sex hikaye

Mi lesz veled, Mafilm? – 2. rész

Beszélgetés Benedek Andrással

2008. augusztus 11. - Muhi Klára
1-1  /  2
Mi lesz veled, Mafilm? – 2. rész
Új vagyonkezelési stratégia kidolgozásával bízta meg az MMK kuratóriuma a Mafilm igazgatóságát. Vajon sikerül-e életet lehelni a nagy múltú filmgyár megmaradt, vegetáló részlegeibe? Elsőként Grunwalsky Ferencet kérdeztük , most Benedek András, a Mafilm új igazgatóságának elnöke válaszol.
 
 
 
 

filmhu: Ön tanszékvezető egyetemi tanárként -- számtalan egyéb tisztség betöltése mellett -- évek óta rész vesz az MMK kuratóriumának munkájában. Június óta, mint a Mafilm igazgatóságának elnöke a Közalapítvány legfontosabb vagyonelemének racionális működtetéséért is felel. Milyen ambíciókkal vállalta el e feladatkört?

Dr. Benedek András: A művészeti ágak közül -- ezt bátran mondhatom -- az autonómia gyakorlásának eszközével leginkább a filmesek rendelkeznek. Olyan típusú konstrukció, mint a Magyar Mozgókép Közalapítvány, más művészeti területeken még nem jött létre, és nem is könnyű létrehozni. A filmesek önigazgató gyakorlata minden szempontból messze eltér attól a sémától, ahogyan a művészet világa náluk működik. A tét nekem, mint szakembernek ebben az új szerepkörben nem kevesebb, mint hogy megtapasztaljam, vajon lehet-e egy művészeti ágon belül az autonómia eszközeit hatékonyan működtetni? Lehet-e egy ilyen sajátos vagyont, mint a nagy múltú, de hányatott sorsú Magyar Filmgyártó Vállalat, új fejlődési pályára állítani. Ráadásul úgy, hogy abból a szakmának is haszna származzon. Ez nyilvánvalóan komoly kihívás.


filmhu: Körülbelül másfél év óta tulajdonolja az MMK a Mafilmet. Miért épp most lett aktuális egy új vagyonkezelési stratégia kialakítása?


Dr. Benedek András: A jelenből visszatekintve a Mafilm sorsát én három fázisban látom. Amikor az ezredforduló táján a filmtörvény előkészítése felmerült, viszonylag gyorsan, komoly szakmai konszenzussal támogatva a parlament végül 2004-ben elfogadta. A törvénnyel egy időben pedig azonnal napirendre került, hogy mi legyen a maradék filmvagyonnal --, többek közt a Filmlaborral, a Mafilmmel, a filmjogokkal. A filmtörvény végrehajtását követő gyors lépésekhez képest azonban – mint amilyen például a kuratórium vagy a finanszírozási rendszer átalakítása --, a filmgyár átadásáig meglehetősen hosszú idő telt el. 2007 januárjában sikerült végül megkötnünk az ÁPV RT-vel a vagyonmegállapodást, s csak az ezt követő kormányhatározat után került a Mafilm és a Filmlabor az MMK tulajdonába. Voltaképpen tehát csak 1 gazdasági év van mögöttünk. Nagyon hosszú volt az egyeztetés, meglehetősen bonyolult az átadás-átvételi folyamat. S csak ezután következhetett a konszolidációs szakasz, melyben az MMK kuratóriuma részlegesen átalakította a menedzsmentet, amennyiben maradt a vezérigazgató, de megújult az igazgatóság és a felügyelő bizottság. Én a felügyelő bizottság elnökeként elég jól ismertem ezt a folyamatot, s tartottam attól, hogy kiesnek csontvázak, de végül nem történt semmi ilyesmi, majdhogynem rosszabbra számítottunk. A Mafilm tulajdonképpen egyben van.

filmhu: Tán még szolidan prosperál is? Hiszen jobbára külföldi bérmunkáknak ad helyet.

Dr. Benedek András: Az, hogy prosperál túlzás, de nem veszteséges. Bizonyos kölcsönök a mai napig terhelik, ezeket megfelelően ütemezni kellett. A másik gond, hogy a cég likviditása csekély. Tehát mint gazdasági szervezet -- mondjuk a versenytársakkal vagy a hasonló típusú vállalatokkal összehasonlítva e pillanatban meglehetősen alacsony szinten teljesít. Maga a konszolidáció kb. 2007 végére zárult le. 2008 elején pedig felmerült, hogy akkor újra fussunk neki, mi is itt a teendő.

filmhu: Mindenekelőtt -- amire már utalt, történt egy lényeges szervezeti átalakítás.

