Magyar könyv a forgatókönyvírásról

(folyt. köv.)

Krigler Gábor a Barátok közt storylinereként látott bele először a profi televíziós drámaírás folyamatába. A forgatókönyvírás szakmai alapjait a napi gyakorlat mellett a sorozat íróinak rendezett külföldi workshopokon, a Schilling-Moharos iskolában, ill. angol nyelvű szakkönyvekből és internetes forrásokon keresztül sajátította el.

A mindössze 28 éves fiatalember természetesen tisztában van a fiatalságával: "Ez nem arról szól, hogy jön egy zöldfülű és megmondja a frankót a magyar filmszakmának. Két célom volt: egyrészt hogy az anyaggyűjtés és az írás során én magam is tanuljak, másrészt annak a forgatókönyvírás iránt érdeklődő számos embernek szántam a könyvet, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy angol nyelven hozzáférjenek a mérhetetlenül nagy külföldi szakirodalomhoz." A könyv lektorálását Réz András végezte, de jó ajánlásokat kapott Hirsch Tibortól, Gervai Andrástól és az IRKA Egyesületet vezető Kóródy Ildikótól is.

Noha mindeddig hiányzott a magyar nyelvű szakkönyv a forgatókönyvírásról, az első munka mégsem (csak) az általános alapokról szól, hanem egy speciális terület, a sorozatírás rejtelmeibe vezet be. "A Schilling-Moharos iskola keretében a televíziós forgatókönyvírás alapjairól tartott kurzusom jegyzeteinek összeállítása közben merült fel bennem, hogy könyv formában foglaljam össze az összegyűjtött anyagot és hozzáadjam a saját tapasztalataimat. Érdekes, hogy nem egyszer ellentmondásokra bukkantam a nemzetközi szakirodalomban, amelyeket igyekeztem bemutatni a könyvben, illetve néhol feloldani a saját meglátásom és tudásom szerint." A tévés drámaírás mellett azonban a szerző betekintést ad a játékfilmes forgatókönyvírás alapjaiba is, hiszen a két terület közt nagyon sok az átfedés.

A könyv fejezetei a sorozatírás kreációs lépcsőfokai mentén épülnek fel. Megismerhetjük a forgatókönyv strukturális felépítését, a történet- és cselekményszövést, valamint a karakterek megformálásának titkait. Külön fejezet foglalkozik a helyes forgatókönyv-formátumokkal és a formázó szoftverekkel, de kitér a szerző a gyártási vonatkozásokra is, különös tekintettel a hazai viszonyokra és lehetőségekre. Nem csak szakmai szempontból lehet hasznos a könyv, hanem sorozat-rajongók, puszta érdeklődők számára is betekintést nyújt a kulisszák mögé, mikor kézikönyv-szerűen bemutatja a tévésorozatok evolúcióját és az egyes műfajokat. A (folyt. köv.) nagy hangsúlyt fektet a gyakorlatiasságra, ezért számos példával illusztrálja a szakmai fogásokat, valamint két virtuális sorozat-ötletet is végigvisz a kreációs lépcsőfokokon. Különösen értékes függeléke a könyvnek az a kislexikon, amely az alapvető angol szakkifejezések magyarázatát adja - magyarázatát és nem fordítását, ugyanis Krigler nem érzi úgy, hogy az ő tiszte lenne a magyar szaknyelv megteremtése.

"Fontos, hogy ne misztifikáljuk túl a filmírást, s belássuk, hogy a forgatókönyvírás igenis egy szakma, ami tanulható." Krigler nem titkolt célja, hogy a könyv akár jegyzetként is szolgáljon a felsőoktatásban, s a forgatókönyvírás tananyaggá váljon a filmmel és médiával foglalkozó egyetemi és főiskolai szakokon. "Fontos lenne, hogy nem csak profitorientált alapon, hanem államilag támogatott formában is lehessen tanulni a forgatókönyvírást. Persze nagy kérdés, hogy kik tudnának tanítani, hisz jelen helyzetben egy kicsit vak vezet világtalant, még a legavatottabbak is csak tanulják egyelőre itthon ezt a szakmát. Bízom azonban abban, hogy kinevelődik egy hozzáértő réteg, amely az oktatásra is alkalmas lesz."

"A magyar film elsődleges problémája nem a pénzhiányban rejlik, a magyar film a jó forgatókönyvek hiányán bukik meg. Érzik ezt már a producerek is, csak még nem merik bevallani. Hiába vannak jó dráma- és regényíróink, be kell látnunk: a film és a televízió teljesen más médium. Attól, hogy valaki Író, még nem jelenti azt, hogy otthonosan mozog minden műfajban"

Krigler szerint azonban, ami késik, nem múlik: a forgatókönyvírásnak muszáj lesz szakmává válnia Magyarországon. "Egyszeri sikereket lehet produkálni marketinggel vagy egy jó koncepcióval, de ezek csak felületi kezelések. Nem lehet azzal sem takarózni többé, hogy 'Csak a magyar piacra szántam a filmem.' - ugyanis Magyarország kis közönség, s csak akkor nőhetünk ki az állami finanszírozásból, ha olyan univerzális konfliktusokkal és poénokkal dolgozó sztorikat írunk, amelyek külföldön is eladhatóak, ha másként nem, remake-ként. Attól nem kell tartani, hogy idővel telítődni fog a szárnyait próbálgató magyar forgatókönyvírói szakma, hisz állandó az utánpótlás igénye Nyugaton, hatalmas esélyeink vannak külföldön. A sokat emlegetett hollywoodi szólás szerint: egy film csak annyira lehet jó, amennyire a forgatókönyve az. Egy forgatókönyv pedig csak annyira lehet jó, amennyire a legrosszabb jelenete az."

Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő 320 oldalas könyv április 23-án, pénteken debütál a Könyvfesztiválon. Ezt követően az első körben 1000 példányban kinyomott (folyt. köv.) – Hogyan írjunk tévésorozatot az ország összes nagyobb városában kapható lesz a nagyobb könyvesboltokban ill. az egyetemi-főiskolai jegyzetboltokban.