Filmünnep 2

Sírugrók és Túszok

A szakmai programoknak is otthont adó Művészetek Háza (beszámoló hamarosan a filmhun) két kapcsolódó kiállítással várja a pécsi Filmünnep során az érdeklődőket: Huszárik Zoltán emlékkiállítása mellett az idén nyolcvan éves Romvári József életművéből is szemezgetnek.

A Huszárik kiállítást megnyitó Sára Sándor operatőr elmondta, hogy Huszárik Zoltánt mezítlábas kora óta ismerte, amikor egy patakot próbáltak meg közösen elrekeszteni – „majd együtt úsztunk az óceánig.”  Sára és Huszárik egyetlen közös munkája az azóta legendássá vált Krúdy adaptáció, noha a Szindbád fényképezését Sára csak nagy nehezen vállalta el. Huszárik Zoltán szavakkal megidézhetetlen lényegét standfotók, archív fényképek, grafikai munkák és filmrészletek mutatják be.

„majd együtt úsztunk az óceánig.”

Egy emelettel lejjebb pedig Romvári József díszlettervező monumentális életművébe pillanthatnak bele az érdeklődők. Az idén nyolcvan éves művész munkáját bemutató, Pécsett születtem című kiállítást Fazekas Eszter rendezte, aki köszöntőbeszédében hosszan ecsetelte a jó díszlettervező erényeit. Az egyik legfontosabb az észrevétlenség, az apró és finom részletek egymással való összehangolása, olyan fájdalmas lemondásokkal, amikor a Szerelem forgatásának kezdetén az operatőr Tóth Janó kérésére két óra alatt kellett lebontani Mama aprólékosan megtervezett szecessziós szobáját.

A számos magyar nagyjátékfilmes közönségtalálkozó (Ede megevé ebédem, Emelet, Sztornó) mellett egy kisfilm ősbemutatója is a Pécsi Filmünnepen volt. Szekeres Csaba La belle epoque című filmjét és egészen sajátos feldolgozásmódját a beszláni túszdráma ihlette. A film rendhagyó első felében ugyanis az egyik túszlány testében vagyunk: sötét vászonra meredünk, a kívülről beszűrődő hangok adják meg azt a nyomasztó hangulati felütést, amelyet az animált szívbe csapódó pisztolygolyó visz tovább, és a végtelenített, szédületes kameramozgás csúcsosít ki. A túszejtő szerepében Czukor Balázst láthatjuk, az egyik kislányt pedig a Dealer-ből megismert Szilasi Blanka alakítja. 

Szakmai események és kísérőprogramok mellett a filmek is peregnek a pécsi Uránia moziban. Egyet kell értenem a szervezőkkel abban, hogy a szlovén Gravehopping (Sírugrók) valóban a fesztivál eddigi legerősebb darabja, de ez sajnos nem a film, hanem a mezőny érdeme. (El-el feledkezünk róla, de a 37. Magyar Filmszemle Legjobb elsőfilm díjának folyományaként Kocsis Ágnes Friss levegő-je is versenyben van a Pécsi Filmünnepen, és kétségkívül a versenyprogram legvégiggondoltabb darabja.)

A nyomasztó hangulat felütés La Belle Epoque

Jan Cvitkovic munkája tulajdonképpen egyetlen nagy stílustörés, mintha rendezője és forgatókönyvírója nem tudott volna dűlőre jutni: súlyos drámát vagy balkáni vígjátékot készítsenek. A temetéseken búcsúztató beszédeket mondó fiú szűkebb környezetében megtalálható minden fontosabb probléma: van egy folyamatosan öngyilkosságot elkövető apa, egy egyedülálló anya, egy molesztált lány és egy végletekig kiszolgáltatott néma nő. Az eredeti humorral induló történetben kezdetben nagyokat kacagunk, ám szépen lassan, ahogyan a történet halad előre, úgy szaporodnak fel a tragikus elemek, és happy end helyett csak az I will survive keserű indulója csendül fel a befejezésben, hiszen mint tudjuk: annyi balszerencse, oly sok viszály után.

A román Todor Giurgiu filmjét, az Iszonyú viszonyok-at szinte minden helyen botrányfilmként aposztrofálják, a Pécsi Filmünnepen is tódult a tömeg, teltház előtt kezdték vetíteni a filmet. Nem csoda, egy ilyen cselekményleírás után: „Sandu viszonyt folytat húgával, Kikivel, aki közben beleszeret barátnőjébe, Alexbe.” Az Iszonyú viszonyok azonban felülírja a botrányfilmek szokásait: a címben jelzett iszonyú viszonyoknak ugyanis legkevésbé sem a testi oldalát mutatja be, hanem az érzelmi krónikáját. A film kétségkívül legnagyobb erőssége a fiatal színészek játéka, ahogyan a legnagyobb természetességgel, gondolkodás nélkül teszik, amit a szívük diktál.

A fesztivál versenyprogramjában szerepel Martín Sulík A napsütés földje című igazi szociofilmje, amely már az ARIFF programjában is helyet kapott. Az imdb adatbázisa szerint A kertben-t is jegyző Sulíknak ez a tizenötödik filmje, érthetetlen, hogyan kaphatott helyet egy első-másodikfilmeseket felvonultató fiatal filmet ünneplő versenyprogramban. (Ugyanez a helyzet a Zuhanást jegyző Fred Kelemennel is.) Vagyis nem érthetetlen, a fesztivál ugyanis az újonnan belépő és a nemrégiben csatlakozott Európai Uniós országok számára kíván közös platformot létrehozni, így meg vannak a feltöltendő keretek: kell egy szlovák film, ha nem is elsőfilm, kell egy észt film, ha nézhetetlen is. Egy valamiről azonban nem szabadna elfeledkezni: egy rendezvényen lehet nagyon jó a hangulat, lehetnek kiváló szakmai programok, és igényes kísérőrendezvények, egy nemzetközi filmfesztivál színvonalát végső soron a vetített filmek adják meg, amelyek kiválasztásában sokkal körültekintőbben kell eljárni.