David Auburn

Egy Pulitzer-díjas rendező

A Lány a parkban szokványos gyerekeltűnési ügynek indul, de aztán igazi, mély a Sandburg család egész életét meghatározó lélektani dráma kerekedik belőle. Julia (Sigourney Weaver) sikeres jazzénekesnő, szerető feleség és boldog anya, mígnem megtörténik vele minden anya rémálma. A Central Parkban pár pillanatra fordít hátat lányának, Maggienek, és mire visszafordul Maggie már nincs sehol. A történet 16 év múlva folytatódik. Julia banktisztviselőként éli kényszeres, boldogtalan hétköznapjait, mikor egy véletlen folytán egy illatszerboltban megpillant egy Maggie-vel egykorú és rá nagyon hasonlító lányt. Julia a lány bizalmába férkőzik, és a képzeletében és a valóságban is Maggiet kreál Louise-ból (Kate Bosworth). Louise tényleg azonos Maggie-vel, vagy csak kihasználja egy idősödő asszony anyai érzéseit?

Ki kivel játszik?

Filmhu: Miért adja egy sikeres Pulitzer-díjas író filmrendezésre a fejét?

David Auburn: Nagyon egyszerű oka van, mindig is szerettem a filmeket. Forgatókönyvíróként és íróként megszoktam, hogy én kontrolálom és én uralom a művemet. Mindig is tudtam, hogy egyszer majd rendezni akarok, de hogy mindent úgy tartsak kontrol alatt, ahogy azt én szeretném, és megszoktam, ahhoz saját filmet kellett készítenem. Ezt a forgatókönyvet már azzal a szándékkal írtam, hogy ezt én fogom megrendezni és az írás alatt csak reménykedhettem abban, hogy találok hozzá partnert.

Filmhu: Ami nyilván nem volt túl nehéz ezzel a névvel?

D.A.: Nem, de azt se felejtsük el, hogy ez egy nagyon kisköltségvetésű film, így ezért is könnyebb volt rá gyártót (Furst Films) találni.

Filmhu: A színészek kiválasztásába mennyi beleszólása volt?

D.A.: Én döntöttem el, hogy kivel akarok dolgozni. Sigourney-ra egy évet kellett várnom, és csak egy hónapja volt, hogy leforgassuk a filmet, de vele akartam dolgozni mindenáron.

Filmhu: A film, a többi gyerekrablós történetekhez képest egészen más dramaturgiát követ, miért ugrik 16 évet rögtön a film elején?

D.A.: Mert ez érdekelt lélektanilag. Olyan filmet sokat láttunk már, hogy eltűnik a gyerek a játszótéren, és akkor jön a rendőrség és nyomoznak, aztán vagy kiderül valami, vagy nem. Én azt akartam megmutatni, hogy egy ilyen eset több ennél. Ha elveszted a gyereked a játszótéren és az soha nem kerül elő, akkor az egy életre szóló trauma. Meg kell tanulnod elviselni és megbocsátani magadnak.

Filmhu: Sigourney Weaver játékában az a legizgalmasabb, hogy úgy adja a kissé megzakkant nőt, hogy a környezete tényleg úgy is gondolja, hogy megzakkant, de ő maga és a néző nem. Ezt akarta elérni?

D.A.:  Nagyon örülök, ha ez jött le, épp ez volt a koncepció. Julia (Sigourney Weaver) pontosan tudja, hogy életre szóló lelki sebet kapott és ettől más, mint egy normális ember, de nem őrült, bármennyire is próbálja azt elhitetni vele a környezete.

A Wall-E-csapat - középen az űrhajó hangja

Filmhu: Hogy működött együtt önben a forgatókönyvíró és a rendező?

D.A.: Jól kiegészítették, és persze befolyásolták is egymást. Egy csomó jelenetet nem kellett kifejtenem, vagy megmagyaráznom, mert tudtam, hogy rendezőként ezt majd hozzá tudom tenni. És azt is tudtam, hogy sok jelenetet improvizálni szeretnék a színészekkel, mert így hitelesebb, így ezeknek is csak a vázát írtam meg. Aztán elmondtam Sigourney-nak, hogy miről szól a jelenet, ő pedig ott helyben improvizált hozzá szöveget. Ettől persze sokkal élvezetesebb és vidámabb is lett a munka.

Filmhu: Szívesen dolgozna más forgatókönyve alapján is?

D.A.: Persze, nagyon is. De mivel ez a saját forgatókönyvem volt, nem adódott probléma abból, hogy egy csomó jelenet, vagy szöveg másképp alakult a forgatás alatt. Én szeretem, ha a szereplőim gondolkoznak, és hozzáteszik a maguk ötleteit. Egy forgatókönyvíró ezen esetleg megsértődhet, hisz felülírják az ő művét, de mivel itt rendező is voltam, nem csináltam belőle személyes problémát.

Filmhu: A jövőben inkább írna, rendezne, vagy lehet párhuzamosan is folytatni a kettőt?

D.A.: Remélem, hogy mindkettőt folytathatom. Nagyon jó volt rendezni, de nagyon szeretek írni is, forgatókönyvet és színházi darabokat is, ha mindent együtt csinálhatnék, akkor lennék a legboldogabb.