Dr. Benedek András: Igen, mert fel kellett oldani azt a dilemmát, hogy az MMK kuratóriuma a Mafilm felügyelő bizottságában képviseltette magát, a közvetlen menedzsmentben viszont nem. Most ez megtörtént, mostantól két kurátor is tagja az új igazgatóságnak…

filmhu: …Simó György és Ön.

Dr. Benedek András: Igen, ami azt jelenti, hogy a kuratórium nagyobb mandátumot adott a stratégia kidolgozására, másfelől pedig, ha úgy tetszik, személyes mandátummal is bevitt kurátorokat. Hozzá kell tennem, mindketten foglalkoztunk már nagy szervezetek fejlesztésével. Tehát legalább a méret nem idegen a számunkra…

filmhu: Az is fontos nyilván, hogy az új struktúrában a vezérigazgató az igazgatóság alá rendelten működik.

Dr. Benedek András: Igen, és ennek az operativitás szempontjából üzenet értéke is van. 2008 június 1.-én megtörtént a menedzsmentváltás, és mostantól a vezérigazgató Tolmár úr feladatai sokkal inkább operatívak lesznek, semmint stratégiaiak.

filmhu: Az új igazgatóság az MMK kuratóriumától október végéig kapott időt arra, hogy a Mafilm új stratégiáját meghatározza. Körvonalazódik-e már valami? A múlt nyáron például leégett a fóti Huszárik-műterem? Talán szimbolikus is ez, új lapot lehet nyitni, s mondjuk dönteni arról, felépüljön-e újra?

Dr. Benedek András: Erről a kuratórium fog dönteni, de a felépítés szándéka elég egyértelmű. Sőt, többé-kevésbé a feltételek is adottak. Hozzá kell tennem, ettől még nem fog a Mafilm feltétlenül prosperálni, hiszen műterem-együttes van a Róna utcában is, van kint Fóton is, maga a Mafilm pedig meglehetősen komplex vállalat-együttes, és lényegesen több mint néhány műterem. A Róna utcában működnek cégek, a MafilmAudio, a MafilmRent, van ott egy produceri irodákból s mindenféle raktárakból álló hálózat. Fótnak van kellék- és jelmeztára, sőt Magyarországon ott van az egyik legkomplexebb külső helyszín. Az, hogy a Mafilm terjeszkedik vagy szűkül, tehát hogy az MMK mint vagyonkezelő majd miképpen mozgatja a lábait, valójában ősszel fog eldőlni. A kuratóriumnak ilyen szempontból sűrű lesz a közeljövőben a napirendje.

Ami az igazgatótanácsot illeti, most nyár közepén korai lenne azt állítani, hogy a stratégia készen van, de néhány dolog már biztos. Mindenképpen fontos, hogy ez egy filmszakmai stratégia lesz. Olyan stratégia, mely a Mafilmnek igenis, komoly pozíciót szán a magyar filmgyártásban. Tovább megyek, nemcsak a hagyományos filmgyártás oldaláról közelítjük meg a kérdést. A Mafilm valójában akkor lenne a hazai filmszakmát jól szolgáló szervezet, ha megpróbálna egyfajta szolgáltató központtá válni. S ha végső soron képes lenne akár közép-kelet európai dimenzióban is versenyképessé válni. Látva, hogy Magyarországon a stúdióépítésnek konjunktúrája volt az elmúlt években, úgy néz ki, a stúdióépítés önmagában nem elég. Csak az a komplexitás lesz képes prosperálni, ahol a szakmai ágensek is jelen vannak. És mi épp ennek a fejlesztésére törekszünk. Mikor a Mafilm múltját feszegetjük, klasszikus filmgyártási fogalmak jönnek elő, világosítók, díszletezők, lámpapark. Ha ma valaki a Róna utcába bemegy, már most azt látja, hogy van ott egy sajátos szimbiózis, melyben a tevékenységek meglehetősen színesek. A közelmúltban Berlinben jártam, ahol láttam, hogy ott már egy Media-Stadtot, Média-várost építenek, s a fejlesztés fő iránya az elektronikus média kiszolgálása. Az egyik legfontosabb dolog, amit nekünk is végig kell gondolnunk, hogy a tradicionális filmes szakmaiság mellett mi a viszonyunk a médiához, a televízióhoz, sőt a digitális televízióhoz?

filmhu: Milyen tőkéket mozgatnának meg a fejlesztésekhez? Esetleg állami szubvenciót?

