Interjú Török Ferenccel

Számháború

filmhu: Honnan jött az ötlet, hogy brókerekről készíts filmet?
  
Török Ferenc: A Szezon bemutatója környékén mesélt egyik haverom egy tőzsdével kapcsolatos sztorit, ami azonnal elkezdett izgatni. Akkor hallottam először ún. overnight-tranzakcióról. A tőkepiac ugye globális – mialatt nálunk alszik a tőzsde, valahol mindig nyitva van, egy másik számlán, egy másik időzónában bármikor aktivizálódhat a pénz, vagyis az azt virtuálisan igazoló adatmennyiség. Tudtam, hogy ebben van egy erős történet, csak meg kell keresni, így elindultam interjúzni, majd Bróker leszek címmel egy dokumentumfilmet is készítettem a Duna TV-nek. Már maga a téma is feldobott rengeteg abszurditást – nyilván nem gazdaságfilozófiai művet akarok készíteni, de izgalmas kérdés, hogy az a racionális rendszer, amit tőzsdének vagy gazdaságnak nevezünk sokszor a vakvéletlenen, például hurrikánokon, háborúkon múlik-e; mások szerint léteznek guruk, akik kézben tartják az egész rendszert; esetleg az egész önmagát működteti? Azt hihetnénk, hogy a brókerek mind csont materialisták, akik csak búzáról, olajról meg számokról képesek beszélni, közben pedig folyamatosan szkeptikus világértelmező kérdésekkel foglalkoznak. A dokumentumfilmben akad olyan srác is, aki minden nap templomba jár, mert azt vallja, hogy a tőzsde olyan tökéletes rendszer, amit csak Isten hozhatott létre. A kezdő brókerek nagyon filozofikusan közelítenek a világhoz – nem tudnak csak úgy, spontán foglalkozni a tőzsdével, hogy megoldom a problémát, megszerzem a hasznot, realizálom az ügyletet, utána pedig lekopok.

Nagyformátumú koponya, ráadásul bírják a nők - Bodó Viktor

Az Overnight főszereplője, Vas Péter már nem kezdő, igazi sztárbróker, aki túl van az alapkérdéseken – nem azt mondom, hogy kiábrándult pasas, de már nem a „nagy” válaszokat keresi. Olyan profi, aki mialatt a munkáját végzi, folyamatosan a bűncselekmények határán mozog. Például, ha a sztoriban szereplő „overnight” tranzakció sikerül, abban a pillanatban maga a tett már nem számít bűncselekménynek, ha viszont nem, azzá válik azon nyomban. Egy jó üzlet racionalizálásához sokszor törvénybeütközőt kell tenni – vagy egy bennfentes információt megszerezni, vagy kockáztatni az ügyfél pénzét, vagy olyan számlához nyúlni, amihez törvényesen nem lehet. Amennyiben összejön, amnesztiát kapsz azonnal az élettől. Ha nem, véged van. Persze ezek a zűrös ügyletek inkább a rendszerváltás utáni évtized vadkapitalizmusát jellemzik, mintsem a mai agyonszabályozott tőzsdei cégeket, de ha épp „megcsúszóban” van egy szabadon eresztett bróker, aki persze kellően vagány és okos, bármikor belesodródhat hasonló szituációba.

filmhu: Feltételezem, hogy egy nem életrajzi vonatkozású filmnek is akadnak életrajzi vonatkozásai. Mit szerettél volna a brókerek világán keresztül megérteni?
 
T.F: Mindig ugyanazt a történetet mesélem, a forma azonban változik, tökéletesedik, idomul ahhoz a közeghez, amelyben a filmek játszódnak. Már nagyon vágytam arra, hogy – ha ugyanazt a történetet mesélem is – akkor legalább tegyem ezt rövidebb idő alatt. Az „egy nap az élet” ezeréves kerete sokkal letisztultabb időkezelést enged egy rendezőnek – eddigi sztorijaim mindig két-három hónap alatt játszódtak, ami egy csúcspont-dramaturgiát igényelt, ezért is volt rengeteg bennük az időugrás, sok minden azért maradt ki belőlük, mert nem fért bele kilencven percbe. Egy huszonnégy órás film alatt azonban azt is megmutathatom, hogy hogyan sétál valaki az utcán, hisz ez is fontos része az életének. Most persze sarkítok, de például egy évszázados tablóban legtöbbször a háborús drámákat ábrázolják, mert senkit sem fog érdekelni, ha valaki újságot vesz, vagy iszik egy kávét, miközben ezek a legizgalmasabb pillanatai az életünknek. 

filmhu: A történet három városban, Berlinben, Budapesten és Szingapúrban játszódik –a helyszínek kiválasztása praktikus okokkal magyarázható, a koprodukciós partnerek nemzetiségével van összefüggésben, vagy ezek a városok valóban befolyással bírnak a világgazdaságra?

