Ghost in the Shell

Halhatatlan Szellem

Masamune Shirow manga-folyamának összegyűjtött kiadása 1991-ben került ki a nyomdákból, a géniuszként tisztelt író-rajzoló terjedelmes képregényét négy évvel később egy nemkülönben nagyformátumú alkotó, Mamoru Oshii adaptálta filmre. A rendező nem kívánta szolgalelkű módon lemásolni az egyébiránt szenzációs mangát, a történetet jelentős mértékben átalakította, a japán képregényekre jellemző, fel-fel bukkanó, európai szemmel nézve kifejezetten idegesítő képi vicceket (pl. eltorzult fejek, karikatúraszerű alakok) pedáns alapossággal kigyomlálta, megmutatva a történet komolyabb és komorabb olvasatát. A sallangok eltávolítása jótékonyan hatott a dramaturgiára és a karakterábrázolásra, ám Oshii a technikai kivitelezés területén sem óhajtott kompromisszumos megoldásokba bocsátkozni. Vizuális koncepciója akkortájt forradalmian újszerűnek számított: a filmet a kezdetektől fogva az ultramodern CGI és a hagyományos, kézzel rajzolt technika elegyeként képzelte el, ily módon garantálva az eredeti látványvilágot.

A Section 9 tagjai nem közönséges halandók

A történet központjában álló Section 9 egy különleges rendőrségi csoport, gyorsreagálású, bármely körülmények között bevethető elit alakulat, profilját illetően nemzetbiztonsági ügyekben, terrorelhárításban és hírszerzésben érdekelt. Tagjai nem közönséges halandók, hanem különböző mértékben kibernetizált, csúcsminőségű implantátumokkal, segédagyakkal, közvetlen hálózati hozzáféréssel, biomechanikus izomzattal gazdagított személyek. A részleg operatív tisztjei, Batou és Motoko Kusanagi még köztük is kirívónak számító képességekkel bírnak; az őrnagyi rendfokozatban szolgáló hölgy teljes teste mesterséges, az agyán kívül valamennyi komponense laboratóriumi eredetű. Emberi minőségét a ghost (tudat vagy szellem; a sintoista terminológiában rendkívül komplex, isteni vetülettel felruházott fogalom) szavatolja, ez különbözteti meg őt a hagyományos, lélektelennek mondott kiborgoktól – mígnem egy rutinfeladatnak induló misszió tapasztalatai teljességgel összezavarják a kényelmesre koptatott viszonyrendszert.
A Section 9 egy ismeretlen személyazonosságú kiber-bűnözőt, a Bábjátékosként emlegetett, bravúros képességekkel bíró, nemzetbiztonsági szinten is végzetes kockázatot képviselő kalózt üldöz, a hajsza pedig válaszok helyett egyre aggasztóbb kérdéseket eredményez. Mígnem egy csalóka éjszakán érthetetlen módon beindul a kiborgok tervezésével és kivitelezésével foglalkozó Megatech vállalat gyártósora, a legmodernebb komponensekből összeállított test pedig kisétál az utcára, hogy rövidre rá egy közlekedési baleset áldozataként kerüljön a Section 9 laboratóriumába. A rutineljárásként végrehajtott szkennelés döbbenetes eredményt hoz: kiderül, hogy a babában egy ghost lakik, holott az emberi agy hiánya teljességgel kizárná ennek a lehetőségét. A saját identitásában megzavarodott Motoko Kusanagi eltökéli, hogy végére jár a rejtélynek, rácsatlakozik a kiborgra, feltöri annak tudatát és felderíti a technológiai anomália okait – ám az út, amelyen elindul, teljességgel ismeretlen messzeségbe viszi őt.

CGI és hagyományos, kézzel rajzolt technika elegye

A GitS zavarba ejtő kérdéseket feszeget; a filmtörténelemben sokan, sokféleképpen próbálták már felmérni az emberi létezés határait, megfejteni – vagy legalábbis ábrázolni -- a lélek és a szellem titkát, ám az esetek többségében csak irritálóan tudálékos, megbocsáthatatlan módon direkt parasztvakításra játszó spekulációk születtek. Mamoru Oshii filmje azonban nem csupán teljesíti, de látványosan túlteljesíti a lehetetlen vállalást: a GitS amellett, hogy látványos és megrázó fikció, tudományos és filozófiai szempontból is bámulatosan alapos, kikezdhetetlen háttérrel rendelkező alkotás. Nagymértékben épít Neumann János és Stanislaw Lem munkásságára, kifinomult párhuzamot kínál Pál apostol történetével, telis-tele van sintoista utalásokkal, vagyis esztétikai értékén túl számtalan egyéb attribútummal is rendelkezik; makulátlan eleganciával ejti zavarba és készteti gondolkodásra a nézőt. Ennélfogva költői szépségű remekmű, viszonyítási alap, iránymutató klasszikus, filmtörténeti jelentőségű anime; bár számos alkotáshoz próbálták már hozzámérni – leggyakrabban a Szárnyas Fejvadász merül fel, mint minőségében és tematikájában kézenfekvő párhuzam -, egyedülálló mivolta okán teljességgel értelmetlen az ilyesféle komparatív analízis. Azon ritka kincsek közé tartozik, melyek minden egyes megtekintés alkalmával új felfedezésekkel kínálják meg a nézőt, ráadásul oly mérhetetlen kreativitás és munka, technikai innováció és vizuális bravúr, szív és lélek van benne, hogy a kritika legélesebb pengéje sem ejthet karcolást rajta – azok számára, kik kicsit is érdeklődnek a tudományos fantasztikum, a filozófia, a cyberpunk világa, s általában véve a filmkultúra iránt, kötelezően megtekintendő tétel.