Dr. Benedek András: Ebben egyáltalán nem gondolkodunk. Hiszen az állam nem keveset vállalt magára a ciklusról ciklusra szóló filmtámogatási rendszer működtetésével. Ráadásul a filmtörvény lényeges nóvuma az adókedvezmény is. Az MMK pedig egyértelműen azért kapta meg ezt a vagyont, hogy működtesse.

filmhu: Felhasználhatja-e az MMK a filmtámogatásra szánt állami pénzeket a Mafilm megerősítésére? A cseh példa ezzel kapcsolatban nagyon érdekes volt. A csehek a kilencvenes években szinte alig csináltak filmet, helyette minden pénzt a Barrandov feltőkésítésébe öltek.

Dr. Benedek András: Nagyon okosan csinálták. De nálunk szerencsére nem a mi mandátumunk, hogy egy ilyen kényes kérdést megválaszoljunk. Egyébként az MMK úgy kapta meg a vagyont, hogy keményen szét kell választania a vagyon működtetését és a filmtámogatást. Tehát nem mondhatja azt, hogy az állam ad X milliárd forintot filmgyártásra, s akkor majd onnan valamennyit átteszünk a Mafilm fejlesztéséhez. Mert voltaképpen ennek piactorzító hatása lenne. Nekünk tehát úgy kell a Mafilmet mozgásba hozni, hogy nem nyúlhatunk a támogatáshoz. Hozzáteszem, nincs is ilyen szándék, tehát ez a veszély a filmkészítőket nem fenyegeti. Lehetőségünk van viszont például pályázni. A Huszárik-műterem újjáépítéséhez egy ipari park létesítésére kiírt pályázaton 142 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyertünk. Ezzel együtt azt gondolom, hogy egy komoly fejlesztési programra szóló nagy támogatásra sem a Mafilm, sem a Filmlabor nem számíthat. Márpedig ahhoz, hogy a Mafilm valóban regionális mértékben is versenyképes legyen, több milliárdos forrás bevonásra lenne szükség. Ha ez nem sikerül, semmit sem fogunk megvalósítani a stratégiai céljainkból. Ebben az esetben a cég ugyanúgy ketyeg tovább, mint eddig. Kiadja az irodáit jól-rosszul fizető producereknek, bérbe adja a műtermeit azoknak, akik még éppen megelégszenek a kissé már elavult stúdiótechnikával, részesedik az Audio nyereségéből, vagy megosztja a Rent veszteségeit, s akár még néhány tíz milliós eredményt is kihozhat év végén, de igazából továbbra sem lesz a térképen.

filmhu: Milyen alternatívái vannak még a fejlesztésnek? Mit jelent például az előbb körvonalazott szolgáltató centrum kifejezés? És hogyan vezet el addig az út?

Dr. Benedek András: Úgy gondolkodunk, hogy a Mafilm filmszakmai jelenlétét kellene erősíteni. Hogy egy producer vagy filmgyártó televízió, mikor igénybe akarja venni a Mafilm szolgáltatásait, úgy gondoljon a cégre, hogy ott egy komplex szolgáltatáscsomagot kap. Ne neki kelljen tehát kopogtatni és összerakni -- a kamerától a világításon, a díszleten és a ruhán át -- mindazokat az elemeket, amik a filmjéhez kellenek, mert ezt számára a cégünk egyben felkínálja. Persze változatlanul az a kérdés, honnan lesz erre pénz?

A stratégia másik ága biztosan az oktatás lesz. Igazság szerint ezen a területen én otthonosabban mozgok, mint a filmek világában. Mikor átvizsgáltuk, milyen szakma struktúrája van a filmgyártásnak --, s az egyetemi hátterem miatt ezzel közvetlenül is foglalkoztam --, felmerült, hogy esetleg azért nem tudunk telepíteni a Mafilmbe hightech technológiát, mert nincs ember, aki működtetné. Úgy ítéljük meg, hogy az a sok stúdió, ami Magyarországon létrejött, nem volt képes választ adni arra, hogy ki fog ezekben a stúdiókban dolgozni. Miközben látnivaló, hogy a filmszakmában már most vannak kritikus keresztmetszetek. Még néhány év, és előállhat az a helyzet, hogy nem tudunk produkciókat szakemberekkel ellátni. Kellékeseket, díszletfestőket esetenként már most Angliából hoznak. Tehát nekünk arra kell készülnünk, hogy minden szegmensben -- a fodrásztól a jelmez-, vagy a speciális effektek készítőiig Magyarországon jelen legyenek ezek a kultúrák.

filmhu: Ha van szakember, idejön a külföldi film, ha nincs elmegy a csehekhez, vagy a románokhoz, ez egyértelmű. De gondolkodnak-e egyéb pénzügyi konstrukciókban? Hitelek, befektetők?

