Magyar zsáner az Örökmozgóban

Zöld Holló Filmklub

A többségükben filmszakos diákok egyetemi óraként látogathatták a szombat délelőttől koraestig tartó programot. A szervezők minden alkalommal egy-egy filmművészeti műfaj magyar múltját dolgozták fel, úgy, hogy – Gelencsér Gábor javaslatára – három különböző filmtörténeti korból származó filmet vetítenek le, majd minden összejövetelt egy, az adott műfajról szóló előadással zárják. Az őszi szemeszterben a vígjáték, a melodráma, a történelmi és a bűnügyi film, tavasszal pedig a szintén bűnügyi tematikájú kémfilm, a sci-fi, az eastern, illetve utolsó alkalommal a zenés film előzményeit kutatták a mozilátogatók.

Az ötlet szülőatyja Teszler Tamás, az Országos Diákzsűri elnöke. Az egyesület fő célja az volt, hogy a film iránt érdeklődő fiatalok számára olyan, a magyar filmtörténetet átfogó programsorozatot hozzanak létre, amely nem a klasszikus kronologikus sorrendben, hanem érdekesebb, újszerűbb szemszögből közelíti meg a témát.  További praktikus okai is voltak a zsánerfilm klub létrejöttének. A műfaji filmek iránti érdeklődés – a nézők, illetve az alkotók oldaláról is -- egyre nagyobb, és a jövőbeli kritikusoknak, elemzőknek, illetve azoknak a fiataloknak, akik részét képzik a Diákzsűrinek, ismerniük kell a magyar zsánerfilm előzményeit, ahhoz, hogy helyesen tudják elbírálni az alkotásokat. „A fiataloknak tudniuk kell, hogy a műfaji filmezésnek milyen hagyományai vannak Magyarországon, és mik a sajátosságai. Illetve ami ennél sokkal fontosabb, hogy miért nincsen igazi műfaji filmezés, vagy inkább miért olyan gyökértelen, miért nem erősödött meg igazán a rendszerváltás után sem. Erre a kérdésre próbáltunk magyarázatot találni. A következő filmes szakember generáció látókörét szerettük volna szélesíteni.” – mondta Teszler Tamás.

Vajdovich Györgyi, az ELTE Filmelmélet és filmtörténet szak tanára a filmhu-nak elmondta, hogy a 2007 tavaszán Esztergomban megtartott Filmszakos Egyetemisták Találkozóján értesültek a Diákzsűri terveiről. Úgy gondolták, hogy mivel a műfaji film ilyen jellegű feldolgozása az egyetemi oktatásban nem kap akkora hangsúlyt, jó lenne, ha lehetőséget tudnának nyújtani a diákoknak, hogy a magyar zsánerfilm előzményeit is megismerjék. „A programban szereplő alkotásokat egyéb körülmények között nagyon nehéz megtekinteni. Természetesen a vígjátékok és a zenés darabok a hétköznapokban is népszerűek, a magyar sci-fi, és az eastern azonban kevésbé ismert.” – tette hozzá Vajdovich.

A jövőbe mutat, de szórakoztat: az Állami áruház az 50-es évekből

A szervezők igyekeztek több felsőoktatási intézményből meghívni az előadókat. A vígjátékról Murai András (Berzsenyi Dániel Főiskola), a bűnügyi filmről, illetve a sci-fi-ről Varga Zoltán (ELTE, Szegedi Tudományegyetem), a történelmi filmről Lázár Kovács Ákos (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), a melodrámáról Stőhr Lóránt (Zsigmond Király Főiskola), a kémfilmről Varró Attila (ELTE), az easternről Szilágyi Erzsébet (Kodolányi János Főiskola), a zenés filmről pedig Vincze Teréz (ELTE) tartott előadást.

