LUX-díj: Tessék egymás filmjeit bemutatni!
Problémás Európa
Elsőként Fatih Akin A másik oldalon című, török-német konfliktussal foglalkozó filmje nyerte el az Európai Parlament által alapított elismerést 2007-ben, de az elmúlt két év is szerény sikereket hozott Magyarország számára. Tavaly Bollók Csaba szemlefődíjas munkája, az Iszka utazása került fel az utolsó előtti, tízes listára, idén a szintén szemlefődíjas Delta már az első háromig vitte, sőt, az Inforg Stúdió közreműkődésével készült bolgár presztízsfilm, A világ nagy és a megváltás a sarkon ólálkodik is felkerült az idei tízes listára.
 |
| A Lux-díj összes jelöltje a Parlament elnökével |
A filmek válogatását az Európai Parlament oktatási és kulturális bizottsága által jelölt tizenhét tagú válogató testület végzi: van itt jónéhány fesztiválszervező, forgalmazási szakember, producer, és filmkritikus is, a magyar érdekeket Báron György kritikus képviseli. Ők végzik el értő szemmel a válogatást, bizonyos előre megadott kritériumok mentén. A tízes listára kerülő fikciós, animációs vagy éppen dokumentumfilmes munkáknak az európai eszme egyetemességével, az európai értékek sokszínűségével, vagy az Európát érintő problémákkal kell foglalkozniuk. A végső hármas listára a belga Dardenne-fivérek illegális bevándorlással foglalkozó Lorna csöndje, Miroslav Janek a cseh köztársasági elnök életét bemutató Hável polgár, valamint a testvérszerelemmel provokáló magyar Delta kerülhetett fel.
A három filmet szeptember folyamán Brüsszelben vetítették a képviselők számára, a végső döntést ugyanis az Európai Parlament képviselői hozzák meg, ők mondják meg, hogy szerintük melyik film a legalkalmasabb a díjra. Első alkalommal nagyjából ötven képviselőt mozgatott meg a mozgóképes elismerés sorsa, idén már több mint száz képviselő adta le a voksát a megtekintett filmekre az interneten. A szám talán alacsonynak tűnhet, tekintve, hogy az Európa Parlamentben 785 képviselő dolgozik, ám Gérard Onesta, az Európai Parlament alelnöke, a LUX-díj szülőatyja szerint egy gyerekcipőben járó elismerés tekintetében az is nagy eredmény, hogy sikerült megduplázni az előző évben mozgósítható képviselők számát, valamint azt is hangsúlyozta, hogy a döntnökök száma még így is meghaladja az A-kategóriás fesztiválok zsűrijének összlétszámát.
 |
| Kihirdetik, hogy a Lorna csöndje nyert |
Az Európai Parlament által átadott LUX-díj éppen az országokat és kultúrákat elválasztó nyelvi korlátot szeretné legyőzni: a nyertes filmet az Európai Unió mind a huszonhárom nyelvére lefordítják, készítenek a siketek és nagyothallók, valamint a vakok és gyengénlátók számára is egy-egy változatot. Nem véletlen, hogy a LUX-díj maga egy filmtekercsekből álló, össze nem omló Bábel-tornyot ábrázol, és az Európai Parlament üléstermében, a Hemicyclé-ben kerül átadásra, ahol folyamatosan, minden megszólalást 23 nyelvre tolmácsolnak.
A díjátadóra a plenáris ülés keretében került sor, az ülésteremben felsorakoztak a döntős filmek alkotói: Luc Dardenne rendező és producerei, Miroslav Janek rendező a Havel polgár producereivel együtt, a magyar alkotókat Mundruczó Kornél rendező, Petrányi Viktória producer, Tóth Orsi főszereplő, és Christian Bober koproducer képviselték. A Európai Parlament elnöke, Hans-Gert Pöttering nyitotta ki a borítékot, amely kimondta, hogy a második alkalommal átadott LUX-díjat a Lorna csöndje című belga film nyerte el. Senki sem volt meglepődve, hiszen várható volt, hogy az Európai Parlamenti képviselők számára ismerős közegben játszódó, az illegális bevándorlás emberi oldalával foglalkozó film nyeri el leginkább a tetszésüket, noha sokan számítottak a Vaclav Havel-film sikerére is. A Delta nehezebben tudott volna nyerni ebben a mezőnyben: hiszen a film nem az elmesélt történet primér szintjén beszél európai értékekről és problémákről. De Mundruczóék nem tűntek csalódottnak, mielőtt elrohantak volna Londonba, sikerült elkapni őket néhány kérdés erejéig.
 |
| Gratulálnak Mundruczóéknak |
filmhu: A Londoni Filmfesztiválra útban álltatok meg Strasbourgban a LUX-díj kedvéért, de gyorsan utaztok is tovább, hogy odaérjetek a Londoni Magyar Intézet által szervezett partira.
