Nicole Kidmannel, Jude Law-val és Renée Zellwegerrel a főszerepben. A 100 millió dollárdól készült mozi a Miarmax idei nagy karácsonyi bemutatója lesz. Erre a filmre Los Angelesből a Magyar Filmbizottság is pályázott. Helyszínfotóink tetszettek a Miramaxnak, és tárgyalásban voltunk egészen addig a pontig, amíg kiderült, hogy nincs nagy, játékfilm forgatására alkalmas stúdiónk, Bukarestnek viszont van. Azzal, hogy a filmet elvesztettük, nemcsak 100 millió dollárt vesztettünk. Azt is, hogy Kidman és Zellweger lépten-nyomon nyilatkozik a világsajtónak arról, hogy mennyire jól érezte magát Romániában. Ez olyan reklámérték egy filmipar számára, amit semmilyen PR-ral nem lehet pótolni.

Redford és Pitt a Zsinagóga szomszédságában A Spy Game Budapesten

filmhu:Lássuk a naposabb oldalt is! Milyen sikereket könyvelhet el eddig a Magyar Filmbizottság?

N.A.: Elmondhatom, hogy az eddigi működésem nyomán, és csak a nagyjátékfilmeket beszámítva, három év alatt 26 millió dollárt hagytak a hollywoodi produkciók az országban. 1999 óta nálunk forgatott az említett Spy Game, az I Spy, a Sniper II, illetve legutóbb a Lakeshore Entertainment vérfarkas-vámpír thrillerje, az Underworld is. (Melyről elmondhatnám, hogy amennyiben a „próbajáték” sikerült, a film további, már megírt két részét is itt forgatják majd Magyarországon.)

filmhu: A magyar filmszakmai kapacitás privatizálása milyen problémákat vet föl?

N.A.: A magyar filmgyár egyedülálló ipari létesítmény, mely nem hasonlítható, nem is kezelhető úgy, mint más gyárak. Kettős funkciót lát el: művészeti és szórakoztatóipari terméket gyárt egyszerre. Sajnos, a pénzszűke miatt a magyar filmrendezők leszoktak arról, hogy műteremben forgassanak, noha – mint az elmúlt napokban több rendezőtől is hallottam – erre persze lenne igényük. Ha privatizálják a MAFILM megmaradt műtermeit illetve fóti területét, még kevesebb esélye lesz a magyar rendezőknek, hogy műteremhez jussanak. Akár magyar, akár külföldi kézbe kerül a stúdió, a tulajodonos a hzaszonra koncentrál majd. Miért adná oda kedvezményesen, netán ingyen egy magyar filmnek a stúdiót, kiszortíva onnan egy jól fizető amerikai klienst?

A Barrandov Stúdió

Ha viszont szakmai tulajdonba kerül a MAFILM, s a kormány hozzásegíti a szakmát, hogy egyszeri beruházásból felépüljön egy korszerű filmstúdió, akkor a szakma kigazdálkodhtaja az infrastruktúra folyamatos fejlesztéséhez szükséges összegeket az amerikai bérmunkákból. Sőt, nemcsak műteremhez juthat, hanem állandó kiegészítő forráshoz is a bérmunkákból származó haszonból. A magyar filmművészettől nem várja senki, hogy a gazdaság húzóágazata legyen, de a magyar filmygártás igenis azzá válhat. Megtöltheti a szállodákat, fellendítheti a külföldi turizmust és stabilizálhatja az ország pozitív imidzsét külföldön.

Pontosan úgy, ahogy Prágában csinálták, csak egy kicsit okosabban. A cseh filmszakma rendszerváltás idején ugyanis nem gondolkodott ilyen komplexen: nem maradt az övéké a Barrandov infrastruktúrája, ezért nem a cseh filmművészet részesül az amerikai bérmunka-gyártás hasznából, hanem a Stillking és a Milk and Honey nevű, Prágában székelő amerikai produkciós cégek, amelyek ezt a kapacitást értékesítik. Nem is csinál filmet se Menzel, se Chytilova. A román filmművészek se kapnak a Buftea és a Castel hasznából, a szlovák remndezőknek se jut a Koliba profitjából.

filmhu: Ha ez ennyire nyilvánvaló, miért nem ismeri fel a magyar állam? Mi kell ahhoz, hogy tegyen is az ügy érdekében?

