Mi lesz veled, Mafilm? – 1. rész

Grunwalsky Ferenc válaszol

Új vagyonkezelési stratégia kidolgozásával bízta meg az MMK kuratóriuma a Mafilm igazgatóságát. Vajon sikerül-e életet lehelni a nagy múltú filmgyár megmaradt, vegetáló részlegeibe?

filmhu: A tulajdonos MMK kuratóriumának elnökeként hogyan látod a Mafilm jelenlegi helyzetét? S milyen új stratégiára ösztönzitek a frissen választott igazgatóságot?

Grunwalsky Ferenc: A Mafilm eddig egy stabil vállalat volt, kiszolgáló filmgyár, ami úgy-ahogy megállta a helyét. Voltak állandó partnerei, valami szerény hasznot is hozott, de nem volt képes ösztönző, fejlesztő erőként fellépni a szakmán belül. Mi azonban úgy gondoljuk, a magyar film számára ennek a vagyonelemnek csak akkor volna értelme, ha képes lenne valamiként dinamizálni a hazai filmipart. Ha képezni és foglalkoztatni tudná a szakember gárdát, ösztönözné a szakmai tapasztalat növekedését, ha motorja lenne a fiatalok szakmai beilleszkedésének. Mi azt szeretnénk, hogy a megújuló Mafilm találkozási pontja legyen vállalatoknak, stáboknak, kiindulási pontja szakmai karriereknek.

filmhu: Miért olyan gyenge ma a kapcsolat a Mafilm és a magyar produkciók között?

Grunwalsky Ferenc: Például, mert a magyar film díszletigénye -- bizonyos filmtípusok hiánya miatt -- szinte minimális. Ami egyébként azzal jár, hogy rendezőink, operatőreink többsége -- ha csak nem dolgozik külföldi produkciókban --, főiskolás kora óta nem forgatott műteremben. És ez nagy szakmai hátrány, mert a műtermi forgatás egészen más tudást, gondolkodást igényel, Évtizedekkel ezelőtt azért kezdtek el külső-belsőben forgatni, mert a nyersanyagok fejlődése következtében mindenkit mámorral töltött el az eredeti helyszín. De manapság, mikor rettentően megdrágult például a vidéki forgatás, sok pénzbe kerül, és bonyolult a pesti területfoglalás, lehet, hogy olcsóbb felépíteni egy lakást műteremben, mint megpróbálni egy egész házzal megértetni, hogy te ott most miért zajongsz. De míg régen az operatőrök meg a rendezők kinn is tudtak forgatni, meg benn is, most ezt újra kellene tanulni.

filmhu: Mivel tudná a megújuló Mafilm ösztönözni a magyar rendezőket, producereket, televíziókat, hogy visszaszokjanak a Róna utcába?

Grunwalsky Ferenc: Először is minden az emberanyagon múlik. Hogy a világosítótól a kameramannig, a maszkmesterig korszerű-e a filmiparban dolgozó emberek tudása, tudják-e használni az új digitális technikát. Mindenekelőtt tehát el kell kezdenünk a szakemberképzést, hogy legyen utánpótlás. A Mafilm egyik feladata lehetne ennek a szakképzésnek a koordinálása.

filmhu: Hány profi stáb van ma Magyarországon, amelyik mondjuk le tud forgatni egy európai szintű nagy produkciót?