T.F.: Amikor a forgatókönyvet először megírtuk, egyik helyszínként Kína szerepelt benne, lévén most Sanghaj az egyik legkiszámíthatatlanabb piac. A kilencvenes években a „kis tigrisek”, Malajzia, Szingapúr vagy Tajvan voltak jelentősek, mára azonban átvette tőlük a vezető szerepet Kína és India. Sanghajt végül azért kellett elvetnünk, mert rájöttünk, hogy iszonyatosan nehéz a népi demokratikus Kínában filmesként dolgozni, tényleg csak politikai akarat kérdése, hogy forgathatsz-e filmet vagy sem. A Szezon-nal jártam egy fesztiválon Szingapúrban, így könnyebbnek tűnt olyan helyre megírni a forgatókönyvet, amelyet már jobban ismerek. Az utolsó pillanatban azonban minden borult – a cég, amelyikkel kapcsolatban álltunk, visszalépett, úgyhogy át kellett strukturálnunk a film költségvetését, és az egész forgatókönyvet át kellett írnunk az olcsóbb Bombayre. Úgyhogy ősszel Indiában forgatunk, de ennek most már inkább örülünk: egyrészt az igazán dinamikus indiai piac jót tesz a hiteles sztorinak, a döbbenetesen erős látványvilág, pedig a képeknek. Már pedig e film esetében a vizualitás sokkal fontosabb.

Az overnight-tranzakciót fenyegeti, s mindemellett rákérdez a rendszerre - Nagy Zsolt és a régiót átjátszó parabola-antenna

filmhu: A sztárbrókert, Vas Pétert alakító Bodó Viktor évek óta nem játszott már magyar filmben, az utolsó főszerepét azonban pont yuppie brókerként, Patrick Bateman parafrázisaként alakította a Nexxt-ben. Hatott ez arra, hogy őt választottad főszereplőnek?

T.F.: Ez még nem jutott eszembe, de a Nexxt Amerikai Psycho vonalát akkoriban nagyon bírtam, lehet, hogy a döntésben tudat alatt ez is benne volt. Maga az Ellis-regény persze kultikus alapmű, de mikor olvastam, még azt sem tudtam, mit jelent az, „brókernek lenni”. Minderre visszagondolva döbbenetes felismerés, hogy a nyolcvanas évek végén, amikor mi épp „moszkvatereztünk” meg „rendszertváltogattunk”, New York-ban Bateman miben utazott. Mindenesetre olyan főszereplőt kerestem, akiről elhiszem, hogy elég nagyformátumú koponya ahhoz, hogy nemzetközi pénzalapokat kezelhessen, ráadásul bírják a nők. Első körben rögtön eszembe jutott Bodó Viktor – nem tudtam, hogy feladta-e már egészen vagy sem a színészi pályát. Hál’ istennek visszahívott, hogy érdekli a film, tetszik neki a könyv. Az hatalmas előnyt jelent, hogy Bodó sokkal a többi szereplő kiválasztása előtt igent mondott. Először dolgozom úgy, hogy minden más karaktert, sőt a történetet is a főszereplő színészhez igazítom. Volt időm a „hús-vér” korrekcióra.

filmhu: A filmnek jelen fázisban több befejezése is létezik. Mi dönti el, hogy végül melyiket választod?
  
T.F.: Az Overnight valószínűleg előbb kerül a német, mint a magyar mozikba – a német piac  nyolcvan milliós, ahol úgy adják az állami pénzt, hogy kötelező visszatermelni, visszaadni az államnak azt, amit kölcsönzött. Vannak presszióink a német forgalmazó felől, vitáink is voltak már. Persze, én nem igazán tudok filmet befejezni, ez mindig a legnehezebb. Eszembe jut, amit egyszer Beckett mondott. Állítólag ő csak egyetlen befejezett történetet tud elképzelni – ami aztán tényleg be is van fejezve – amikor az apuka odalép a homokozóban a kisfiához és fejbelövi. Annak biztos, hogy ott van vége. Vagy csak most kezdődik? 

filmhu: Az előző játékfilmjeidhez hasonlóan most is férfiak a főszereplők, és akárcsak a Szezonban három barát (Vas Péter – Bodó Viktor; Süni – Nagy Ervin; Zolika – Szőcs Artúr – a szerk.) Miért kevésbé hangsúlyosak a női szereplőid?
  
