Kőrösi Zoltán: A felelősség alól senki nem húzhatja ki magát

Interjú az MMK új elnökével

.
filmhu: A tévéfilmes pályázat esetében a 2010-es keret terhére finanszíroztak jópár filmtervet, ebből hármat indítottatok el, köztük két 2009-es finanszírozásút. Mi lesz ezekkel a filmtervekkel?

Kőrösi Zoltán: Bizonyos kényszerpályákat már be kellett járnunk. Tavaly a két évre kétszer 400 millió forintos pályázati keret helyett leszerződtek a teljes összegre, sőt, túlköltöttek, és az új Kuratórium érkezése előtt megítéltek összesen 950 millió forintnyi támogatást és még kiadtak 300 millió forintról ígéretet.

 

filmhu: A Közalapítvány tárgyalásokat kezdett köztelevíziókkal  egy ún. MMK-sáv kialakításáról, amelyben az MMK által finanszírozott filmeket lehetne sugározni. Nem lesz-e a kezdeményezés art-sáv sorsú?

Kőrösi Zoltán: Kifejezetten biztató tárgyalásokat folytatunk mind a két közszolgálati televízióval, de ez természetesen csak a mostani helyzetre vonatkozik. Szerintem komoly átalakulás előtt áll a magyar köztelevíziózás, s a műfajokat is nagyon figyelnünk kell: bizonyos, a mozikban soha nem vetíthető produkciókat jó lenne átengednünk a köztelevíziós gyártásnak, finanszírozásnak és terjesztésnek. A legfontosabb az együttműködés mind az elkészült produkciók vetítését, mind a finanszírozást illetően.

filmhu: Olvashattunk a tematikus pályázatok fontosságáról is: mi lesz a tervezett családi filmes pályázattal, az animáció, a kreatív dokumentumfilm, a koprodukciók fellendítésével?

Kőrösi Zoltán: Nem igazán tudok most erre válaszolni. Szerintem fontos lenne gyerekfilmet és családi filmet csinálni, de a Kuratórium még nem jutott oda, hogy effélékről beszéljünk. Ehelyett csődbiztosi munkát végzünk. Azt is gondolom, hogy nincsen más út a magyar film előtt, mint a koprodukció, de biztos vagyok abban, hogy a jelenleginél sokkal érvényesebben kell megvizsgálni, hogy a partnerek és az ígéretek valóságosak-e.

filmhu: Ír-magyar támogatási megállapodás létezik, lesznek-e hasonló keretszerződések más országokkal? Nyilvánvalóan ennek előfeltétele, hogy az adókedvezmény megmarad.

Kőrösi Zoltán: Ezekben a kérdésekben a Közalapítvány kezdeményező, lobbista lehet, de a döntés nem a mi kezünkben van. Ha kialakul az új kulturális tárca belső munkamegosztása, akkor nyilván előre kell haladnunk ezekben a kérdésekben, mert kiemelten fontos az európai koprodukció. Ugyanez érvényes az adókedvezményre is. A jelenlegi szabályozás még három évre terjed ki, az gyorsan elrepül, és már most gondolkodni kell a folytatáson, az adókedvezmény esetleges növelésén, és a regionális irodák beindításán.

filmhu: A Mediawave szakmai napján elhangzott, hogy a regionális filmfinanszírozás itthon gyakorlatilag nem létezik, a négy regionális filmalap saját tőkével nem rendelkezik, adminisztratív feladatokban tudják segíteni a produkciókat.

Kőrösi Zoltán: A regionális filmalapok egyre fontosabbak Európában, nem utolsó sorban az állami alapokhoz viszonyított lényegesen szabadabb mozgásterük miatt. Ha a regionális filmirodák elkötelezett hívei közül valaki segít nekünk megjelölni azt a területet, ahonnan felszabadíthatjuk a regionális filmirodák fejlesztésére szánt összegeket, akkor beszélhetünk fejlesztésről. Megjegyzem, Európában jelentős mértékben a régiók adnak pénzt a saját regionális filmalapjaikra, Magyarországon ilyenről nem tudok. Önmagában az, hogy egy Közalapítvány, egy filmes alap leossza az állami támogatást újabb leosztásra, nem tűnik túl életszerű eljárásnak. Szerintem ebben a formában még nem sikerült felmutatni olyan eredményt, ami igazolná, hogy egy Magyarország nagyságú és gazdasági helyzetű országban szükség van regionális filmalapokra. Ezzel nem azt állítom, hogy biztosan nincsen szükség rájuk, hanem azt, hogy új megoldásokat kell találni a működésükhöz, s ennek a kulcsa nem az amúgy is sovány keret továbbosztása.

filmhu: 2010-ben a filmforgalmazás igazán parázsvitákat szülő téma - hogyan alakul át a filmterjesztési szakkollégium jelenlegi támogatási struktúrája?

Kőrösi Zoltán: Őszintén szólva nem tudok válaszolni, nincsen elég ismeretem. Azt látom, hogy a terjesztés katasztrofális állapotban van Magyarországon, arányában sok, helyi értékében kevés pénz költődik el, lényegében hatástalanul. Olyan problémáról beszélünk, ami messze túlnő a Közalapítvány keretein és lehetőségein. A terjesztés problémája szerintem ma Magyarországon önkormányzati és központi kulturális akaratot is igénylő, nagyon fontos kérdés. Ha nem sikerül megoldani, akkor annak nem csupán a filmes kultúra látja a kárát. Megítélésem szerint ezeknek a szereplőknek összefogva kellene kialakítaniuk egy olyan programot, ami pl. skandináv példa mintájára képes revitalizálni a falusi, kisvárosi kulturális tereket, könyvtárakat, kultúrházakat, s például a digitális átállást meglovagolva felszerelni ezeket olyan technikával, aminek a révén a magyar nézők újra láthatnának magyar filmeket is. Skandináviában megtették ezt, mert megértették, hogy a kultúra a legfontosabb közösségképző erő

filmhu:  A 4K-ban egy fontos módosítás már megtörtént: a kísérleti filmek átkerültek a filmgyártási keretbe. Így a 4K-ból 2 K kiesett, most a képzés, kutatás és a könyv-folyóirat tartozik ide.

