Horváth Lili: Sorra hozza a rossz döntéseket

Első filmszerep

A Napszúrás című filmben Maja kisbabájával él egy nevelőintézetben. Itt találkozik Rózsával, a nevelőnőnővel, és sorsdöntő kapcsolat bontakozik ki közöttük. Horváth Lili rendezőnő mesélt a filmről.

Filmhu: Honnan jött az alapötlet a filmhez?

Horváth Lili: Először Maja karaktere volt meg. Olvastam Doctorownak egy novelláját, amiben egy kicsit hasonló lány a főszereplő: egy sodródó, gyökértelen kamasz, aki fiatal kora ellenére már túl sok élettapasztalattal rendelkezik, sorra hozza a rossz döntéseket, ugyanakkor mégis ártatlan és szerethető marad. Izgatott az, hogy tud-e a néző egy ilyen kétes figurával menni, neki drukkolni – végülis Maját úgy ismerjük meg a történetben, hogy kiszökik az intézetből, ott hagyva a gyerekét.


(fotó: Valuska Gábor)


Filmhu:Milyen kihívások voltak, mint rendező?

H.L.: Ez volt eddig a leghosszabb filmem - 35 perces, és 10 napig forgattuk. Maly Róbert operatőr és Szabó Dániel vágó osztálytársammal együtt ez a diplomafilmünk, de az iskola falain kívül készült, a Popfilm gyártásában, koprodukcióban a német Detailfilmmel, illetve a Duna Televízióval. Ez azt jelentette, hogy kevésbé volt védett a helyzet, mint a korábbi munkáim esetében –  nem belső osztály-ügy már, ha nem jön össze valami. Ugyanebből adódik viszont, hogy abba a helyzetbe kerültünk, hogy rendes, nagy stábbal dolgozhattunk, ráadásul nagyon jó emberek jöttek össze erre a forgatásra – lehetett rájuk támaszkodni. De mindenképp nagyobb felelősség volt a vállunkon, mint korábban.


Filmhu: Nagy volt a nyomás?

H.L.: Igen, de erre is volt többek között kitalálva ez a film. Az ember mégiscsak arra készül, ha filmrendező szeretne lenni, hogy egyszer majd csinál egy nagyjátékfilmet. A Napszúrás  felkészülés ebbe az irányba. Kisjátékfilm, de azon belül nagyobb lélegzetű dolog. Hosszabb forgatást, hosszabb vágási időszakot, hangutómunkát jelent. Mindennek más a struktúrája, másképpen megalapozott felkészülést kíván.


Jelenetfotó a filmből


Filmhu:Törőcsik Franciska hogy viszonyult a szerephez?

H.L.: A Franciskával való találkozás egészen kivételes élmény a számomra. Nagyon sokáig kerestük a főszereplőt. A Főiskolán, színjátszó körökben, intézetekben, az utcán. Aztán Zsótér Sándor szólt, hogy látott egy lányt a felvételin, nézzem meg. Franciskának ez az első filmszerepe – csináltunk vele egy próbafelvételt, és rögtön eldöntöttük, hogy ő lesz Maja. Onnantól ő is, akárcsak én, ebben élt abban az egy-két hónapban, ameddig ezzel foglalkozott. Nagyon szépen készült fel a szerepre. Tudtam neki segíteni, de nem volt nehéz dolgom. Ha adtam neki egy novellát, hogy olvassa el, vagy egy filmet, hogy nézze meg, azt annyira jó helyre tette a fejében, hogy nem volt szükség sok magyarázkodásra. Eljött velünk intézetekbe, én meg kértem, nézze meg ott a csajokat jól: hogy néznek ki, hogyan szólalnak meg, hogyan hallgatnak.

Együtt keresgéltük, hogyan jár, hogy beszél ez a lány. Onnantól fogva, hogy rátaláltunk valamire, lett egy hivatkozási alap. Tudtuk mindketten, miről beszél a másik, és a forgatáson már nem kellett ezzel foglalkozni, tényleg csak a finom munkát kellett elvégezni.




Filmhu:Pétefy Borival milyen volt dolgozni?

H.L.: Nagyon jó. Vele egészen más volt a helyzet, hiszen ő tapasztalt színésznő. Sokat tanultam tőle. Azon gondolkoztunk a legtöbbet, hogyan nyílik meg ez az alapvetően zárkózott nő, akit ő játszik. Mi történik vele, mikor Maja meg a kisbaba rést üt Rózsa gondosan maga köré vont védőburkán. Szerintem Bori olyan arcát adta oda ennek a szerepnek, amit eddig még nem nagyon láttunk. Ezen kívül nagyon jó élmény volt látni, mennyire szépen, önzetlenül segített Franciskának azokban a helyzetben, ahol igazi tanácsot csak egy másik színész tud adni, akinek saját tapasztalata van arról, milyen az embernek vásárra vinni a bőrét.