N.A.: Ha jól tudom, a magyar miniszterelnök ezekben a napokban a filmszakmára bízta a MAFILM privatizációjának kérdését. Ennél többet nem tehet egy kormány egy igazi demokráciában. Ha a filmtörvény is létrejön, akkor most már csak a filmszakmán múlik, hogy stratégialilag hogyan méri fel saját jövőjét egy olyan korban, amelyben az audiovizualitás globális léptékkel abszolút vezető szerepet játszik. Kulturálisan és szórakoztatóipari szempontból egyaránt.

filmhu:A magyar filmművészet él, de mi a helyzet a magyar közönségfilmmel?

N.A.: Minden magyar rendező boldog, ha végre filmhez jut, s ilyenkor legtöbbször saját magát akarja kifejezni. Értehtő ez egy olyan rendszerben, amelyben szegénynek produceri feladatokat is el kell látnia, sőt, még a forgalmazási támogatásért is harcolnia kell. Arról nem is beszélve, hányszor kényszerül arra, hogy évekig forgassa álmai filmjét. Beláthatod, hogy ez a gyakorlat nem normális. A rendezőknek nyugalomra, vagyis egy olyan szellemiségű filmgyártásra van szükségük, amelyben mindenki a helyén van. A producer gyárt, a rendező alkot abban a biztos tudatban, hogy filmje a megfelelő kópiaszámban eljut a közönséghez. Amíg a legtöbb producer reklámfilmekkel és bérmunkákkal van elfoglava, s ami lelkesedése és pénze marad, no meg amit a rendező a névre szóló pályázatokkal kiharcol, azt fordítja magyar filmre, addig nagyon nehéz elvárni a rendezőktől, hogy jókedvű közönségfilmeket csináljanak.

filmhu: Hogy zajlik egy hollywoodi produkció idecsábítása?

N.A.: A készülő filmek nyomára egyrészt olyan nem nyilvános adatbázisokban lehet bukkanni, melyekre drága pénzekért előfizetek, másrészt pedig elengedhetetlen, hogy napi szinten benne legyek Hollywood legsűrűbb vérkeringésében. Mivel egyben a Golden Globe díjak mögött álló Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségének egyetlen magyar tagja is vagyok, a legjobb kapcsolatok összeszedésével nincs sok gondom.

A verseny azonban óriási, s ez a Hollywoodban készülő filmek volumene és a filmgyártás természete miatt nem 9-től 5-ig tartó munkakör. Ha kell, egy hétig éjszakázom a számítógépem mellett, amíg összeszedem a szükséges helyszínfotókat és információkat, nappal pedig tárgyalok, telefonálok és kőkeményen lobbizok. Néha többhónapos munkám omlik össze, mert a film rajtem kívülálló okok miatt mégsem indul el, máskor egy-két hét alatt összeáll minden.

filmhu: Az MMKA finanszírozza ebbeli működésed?

N.A.: Igen. Erről annyit, hogy csupán az elmúlt évben a Los Angeles-i irodánk működésére fordított összeg tizenhatszorosát hoztam be Magyarországra. S ebbe értsd bele a Helyszínek Világkiállításán (Location Expo) való impozáns részvételünket is.

filmhu: Mi a Magyar Filmbizottság jövője?

N.A.: Ez most is, mint minden évben az MMKA Nemzeti Kuratóriumától függ. Tekintettel arra, hogy ebben a pillanatban 8 függőben lévő hollywoodi és európai projekt van az asztalomon, már befizettük az áprilisban megrendezésre kerülő Location Expóra a magyar pavilon díját, s végre – két éves szünet után – ismét elkészült a Shoot in Hungary c. rendkívül sikeres produkciós kézikönyv, mely a magyar filmszakma legismertebb marketing-kiadványa. Bízom benne, hogy működésünk folymatos marad. Remélem továbbá, hogy a filmszakma is hamarosan dönt a MAFILM sorsáról és fejlesztéséről. Tőlem csak azt hallhatja a magyar filmszakma, hogy, ha végre megépülne az első hangszigetelt magyar műterem, még több bérmunka jönne, hoznám a producereket és a produkciókat.