T. F.: Tény, hogy igen nehézkesen élem át a női szemszöget. Amikor a Csodálatos vadállatok-at forgattam Garaczi drámájából, örültem annak, hogy végre akadt egy igazi női főszereplőm. Amikor gondolkodni kezdek, egy férfi egzisztenciális, érzelmi állapota az alap –ez egy nő esetében mindig más – próbálok empatikus lenni, de nyilvánvalóan nehezen tudok női aggyal gondolkodni. Ez persze közhely, de azt hiszem, hogy a nők egészen másképp élik meg ezt az életnek nevezett valamit. Azért igyekszem: ebben a filmben is vannak fontos női szereplők – Eszenyi a cég titkárnője, pénzügyi felelőse, aki amióta Bodó lett a helyi sztárbróker, vele kavar. Aztán ott van az aukciós lány, Pető Kata, ő sokkal árnyaltabb karakter, és a volt feleség: Gryllus Dorka. Főhősünk egy megborult házasságból kikecmergő, elvált férfiember. Remélem, legközelebb majd több jut a csajoknak.

filmhu: Egy nyilatkozatod szerint az Overnight „nem egy antiglobalista film lesz, de keményen fog ezzel a gondolatkörrel is foglalkozni.”

T.F.: Tényleg nem megoldóképleteket keresek az életünkhöz, de muszáj ebben a filmben valamilyen szinten ezt a kérdést is megpengetni. Az Overnight a nap hírével indul – egy antiglobalista fiú fel akarja robbantani a régiót átjátszó parabola-antennát, amitől megszűnhet a mobiltelefonálás lehetősége Kelet-Európában. Egy olyan napi hírt akartunk kreálni, ami magát az overnight-tranzakciót fenyegeti, s mindemellett rákérdez a rendszerre.

 

Itt minden szimbolikus – a tárgyi világ,  a kocsik, az órák, még az öltözködés is  - Nagy Ervin

filmhu: Miben más a legtöbb tőzsdén játszódó filmhez képest az Overnight?

T.F.: Volt két-három tőzsdés film, amit megnéztem az előkészületek alatt, de a Napfogyatkozás-on kívül egyik sem jutott el odaáig, hogy érzékeltesse azt az izgalmat, súlyt, amit a tőzsde közege alapból hordoz. A legtöbb tőzsdés filmben maga a tranzakció a lényeg, nem ismerjük meg igazán a szereplőket, többek közt ezért van hiányérzetem velük kapcsolatban. Nem egy gazdasági oktatófilmet, szakmai-ismeretterjesztő mozit szeretnénk a témából készíteni, sem egy új magyar thrillert, inkább arra tettünk kísérletet, hogy mind ritmusában, mind vizualitásban sikerüljön ezt a világot hitelesen bemutatni, és eloszlatni azt a sztereotípiát, hogy ez egy olyan rejtélyes közeg, ahol öltönyös fapofák ülnek számítógépek mögött, és megpróbálják eljátszani, hogy „most aztán tényleg komoly a helyzet”.  Értelmetlenül túlmisztifikált világ a tőzsde – körülbelül három-négy nap alatt el lehet jutni odaáig, hogy megértsd. Játék, mint a számháború. 

filmhu: A főhősöd mégis ki akar szállni ebből a világból.

T.F.: Sokan azzal az elhatározással kerülnek bele – és ez párhuzam talán a Szezon pincéreivel – hogy csak addig csinálják, amíg majd befektetők nem lesznek. A brókerkedés csak egy ideiglenes állomás az életükben, majd ha lesz saját vagyonuk, nekik is lesz saját brókerük, és feljebb lépnek. Amit végül meg is tehetnek, például egy sikeres overnight-tal bármikor ki lehet szállni. A hétköznapok amúgy szürkék, minél többet köt az ügyfél, annál több a jutaléka a brókernek. A mi hősünk, Vas Péter az értéktőzsdén brókerkedik, ahol minden virtuális, az egésznek van egy kissé spirituális felhangja. Itt minden szimbolikus – a tárgyi világ, a kocsik, az órák, még az öltözködés is, és sokkal nagyobb pénzek forognak, mint az árutőzsdén. Ha például egy londoni brókercég pénzét kezeled, vagy csak a kelet-európai befektetéseit intézed, van úgy, hogy te termeled meg a céged hasznának kilencven százalékát. És ez már hatalom.

filmhu: Te tőzsdézel?

T.F.: Persze, bár az túlzás, hogy minden nap hívom a brókerem. A játék az érdekes – figyeled a híreket, próbálod nyomon követni a globális trendeket. A pénzed persze így is, úgy is virtuális. Aki tőzsdézik, az legalább az áramlás részének érzi magát, és azt képzeli, talán van némi hatása az értelmetlennek tűnő folyamatokra. Pont, mint a filmezés. Tényekből fikciót kreálni és elhinni, hogy mindez valóságos. Pedig nem az, de épp ettől izgalmas.