Kőrösi Zoltán: Azt, hogy a kísérleti filmek átkerültek a filmgyártáshoz, helyesnek tartom, a kisjátékfilmeket már tavaly átsorolták ide. Más kérdés, hogy ebbe az egyébként roppant szűkös zsákba tartozik ma sok olyan kérdés, ami az általános filmkultúra működtetéséhez, fejlesztéséhez elengedhetetlen.

filmhu: "Egy nagyszabású filmes esemény" megrendezésének szándéka áll a sajtóanyagban: mit takar ez? A meglévő nemzetközi fesztiválok (Ariff, Titanic, Cinefest, Cinepécs, Mediawave) összevonását? Ugyanide kapcsolódik, hogy a Magyar Filmszemle megreformálása mennyiben tartozik az MMK-ra?

Kőrösi Zoltán: Tudomásom szerint a Magyar Filmszemle költségvetésének közel 90%-át az MMK fedezi és előkészítője, szervezője a Filmművészszövetség. Megítélésem szerint a Kuratóriumnak el kell gondolkodnia azon, hogy a jelen helyzetben milyen szemlét, milyen versenyt tartunk finanszírozásra érdemesnek. Tapasztalataim szerint és az előzetes megbeszélések alapján egyet állíthatok: a magyar film ünnepét jelentő filmes mustra akkor indul el a fejlődés útján, ha jelentősen különbözik az eddigiektől. A kérdésben említett többi filmes rendezvény egyébként magánvállalkozások formájában működnek, amelyek túlzottan támaszkodnak az MMK támogatására. Biztos hogy a támogatás mértéke alacsonyabb kell hogy legyen, a rendezvények sorsa pedig elsősorban a létrehozóikon múlik. Nagyszabású, nemzetközi filmes eseményre minden szempontból szüksége lenne az országnak, Budapestnek és a filmes szakmának is, nem is beszélve a közönségről, de az is látszik, hogy egy ilyen létrehozása több éves munkát igényel. Szerintem most először a Filmszemle átalakítására kell koncentrálni.

filmhu: Az MMK-nak hagyományosan rossz sajtója van, az új Kuratórium a sajtónyilvánosságra helyezi a hangsúlyt. Mi lesz az ügynökségi ágazat (Hungária Flmdivízió) feltámasztásával? Hogyan változik meg a Filmunió feladatköre, illetve az egyetlen Los Angeles-i irodával bíró Magyar Filmbizottság feladata?

Kőrösi Zoltán: Megítélésem szerint átszervezésre szorul a Filmunió tevékenysége, nem feltétlenül azért, mert a promóciós feladatait rosszul végezte, hanem azért, mert nem tartható, hogy egy ilyen szervezet kizárólag promócióban utazik. Ez szerte a világon összehangoltan működik a marketinggel és az eladással, ráadásul mint szolgáltatás kellene, hogy megjelenjen a magyar produkciók felé, nem pedig elvárható és számítható kötelezettségként. Ugyanezt gondolom a Los Angeles-i irodáról. Ha bizonyítható a racionalitása, akkor van értelme, ha nem, akkor célszerűbb módon kell felhasználni az eddig ide fordított pénzt.

Sajtó? Ha valamiben, hát a nyilvánosság területén sikerült előre lépnünk. A nyilvánosság nem olyan ördöngös dolog, mint azt sokan képzelték, képzelik: bele kell tennünk a hírlevélbe mindent, ami történik, ki kell tenni a honlapra az adatokat, és el kell mondani a közvéleménynek a tényeket. Megújítjuk az MMK honlapját, a hivatalos tájékoztatást és a pályázatok kezelése mellett be fogjuk mutatni, hogy mi jön létre, mi születik a magyar filmben: a premiereket, a készülő filmeket, a nálunk forgó bérmunkákat.

filmhu: Az átalakítás és tervezés folyamatában mi a Kuratórium helyzetértékelése?

Kőrösi Zoltán: Olyan emberek ülnek a Kuratóriumban, akik láttak már nehéz helyzeteket, vannak ötleteink és megoldási javaslataink. De komoly kihívást jelent, hogy a válságkezelés közben meg kell értetni és el kell fogadtatni a magyar filmes társadalommal, hogy az elmúlt évek gyakorlatának köszönhetően jóval kevesebb film készülhet el, és megváltoznak a játékszabályok. Mindezt nem „filmelhárító”-ként állítjuk, mint ahogy néhány sértett filmes emleget bennünket, hanem a magyar filmszakma és filmipar érdekeinek felelős képviselőiként állítjuk, akik közpénzt költenek. Mi szeretnénk, ha áttekinthető és tervezhető gazdálkodás folyna. Az elköltött milliárdok azokban a filmekben vannak, amelyeket ez a szakma készített. Ami a magyar filmben történt, a sok jó produkció és az üdvös fejlemények mellett, közös történet, s ennek a felelőssége és következményei alól szerintem senki nem húzhatja ki magát.