Grunwalsky Ferenc: Jelenleg kettő. De nincs az a film, amit ne tudna egyetlen segédoperatőr elrontani, csak azért, mert elhúzta az élességet. A HSC, a Magyar Operatőrök Szövetsége, mely szervezetileg is a Mafilmen belül működik -- szervezett most egy tanfolyamot kameramannoknak. Ha jól tudom, 12 ember tanul ott, akiknek a szakmai képességeiért a HSC szavatol, és akik tudják a szaknyelvet angolul. De ezt a számot növelni kell, mert amikor mondjuk Spielberg filmjét és a Sorstalanság-ot egyszerre szeretnéd kiszolgálni, már gond van. Spielbergnél volt úgy, hogy 6 kamera ment egyszerre, ezért a Sorstalanság-hoz külföldről kellett a kamerákat hozni. A lámpaparkot már össze tudták rakni itthonról, de ez kevés. A felépült stúdiókban pedig nincs senki, üres díszlet csupán, mert a legtöbb ilyen vállalkozás úgy kalkulál, hogy megépíti a stúdiót és kiadja a produkciónak. Szinte csak a lámpaparkkal, filmtechnikai eszközökkel rendelkező szakmai magánvállalatoknak van törzsgárdája. Ők egyébként beíratják az embereiket a HSC iskolába, a tandíjat pedig a fiatalok később ledolgozzák náluk.

Mi azt szeretnénk, hogy a Mafilm egy filmszakmai szakemberképző centrummá váljon, amely kameramannokat, felvételvezetőket, asszisztenseket, hang- és képtechnikusokat, világosítókat, sminkeseket, díszleteseket stb. képez. És a Filmművészeti Egyetemet is szeretnénk mindebbe bevonni. Ki kell dolgoznunk, hogy valamilyen módon érintkezzen a két oktatási rendszer. Ha akkreditáltatjuk a főiskolával a felsőfokú szakképzést, akkor például ugyanezek az emberek később nyelvi- és egyéb specializációkat is fölvehetnének. S mindennek a Mafilm lenne a központja, mert ott van erre hely és vannak technikák.

filmhu: Te hogyan értelmezed a kuratóriumi ajánlásban javasolt holding formát? Úgy, hogy például a Mafilm szakipari magánvállalatokkal -- akik fontos szereplői a magyar filmipar bizonyos szegmensének -- hosszabb távú keretmegállapodásokat köt egymás javára?

Grunwalsky Ferenc: Igen, például úgy. Tehát ahogyan a filmtörvény előkészítésekor kialakítottunk egy együttműködést a filmszakmai kerekasztallal arra, hogy hogyan vezessük le a konfliktusokat, hogyan osszuk el a pénzt stb., ugyanúgy most ki kell alakítani egy technikai együttműködést az ipar szereplőivel. És a Mafilmet úgy kell újragondolni, hogy erre képes legyen. A jelenlegi gyakorlat szerint egy produkcióhoz a producerek egyezkednek a cégekkel. De ez nyilvánvalóan nehézkes. Az egész szakma meglehetősen atomizált. A producernek szinte a telefonkönyvből kell kinéznie, hogy ki hol van, mije van, sokszor véletlenszerűek a találkozások. A Mafilmnek a szakemberképzésen túl szolgáltató centrummá is kell válnia. Hogy melyek erre a legoptimálisabb jogi, gazdasági keretek, ez mostantól az Igazgatóság feladata megtalálni.

filmhu: Ezeket a folyamatokat – oktatás, produkciók és technikák egymásra találása -- a piac nem tudja elvégezni magától? Például a tekintélyes mennyiségű reklám- és bérmunka-produkciók? Feltétlenül kell ehhez az MMK és a Mafilm?

Grunwalsky Ferenc: Nálunk nincs akkora filmpiac, hogy mindez magától optimálisan elrendeződjön. Ezentúl nem ilyenek a hagyományaink. A reklám szerepe és jelentősége pedig el van túlozva. Azok a forgatási tapasztalatok, amiket a reklámfilmekben megszerezhetsz, nagyon korlátozottak. Mondjuk, azt kéri a rendező, hogy rengeteg ló vágtasson át egy hídon, ami közben összeomlik, majd egy pali utánuk ugrik és kihúzza az egyik lovat a partra….

