Herendi Gábor: Magyar vándor

Történelem slusszpoénra

filmhu: Ismét vígjátékot rendeztél. Mi vonz ennyire ebben a műfajban?

Herendi Gábor: Ez áll hozzám a legközelebb – azt hiszem, jó humorú ember vagyok, szeretem és értem a humort. A vígjáték nagyon nehéz műfaj, egy film vágásánál tapasztalható meg igazán, hogy mennyire millimétereken múlik, hogy egy-egy poén működjön. A Magyar vándor humora speciálisan nehéz humor – kicsit intellektuálisabb és verbálisabb, mint a Valami Amerikáé. Elkészítettünk egy olyan magyar vígjátékot, ami tényleg nagyon magyar lett, sehol máshol a világon nem érthető igazán, mivel annyira a magyar történelemhez, irodalomhoz, tudományhoz kötődnek a poénjai. A magyar történelemről nem nagyon készült még komédia. Amikor napvilágra került, hogy egy ilyen filmet akarok csinálni, akkor derült ki, hogy voltak ez ügyben már forgatókönyvtervek, sokan mondták, hogy elloptam a témájukat. A hét vezér története nagyon más, mint a Valami Amerika – ha valaki az új filmben a Valami Amerika 2-t várja, csalódni fog. Mégis azt gondolom, hogy a Magyar vándor nagyobb siker lesz, mint az előző filmem.
 
filmhu: Miért vagy ennyire biztos a sikerben?

H.G.: Optimista ember vagyok. Aki szerette a Valami Amerikát, az ezt a filmet is meg fogja nézni – a humora más, de sok mindenben mégis hasonló, nem tudok kibújni a bőrömből. Ami miatt azt gondolom, hogy nagyobb sikert arathat a film, mint az előző, az a mozi történelmi volta. A nézők szeretik a kosztümös filmeket, ez már eleve fél siker, hiszen ritkán van ilyen a mozikban. Úgy gondolom, hogy pörgős, jól fogyasztható, látványos, kosztümös film lett a Magyar vándor, tele jó színészekkel, jó zenékkel. Kiváló magyar színészek játszanak a filmben, a néző sok szeretett és ismert arcot láthat majd viszont a vásznon. A Valami Amerika kampánya túlzottan a fiatal nézőkre koncentrált, amiről utólag azt gondolom, hogy a részünkről kommunikációs hiba volt. A film betétdala hatalmas sláger lett, ami kicsit kirekesztette az idősebb közönséget, a Magyar vándor szélesebb réteget céloz majd meg.

filmhu: Te a nézőszámban méred a sikert?

H.G.: Nem az a típusú filmes vagyok, aki önkifejezni szeretné magát, és nem érdekli a nézőszám, de nem úgy készítek filmet, hogy azért teszek be egy snittet, hogy még öttel több nézőm legyen. Szerettem volna ezt a témát feldolgozni, mivel ilyet még senki sem csinált, és nem a várhatóan magas nézőszám lebegett elsőre a szemem előtt. Jó volna minél több embernek megmutatni, amit csináltam, ez tény, úgy szeretném kifejezni magam, hogy azt sokan megnézzék. 

filmhu:Történelmi dokumentumok hiányában hogyan alakítottátok ki a főszerepeket játszó vezérek karakterét? 

H.G.: Mindegyikük jelleme kitalált. Próbáltunk olyan tulajdonságokat keresni, ami talán ránk, magyarokra jellemzőek, de a tulajdonságaik többsége emberi alaptulajdonság. A vezérek neve volt beszédes a számunkra – minden figurát egy-egy ötlet alapján dolgoztunk ki. Álmos, a businessman, az anyagi oldaláról közelíti meg a dolgokat; Előd a feltaláló, a tudós; Ond a gourmand, csak a hasával foglalkozik; Kond a pesszimista; Tas az erőember, akit az indulatai vezérelnek, a többet erővel, mint ésszel híve; Huba az arisztokrata, a finomkodó, a tanult; Töhötöm pedig a költő, ő a fellegekben él, állandóan verselget. 

filmhu:A filmben felbukkanó női szereplők valós személyek?

H.G.: Nem, ők kitalált figurák, és csak bizonyos korokban kerülnek kapcsolatba a hét vezérrel – megjelenik a filmben Toldi kedvese, III. Béla ágyasa, és a török korban is számos hölggyel találkozhatunk egy háremben.

filmhu:Mi a valós alapja a vezérek történelmi hőstetteinek?

H.G.: A vezérekkel történő események nincsenek leírva. Egyedül Anonymus írásaiból tudhatunk meg róluk valamit, de ő is össze-vissza keveri őket, valószínűleg a lúdtollából szopta az információkat. Szóval: teljes homály, bár valami alapjuk biztosan volt az eseményeknek, konkrét tények azonban nem állnak a rendelkezésünkre. A suliban mégis mindenki ezt tanulja, így vésődött belénk a történelem. Azzal a feltevéssel, hogy a magyar történelemmel nem lehet viccelődni, nem tudok mit kezdeni, ezt eleve hülyeségnek tartom – akkor Mikszáth Kálmán Új Zrínyiásza is nagyon ciki. Úgy gondolom, hogy igen magasztos dolog, ha már tudunk nevetni a saját történelmünkön is. Ebben a filmben ráadásul vannak olyan részek, melyek kifejezetten jót tesznek majd a magyar fiatalok tudásának, akik sajnos alig ismerik a történelmet és az irodalomtörténetet. 

filmhu:Kell valamiféle előtanulmány ahhoz, hogy a néző megértse a filmet?

H.G.: Ahhoz, hogy a poénok mind átjöjjenek, bizonyos tudás szükséges. Tudni kell például azt, hogy létezett egy Anonymus, vagy hogy miért lett ez a neve – de nyolc általános nagy valószínűséggel azért elég ahhoz, hogy a néző élvezze a mozit. Több magyar versre is utalunk, aki a verseket nem ismeri, az nevetni sem fog tudni a poénokon. És bizonyos történelmi tények ismerete nélkül sem lesz vicces a film. Lesznek persze könnyebben felfogható poénok is, ha azonban valaki ezt a filmet igazából szeretni és érteni akarja, nem árt bizonyos háttérinformációk birtokában lenni. 

filmhu:Milyen korszakokat érint a mozi? Minek alapján választottátok épp ezeket?

H.G.: Nem az volt a célunk, hogy teljességében feldolgozzuk a magyar történelmet. Azok az időszakok szerepelnek a filmben, melyekben megtaláltuk a humort – a tatárok időszaka, a török korszak, Mátyás király ideje, a ’20-as évek, az oroszok kivonulása. 1956 természetesen nem jelenik meg, nem akartam húsbavágó időszakokat idézni, és politikai véleményt sem szerettem volna formálni. Minden egyes fejezetet ellenőriztünk, egy történésszel átnézettük a forgatókönyvet, történelmi hiba nincs benne, de ebből a filmből nem lehet a magyar történelmet megtanulni. Bízom azonban abban, hogy csináltunk egy olyan fogyasztható filmet, ami felpezsdíti majd a magyar fiatalokat – a film kampánya egy kis „magyar vándoros” sms-játékkal veszi a kezdetét a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” emlékét idézve, ahol egyébként én harmadik helyezett lettem.
 
filmhu:Hogy látod, újabb közönségfilm született? 

H.G.: Úgy gondolom, ez a film a kezdetektől sikeres lesz, várják már a nézők, komoly a média-támogatottságunk, ráadásul úgy kerül a film az utcára, mint a Valami Amerika rendezőjének új mozija, ami egy olyan kredit, melyet butaság volna nem kihasználni.