Iglódi István: A gyertyák csonkig égnek
Barátság és erkölcs
filmhu: A gyertyák csonkig égnek már három éve megy az ön rendezésében a Pesti Magyar Színházban, a 70-es és 80-as években több tévéfilmet rendezett. Ezek után rögtön önt kérték fel, hogy megrendezze a regény alapján készülő tévéfilmet?
Iglódi István: Igen, Sipos József producer kért fel rá, és abban is egyetértettünk, hogy nem a színházi előadást kell egy az egyben rögzíteni, hanem megkeresni egy olyan helyszínt – és ez a helyszín lett aztán a nádasdladányi kastély -, ahol ez a dráma leforgatható.
filmhu: Akkor ha jól értem a visszaemlékezés éjszakája játszódik a nádasdladányi kastélyban.
II: Nem visszaemlékeznek, ez két ember, két régi jó barát, akik elváltak egymástól negyven éve, méghozzá meglehetősen drámaian. Márai itt rettentően ravasz. Végül is a történet első pillantásra úgy néz ki, mint egy egyszerű háromszög-dráma két férfi és egy nő között. A nő már nem él, és ez a két idős ember úgy érzi, hogy még egyszer az életben muszáj találkozniuk, és muszáj valamiféleképpen elszámolniuk egymással. Végeredményben az egész darab ez az egy este, amikor ők leülnek, és megpróbálnak mindent elmondani. Azért mondtam az előbb, hogy Márai rettenetesen ravasz, mert ez lehetne egyrészről egy szerelmi háromszög dráma, lehetne krimi, mert felmerült, hogy negyven évvel ezelőtt az egyik le akarta lőni a másikat. Amikor már nagyon feszíti az embert, hogy mi történt istenigazából, akkor Márai azt mondja, hogy nem ez az érdekes az életben, hanem a barátság, az erkölcs, és más típusú érzelmek, és erre nem adja meg a választ. A válasz ebben a darabban a nő által írt naplóban van. Ez a napló egyszer csak előkerül, de elégetik, anélkül hogy olvasták volna. Itt lép túl a kommersz műfaján, és az egésznek egy másik dimenziója nyílik meg.
 |
| Megkeresni a helyszínt, ahol ez a dráma leforgatható A nádasdladányi kastély |
filmhu: Arra vagyok kíváncsi, hogy a múlt eseményei a filmben megjelennek-e, vagy csak a két férfi szavaiból ismerjük meg ezeket. Hiszen a forgatás kezdetekor az is szóba került, hogy lesznek külső helyszínek, például Bolzano. Ebből lett valami?
II: Nem, nem jelenik meg, nekem meggyőződésem, hogy biztosan megfilmesítik egyszer Márait úgy is, hogy ezeket a jeleneteket megcsinálják. Biztos vagyok benne, mert azt fogják hinni az emberek, hogy ez így izgalmasabb, és érdekesebb. Szerintem nem. Nálunk is vannak emlékképek, a nőnek az arcai, de azt hogy mi történt csak elmesélik. Ha az embernek van két jó színésze, akkor ez elég, és többet mond mindennél.
filmhu: Akkor azt gondolja, hogy ez a forma filmen is jól tud érvényesülni, nem csak regényben?
II: Énnekem meggyőződésem.
filmhu: A regény színházi változatát Pozsgay Zsolt írta, ő készítette a tévéfilm-változatot is?
II: Igen.
filmhu: Kik játszanak a filmben, megtartotta a darab két férfi szereplőjét? Ki lesz Krisztina?
II: A két férfit Agárdy Gábor és Avar István játssza, és egy frissen végzett főiskolás, Tompos Kátya a nő, de mindig csak mint néma emlékkép van jelen a filmben. A dajka Csernus Mariann, és Mihály Pál játssza a vadászt.
filmhu: A színpadi darabban megjelenik ön is a színpadon, a filmben szintén felbukkan?
II: Egyszer átmegyek hátul, de hát ez nem egy óriási fellépés.
filmhu: Ha ugyanazok a szereplők, ugyanaz a szerkezet, az egész film egy helyszínen játszódik, akkor mitől lesz filmszerű a végeredmény, és nem színházi közvetítés jellegű?
II: Meg kell nézni. Többek között attól, hogy van két irtózatosan jó színész, akiknek az arca többet elmond, mint akármi más.
 |
| A két színész arca többet elmond, mint akármi más Avar István, Agárdy Gábor és Csernus Mariann |
filmhu: A tévéfilm mikor lesz kész, és mikor kerül adásba?
II: Már elkészült, de adásba még nem ment, mert először a Filmszemlén akarják majd megmutatni.
filmhu: Nyilván nagy figyelem kíséri majd, hiszen ez az első Márai írásból forgatott film, ő pedig most nagyon népszerű.
II: Igen, aztán majd meglátjuk, hogy mennyire érdekli az embereket, remélem, hogy sokan meg fogják nézni, és ugyanúgy, mint a színházi előadás nézői, elégedettek lesznek.
filmhu: Milyen életkorú, összetételű közönség jár el erre a darabra?
II: Érdekes módon nem csak idősebbek, hanem fiatalok, és ahogy észrevettem nem unták. Pedig végeredményben a színházi előadás is olyan, hogy bejön két ember, leül, és beszélget egymással. Ez a jó írásoknak a titka, hogy annak ellenére, hogy igazából látszólag nem történik semmi, mégis lekötik az embert.
filmhu: Honnan került pénz a forgatásra, és mekkora költségvetéssel dolgoztak?
II: Ezt a producertől kellene megkérdezni, én annyit tudok, hogy egy ORTT pályázatból is jött pénz, hogy még honnan, nem tudom, de ahhoz képest, hogy ez egy másfél órás film, tehát majdnem annyi, mint egy igazi játékfilm, mi bagóból csináltuk. Van ez a kifejezés, hogy „alacsony költségvetésű film”, de ez a mi esetünkben nem jó szó, mert az is nagyon sok pénz, ahhoz képest, hogy mi miből csináltuk meg ezt a filmet.
filmhu: 2002-ben még arról volt szó, hogy Milos Forman filmet rendez ebből a történetből, annak a sorsáról nem tud valami?
II: Egy interjúrészletet olvastam, pontosan ezt mondta ő is, hogy a képi lehetőségeit nem látja, és ezért még nem kezd bele. Mindenesetre erről nem hallani mostanában.
filmhu: Régóta nem rendezett TV-filmet, milyen érzés volt a visszatérés?
II: Kellemes, jó csapattal dolgoztam, úgyhogy kellemes élmény marad ez a munka.
filmhu: Mennyiben állt hozzá máshogy a film megrendezéséhez, mint a darab rendezéséhez?
II: Mivel végül is ugyanazokkal az emberekkel kellett együttműködnöm mindkét esetben, nem kellett túlzottan másképp csinálni. Nyilvánvalóan a film sok mindenben mást igényelt, mint a színpad, de ezeket a művészek elég hamar megértették, sőt, azt, hogy ennyi pénzből meg lehetett csinálni a filmet, részben az tette lehetővé, hogy ez egy bepróbált anyag. Más esetben a művészekkel nulláról kell indulni, és eljutni valameddig, amikor azt mondhatjuk, hogy most már fel tudjuk venni. Nálunk ez pillanatok alatt megoldódott, hiszen ők már ezt egy csomó előadáson eljátszották, tehát ezt már nekem nem kellett újra megcsinálnom.