A május 10-én tartott záró vetítések a zenés film körül forogtak. A diákok Gertler Viktor Állami áruházát (1952), Banovich Tamás Ezek a fiatalok-ját (1967), illetve Tímár Péter Csinibaba (1997) című filmjét láthatták. Az előadást Vincze Teréz tartotta, aki lapunknak elmondta, hogy véleménye szerint sokkal több olyan filmnek kellene készülnie, amelyekben a kortárs könnyűzene képviselői is megjelennek. Szerinte a magyar alkotások így a nézők sokkal szélesebb rétegét tudnák a mozikba vonzani, és ennek legékesebb bizonyítéka Jancsó Miklós legutóbbi filmjeinek (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Anyád! A szúnyogok, Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél, Kelj fel komám, ne aludjál!, A mohácsi vész, az Ede megevé ebédem), illetve Herendi Gábor Valami Amerika című vígjátékának sikere.

A nagy sikerű Csinibabát is megnézhették az érdeklődők

Az ELTE tanárai úgy látják, hogy a két féléves program jól működött, és a diákok is lelkesen fogadták a filmklub ötletét, az előző szemeszter végén igen érdekes dolgozatok születtek. Több előadás alakult beszélgetéssé, a diákok és az előadók szakmai vitába szálltak. Előbbiek véleménye szerint azok az előadások voltak a legjobbak, ahol a műfaj sajátosságait sikerült szembeállítani a magyar jellemzőkkel.

„Most, hogy véget ért a sorozat, és átfogóbb képet kaptunk a magyar zsánerfilmről, úgy látom, hogy azokban az alkotásokban, ahol nem működnek jól a műfaji film elemei, az alkotók túlságosan szerzői irányba mentek el. Sokan nem merik felvállalni azt, hogy tiszta műfaji alkotásokat készítsenek. Nagyon sok filmnél ezt a tendenciát vettük észre. Ez azonban nem csak a kortárs filmművészetre érvényes. A ’60-as években készült sci-fi-nél (Fejér Tamás: Az idő ablakai), vagy Xantus János melodrámájában, az Eszkimó asszony fázik-ban is észrevehető, hogy szerzői és a műfaji filmes törekvések kölcsönösen gyengítik egymást, így a műfaji sémák sem tudnak igazán érvényesülni. Továbbá mindhárom itt bemutatott easternben nyomon követhető, hogy az alkotók nem merik teljes mértékben használni azokat a sémákat, amelyekkel a western él.” – osztotta meg velünk tapasztalatait Vajdovich Györgyi.

Teszler Tamás kérésünkre elmondta, hogy annak ellenére, hogy a nézők többségét az egyetemisták tették ki, és nem a „külsős érdeklődők”, sikeresnek ítéli meg a programot. A vetítések többsége háromnegyed házzal zajlott, Monory Mész András Meteo című alkotását pedig körülbelül száz ember tekintette meg. „Nagyon jó, hogy azok az emberek, akik eljöttek, hónapról hónapra jól szórakoztak - többször zengett harsány nevetés. Az, hogy a magyar filmtörténetet úgy tudtuk letenni az emberek elé, hogy végignevetik ezt a sorozatot, az nagyon jó dolog. És talán nem csak örömteli volt ez számukra, hanem volt benne érték is, amin el tudtak gondolkodni.”

Jancsó Miklós utóbbi filmjeiben rendre feltűnnek popsztárok

A Diákzsűri elnöke hozzátette, szerinte nagyon fontos, hogy az előadások egyben kis társadalomtörténeti órák is voltak, hiszen többször is szó esett a szocialista rendszer intézményi hátteréről, illetve a cenzúráról, amely előzmények a mai napig is igen erőteljesen hatással vannak a kortárs zsánerfilm állapotára. Azért is fontos erről beszélni, mert felnőtt egy olyan generáció, amelynek még 1989 előtt születtek, azonban már a rendszerváltás után ébredtek tudatukra.

Egyelőre még nem biztos, hogy a A Zöld Holló Filmklub folytatódik-e. Teszler Tamásnak azonban már vannak újabb tervei. Szeretne két retrospektív vetítéssorozatot létrehozni, amelyben Gaál István, illetve Ember Judit életművét mutatnák be, mert úgy érzi, hogy a magyar kulturális közeg elfeledkezett méltó képen megemlékezni a két rendezőről. Továbbá érdekesnek találna egy olyan próbálkozást, ha az összejövetelen megjelennének a művészek alkotótársai is (pl. Gaál István esetében Sára Sándor, aki állandó operatőre volt a rendezőnek), és a művészek magánemberi portréját is megfestenék a közönség előtt.