Film és regény

Zacc - A vonzás szabályai

Minimálpróza

"Egyszer már bejött." Bret Easton Ellis: Amerikai psycho

A Nullánál is kevesebb, a Vonzás szabályai, az Informátorok és az Amerikai psycho: Bret Easton Ellis életművének fontosabb állomásai. Leghíresebb és leghírhedtebb műve az Amerikai psycho, M. Nagy Miklós szerint a leggyengébb is. A topyuppie és főként nőket feltrancsírozó Pat Batemen története vegyes, az irodalmon messze túlmutató visszhangot váltott ki. A kilencvenes évek elején feminista szervezetek követelték a mű betiltását és indexre tételét.
Sok mindent úgy határoztak már meg, mint a „korszak Zabhegyezőjét”, legalább kétszáz könyvet így próbáltak kanonizálni, minden generáció a magáét (esetenként többet). Ellis leginnovatívabb újításai nem annyira tartalmiak Németh Gábor szerint, inkább nyelviek. Ami legszembetűnőbb: a minimalista ábrázolásmód, mind prózai eszközök tekintetében, mind a cselekményvezetésben. A szereplőknek minimális reflexiókat engedélyez az író, így az érzelmi puritánság és az események hűvös számbavétele mindenfajta reagálás nélkül teszi igazán felkavaróvá Ellis műveit.
Ellis műveinek nagy részét Németh Gábor önismétlésnek tartja, egy jól bevált piaci eljárás részének: „Megint eladják nekem azt, ami egyszer már bejött”.

A társadalom kritikája
Az Amerikai psycho írója nem a narratív újításokra és a prózatechnikára büszke – ő elsősorban társadalomkritikusnak tartja magát, közelített másfelől M. Nagy Miklós. Az Ellis könyveiben ábrázolt társadalomkép szatirikus és főként az erőszak és szépségkultuszokat veszi célba. A cinikus és hideg ábrázolásmód, a reflexióktól mentes kegyetlen állapotbemutatás avatja Ellis-t morális íróvá. Ő mindenesetre annak tartja magát. A szatirikus ábrázolás és attitűd miatt nem lehet ezeket a könyveket realista műként olvasni. A film éppúgy, mint a könyv, metaforikus. A szereplők tulajdonság nélküliek, klisészerűek, az író (a filmen a rendező) nem létező struktúrákat állít össze – mondta el Németh Gábor. Az, aki a filmet (és a könyvet) realista műként fogja fel, rossz úton jár. (Kritikánk ezt teszi! Olvassa el, és járjon Ön is rossz úton!) 

                                                      Film és regény

"Abszolút profi munka" Roger Avary: A vonzás szabályai

A film több lényeges ponton eltér a regénytől, ez hol hasznára válik, hol nem. A regény főként polifonikus belső monológokkal operál, amit Avary szinte egy az egyben átvesz, de szelektálva és újraértelmezve. Több regénybeli szereplőt nem látunk viszont a filmben, ellenben van egy karakter, aki Ellisnél elképzelhetetlen: a drogdíler. A figura túl poénosra van véve, parodisztikus és vicces - Ellis világában elképzelhetetlen. Ezen túl is, a film sokkal nézőbarátabb, mint amennyire olvasóbarát Ellis regénye. A regény tónusa hűvös, kegyetlen, ezzel szemben a filmváltozatban romantikus, sőt melodramatikus szekvenciákat is felfedezhetünk. Ez, az adaptáció szabadságán túl, azzal is magyarázható, hogy BEE világa „egy az egyben” vászonra átültetve jó eséllyel nézhetetlen lenne. A film konstrukcióját dúsítja az is, hogy nem pusztán A vonzás szabályaira épül, hanem benne van a későbbi Ellis művek (Amerikai psycho, Informátorok stb.) ismerete is. A regények „következetes hideglelősségéből” ugyan sokat visszavesz az adaptáció, ennek ellenére „abszolút profi munka” és „jól megcsinált lektűr” (Németh Gábor). A filmet Ellis is hasonlóképpen ítélhette meg, ugyanis már szerződést kötöttek Avaryvel a Glamoráma filmreviteléről. A vonzás szabályainak filmváltozatáról még sok negatívum elhangzott, de kialakult egy vitathatatlan konszenzus arról, hogy legalább az "Európa klip" (a többszázsnittes képhadarás) tananyag lesz a filmfőiskolákon.