Dr. Benedek András: A stratégia másik iránya, hogy szakmai befektetőket kellene találni. Mind a Róna utcai, mind a fóti telephely már eddig is sokakat inspirált egyedi ajánlattételre. Persze nem mindegy, milyen szándékok vannak az ajánlatok mögött. Van olyan, amelyik azt mondja, Fóton építene stúdiókat, van, amelyik azt állítja, a Róna utcában is van még beépíthetőség. Mi úgy gondoljuk, pályázatot kell kiírni. A befektetések funkcióiról pedig -- hogy milyen módon fejlesszük a szolgáltatási fókuszokat, az oktatást, hogyan próbáljuk az úgynevezett networking funkciót erősíteni -- nekünk már határozott elképzeléseink vannak. A cél -- még egyszer mondom --, hogy visszaálljon egy olyan szakmai, társas kommunikáció, amelyik inspirálja a kooperációt. A filmgyártás nem a rigid, merev struktúrák világa, itt minden folyamatosan változik, s mindenki produkció-orientált, teljesítményt szeretne, mind művészi, mind gazdasági értelemben. És a Mafilm képes lehet ebben a mezőnyben pozícionálni magát, egyrészt a tradíciói, másrészt személyi konstellációk által.

A mandátumokat is figyelembe véve mi most egy három éves fejlesztési stratégiában gondolkodunk. Olyan stratégiát készítünk, ami 2009-2011 között a vázolt célokat konkrétan és markánsan megjeleníti. Hogy például -- megint a szakképzésre utalva, igenis, a közeljövőben a Mafilm legyen a magyar audiovizuális oktatás háttere. Mely természetesen nem veszi át az egyetem szerepét -- hiszen nem dramaturgokat, rendezőket akarunk képezni --, de mindazokat a skill-eket, technikai tudásokat tanítja, melyek ma piacképesek. Ezen a téren legyenek partnerkapcsolatai, ha kell a Filmművészeti Egyetemmel, ha kell a Műegyetem hangmérnök képzésével. Szóval el lehessen mondani, hogy a magyar filmszakmának van egy komoly szakemberképző bázisa, amely reagálni tud a változásokra.

Minderről természetesen nagyon fontosnak gondoljuk a szakmai kommunikációt is. Szeptemberben szeretnénk meghatározó szakmai körökkel ilyen típusú megbeszéléseket tartani. Hogy aztán október elején letehessük a kuratórium asztalára, hogyan is lehetne forrást szerezni egy olyan gazdasági egység működéséhez, amelyben -- mondjuk ki őszintén --, nem a cégeknek van komoly értékük, hanem szinte csak a cégek alatt levő földnek. Ami nonszensz, hiszen például a Coca Cola cég nem attól drága, mert az italt értékes telken palackozzák. A Mafilm egy-egy telephelye önmagában több milliárd forintot ér. Miközben a rajta lévő cégek értéke az utóbbi tíz évben alig változott.

Alapvetően tehát az a célunk, hogy mozgásba jöjjenek a cégek, hogy komolyabb legyen a teljesítményük. Hogy igenis ambicionálják a filmesek, hogy a Róna utcában legyenek az irodáik, hogy a szolgáltatásokra onnan kérjenek ajánlatot először.

Én személy szerint egy jól működő vállalatot szeretnék, amivel a filmszakma meg van elégedve, a másik oldalról pedig a könyvvizsgáló által is auditált módon kimutatható pozitív szaldóval bír, mely nem is túl szerény. Hogy adott esetben éves szinten azon kelljen gondolkodni, milyen fejlesztési célokra költsük azt az ötven-százmilliós nyereséget. És akkor a szakmával meg lehetne beszélni, hogy milyen jó is lenne, ha mondjuk, lenne a Róna utcában megint filmszakmai közélet, lennének szakmai vetítők, s olyan jellegű belső hírportálok, amik segíteni tudják a hazai filmesek munkáját. Szóval egy cég, amit mellesleg könnyű megközelíteni, s ugyan nem túl nagy, mégis a centrumában van a magyar filmgyártásnak.

filmhu: Mit jelent az MMK ajánlásában szereplő holding típusú szerveződés?