Mundruczó Kornél: A strasbourg-i kitérő miatt elvesztettünk ugyan egy vetítést, de a forgalmazónk és Londoni Magyar Intézet is ragaszkodott hozzá, hogy vegyünk részt a fesztiválon. Strasbourgba viszont muszáj volt eljönni, ami számomra elég kellemetlen, olyan értelemben, hogy ez a hivatali környezet engem mindig nagyon zavarba hoz. Pont azt mondtam Petrányi Vikinek, hogy nekem nincs köztes elegáns ruhám, vagy nagyon topisan jövök, vagy nagyon elegánsan. Nem tudnék ebben a közegben élni és dolgozni, de vicces és tanulságos volt egy napra belelesni az Európai Parlament életébe.
filmhu:Fontos számodra, hogy minél több nézőhöz jusson el a filmed? Magyarországon az e-cinema rendszer által biztosított megemelt kópiaszám biztosította a hátteret, a LUX-díj a nemzetközi közönséghez segített volna hozzá.
M.K.: Jó lett volna megnyerni, de elég különös ez a szisztéma, hogy a képviselők szavaznak egy filmesekből álló bizottság által válogatott filmekre, mert így egy köztes vélemény jön létre. Ha tényleg a képviselők véleményét képviselné ez a díj, akkor itt Harry Potter színtű filmek lennének versenyben, és nem ilyen súlyos művészfilmek. De már önmagában az is nagy segítség, hogy a Delta egyáltalán szóba került a díj kapcsán, és újabb fórumokon is meg tudott jelenni.
 |
| Mundruczó Kornél az Európa Parlamentben |
A díjnak emellett van egy nagyon komoly üzenete is: „Európa, tessék egymás filmjeit bemutatni!”. A Kino és a Szuez film vezetése kapcsán már tudom mit jelent ez: fogunk mi is jónéhány, nem is kevés olyan filmet forgalmazni, amiket senki más nem hozna be ebbe az országba.
Tényleg borzalmas nehéz az európai forgalmazás anyagi lehetőségeit megteremteni, úgyhogy ezt támogatni kell, akár ilyen formában is, mint ez a díj. A kultúrát igenis támogatni kell, mert ha nem támogatják, akkor elsorvad, és ha elsorvad, akkor ott generációk sorvadnak el. A kultúra nem felesleges rossz, hanem olyan dolog, ami ha nincsen, ha nincs támogatva, akkor annak az országnak nincs önképe. Ha egy országnak nincs egészséges önképe, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek, és nagyon nagy probléma lesz a fejekben. Vagy már van is.
filmhu: Talán mégsem, hiszen a filmed külföldön is komoly sikereket ért el, a kritika is melegen fogadta, és a mozikban is nagyon jó nézőszámokat produkált, jelenleg 15 ezer nézőnél tart.
M.K.: Nekem ez igazán jó érzés, mert így most elértük itthon azokat a számokat, amiket a filmjeim külföldön szoktak csinálni. Volt ettől egy hasadt tudatom, nem értettem, ez hogyan lehetséges, ezért most ez a hazai siker nagyon jó érzés. Nem gondolom azonban, hogy ez a siker csak az e-cinemának köszönhető. Természetesen nagyon szerencsés, hogy ezzel a rendszerrel fizikailag el tudott jutni a film a nézőkhöz, de a szájhagyomány, és a médiaszereplés legalább ennyire fontos volt. Az emberek szeretnek szokatlan, meghökkentő munkákkal találkozni, miközben sokszor a nézői igényekre hivatkozva teszünk elérhetetlenné bizonyos munkákat. Sok esetben a pénz félelmeit érzem inkább ezekben a lépésekben, pedig a saját nézőinket nem szabad hülyének nézni. Az emberek kíváncsiak voltak a Deltára, elmentek megnézni, és nem csalódtak, ezek a számok számomra leginkább ezt jelentik.
 |
| Gérard Onesta, az Európai Parlament alelnöke a Delta producereivel |
filmhu: De ez egyben azt is jelenti, hogy működik a film, a nézők számára, és az Európa Parlament által jelölt válogató bizottság számára is.
M.K.: A Delta egy modellről beszél, és nem a szociológia vagy a zsurnalizmus mezsgyéjén próbál hidat találni. Egy totálisan feloldhatatlan helyzetről szól, és ezt egy átlagnéző nagyon dekódolja. Iszonyatosan jó közönségtalálkozókon vettem részt mostanában, mindig rengeteget kérdeznek a vetítések után, hogy miért nem veszik észre a szereplőim, hogy gyűlnek a viharfelhők, hogy hülyék-e a szereplőim, hogy miért csinálnak dolgokat? Ezek nagyon élő, továbbgondolkodást jelző reakciók, úgyhogy ilyen értelemben nem vagyok meglepve, hogy egy, a nézőktől aktívabb hozzáállást elváró film is be tud kerülni ebbe a versenybe. Mert működik.
Nagyon mélyen nem hiszek a realizmusban, nagyon mélyen nem hiszek a tény-horrorban. Szerintem leírhatatlanok a problémák ezekkel az eszközökkel, mert csak nagyon szűk értelmezési keretek születnek belőle. Az emberi aspektusok sokkal inkább a drámához, a stilizált világhoz állnak közel. A nézők pedig értik ezt.