Dr. Benedek András: A holding olyan vállalatcsoport, amelyek között tényleges vagyonműködtetési azonosság van. Amikor tehát több cég összeáll egy fejlesztési koncepció mentén. Az egyik projektünk például, ami ugyan nagyon kicsi, de jól érthető, kellékek, jelmezek digitalizálása. Egy olyan koncentrációt létrehozni, akár a Mafilm, akár például az Operaház jelmez- és kellékállományából, melyben bárki pillanatok alatt interneten keresztül megtalálhatja, amire szüksége van. A karbantartást és az őrzést pedig megcsináljuk átalánydíjért. Mit lehet mondani a partnernek, aki erre jelentkezik? Azt, hogy ebben a közös holding struktúrában ő ezért a dologért részben felelős. És ez lehet bérleti konstrukció, vagy valamilyen közös használati jog. Ha lesznek szakmai partnerek, akikkel érdemes akár 10-15-20 éves együttműködést kötni, ehhez nyilvánvalóan garanciákat is kell adni. Igazi tőkeerős partnerek egyébiránt kevesen vannak Magyarországon, úgyhogy várakozással nézek a pályázatok elé. Egyébként mind a Róna utca, mind Fót fejleszthető. Készültek ingatlanfejlesztési tanulmányok, nem a sötétben repülünk. Fölmértük mindkét telephely értékét, a fejlesztések kockázati tényezőit, figyelembe vettük az eddig beérkezett ajánlatokat. Megvannak a korlátok is. Tudjuk például hogy a Róna utcában meddig emelkedhetnek az épületek. Fótnál csak a terület szab határt. Egyébként a fóti részleg hatalmas, 23 hektár. Hozzá kell tennem, az egész környék hihetetlen fölfutás előtt áll.
Fótra talán már szeptemberben kialakulhat egy előpályázati kiírás, amellyel meg tudjuk tesztelni a közeget. Mert ha csak bankokban gondolkozunk, azt tudni kell, hogy a mai hitelválság az ilyen típusú beruházásokat túlzottan nem támogatja.

filmhu: Talán a televíziók oldaláról is lesz érdeklődés…

Dr. Benedek András: Erről még nem beszéltünk, pedig a stratégiánk egyik legfontosabb iránya épp a televízió lesz. Az ezzel kapcsolatos lehetőségeket intenzíven vizsgáljuk, és a kereskedelmi tévék között elég komoly befektetői körök vannak. De a tévékkel való kooperálásra inkább a Róna utcában látunk lehetőséget, mert a televízióknak nem kellenek nagy stúdiók. Inkább kvázi ’médiafejlesztő terek’, melyek digitálisan jól kezelhetők. Már 40-50 négyzetméteren is csodákat lehet művelni a televíziókban.

Egyébként csak olyan ingatlan bérbeadását támogatjuk, amelyik ezt a networking együttműködő filmszakmai kooperációt erősíti. Talán még nem említettem, de mi azt szeretnénk, hogy ott kinn, a Róna utcában legyen az MMK, a Filmiroda, a Filmjus, hogy a filmesek találkozzanak, beszéljenek egymással, hiszen ebből lesz az üzlet, ebből lesz majd a kooperáció.

filmhu: Egy esetleges 2010-es politikai váltás át tudja-e írni ezeket a terveket?

Dr. Benedek András: Naiv válasz lenne azt mondanom, hogy á, dehogy! A filmes szakma ugyanakkor érdekes módon a többi kulturális területhez képest mindig elég jól artikulálta az érdekeit, s megtalálta a kapcsolatot a politikával. A filmtörvény elfogadásánál, de a mostani törvénymódosításnál is komoly konszenzus volt. Egyébként, ha egy terület sikeres --, márpedig a magyar filmipar minden nehézség ellenére halad -- akkor minek belenyúlni? A politika akkor fog beleszólni ebbe a dologba-, és joggal, ha válságot, visszaesést lát, ha a vagyonátadás után veszteséget termelünk, ha nincs stratégiánk. Mi egy optimista forgatókönyv szerint csináljuk a dolgunkat. Ha érdekli, szeptemberben még többet lehet erről mondani. A szakmának tudnia kell, hogy nem lógatjuk a lábunkat. Hogy tényleg rendesen mozgásba akarjuk hozni a Mafilmet!



Címkék

szakma , interjú


1-1  /  2

nka emblema 2012