filmhu: Ilyesmit magyar filmben nem nagyon látunk…

Grunwalsky Ferenc: Talán nem véletlenül! Mert zavarban is van mindenki, ha egy rendező ilyet kér. Milyen lovat, melyik folyónál, hogy kell ezt lebonyolítani technikailag, logisztikailag? Szóval egyszer csak vékony lesz a tudás. A magyar filmet uraló low budget forgatásoknak többek között az a hátránya, hogy ha öt embernél több van a képben, már mindenki gondban van. Én 11 évig voltam asszisztens, a háttereket kellett berendeznem, tudom miről beszélek. Miközben ezek egymást húzó fogalmak. Nincsenek ilyen filmek, de nem is lesznek, mert nincsenek szakemberek, akik meg tudnák csinálni. De a korszerű szakemberképzést ma egy-egy cég nem is biztos, hogy megengedheti magának. Külföldön egy kellékesnek vagy egy segédoperatőrnek be kell nyújtania a referenciáit. Nálunk a szakmában nemigen vannak referenciák. Umbuldában megy a szakember vagy utánpótlásképzés, ismeretségi alapon. Pedig ha a sminkesed nem tudja felragasztani a műorrot, és leesik félóra múlva, az valóban drága! A magyar filmiparnak az EU-ban ma papírral és nyelvtudással rendelkező garnitúrára van szüksége. És fontos, hogy mindezt valaki összehangolja. Komoly előny lehet az is, ha egy bölcsőből kerül ki a szakembergárda, mert akkor tudod, kitől mit várhatsz.

Nagyon pozítív hatása lenne annak is, ha vissza tudnánk állítani a gyakornoki szisztémát. Ha például egy éven keresztül -- ez már a producerekkel való megegyezés kérdése -- a részlegvezető mellett ott lehetne egy-egy gyakornok. A régi filmgyártásban ez nagyon jól működött. Én is, mikor a főiskolát elvégeztem, gyakornok lettem. Minimál fizetésért, inas munka, de be leszel avatva a szakma minden trükkjébe. Ezt az MMK nem csinálhatja, mert nem dolga, de a Mafilm és a producerek egymás közt valamilyen megegyezés mentén igen.

filmhu: A magyar film eszközigénye is nagyon szegényes. Mert mondjuk egy történelmi filmhez honnan szerzel ruhát? Pozsonyból vagy Bécsből? A Sorstalanság produkció például Berlinből bérelte a ruhákat…

Grunwalsky Ferenc: De az képtelenség, hogy nem írhatok meg egy jelenetet, mert nincs megfelelő paróka vagy ruha az országban! A képzelettel dolgozó műfajnak nem lehet ilyen korlátja! Meg kell tehát mozdítani az állóvizet! Mert a filmnek ugyanaz a természete, mint az űrhajózásnak, csak az elért eredmény és a tervezhető kockázat számít. Biztos vagyok benne, hogy olyan együttműködésekkel, ami az új Mafilm stratégiában körvonalazódik, sokkal gazdaságosabban el lehetne költeni azt a pénzt, amink van.

filmhu: Milyen tágabb stratégiába illeszkednek a Mafilm dinamizálásáról szóló elképzelések? Egyik legutolsó interjúdban a forgatókönyvíró tevékenység ösztönzését ígérted.

Grunwalsky Ferenc: Igen, és erről mindenképpen szólni kell, mert ez a terület összefügg az egész termeléssel. E pillanatban az a célunk, hogy a producer és a rendező mellett megteremtsük a harmadik alkotó személyt is, a forgatókönyvírót. Mi minden évben alakítjuk az MMK pályázati rendszerét, most például írók önállóan is pályázhatnak majd, nem kell hozzá se producer, se rendező. És lesz majd egy honlap, ahol ezek a könyvek hozzáférhetők. Fontos lenne ugyanis, hogy a rendező az ötlet kidolgozása során professzionális forgatókönyvírókkal tudjon kooperálni. S hogy a producer is érdekelt legyen abban -- és ez egy külön pályázat --, hogy a forgatókönyvet továbbfejlessze. Ha a szakkollégium úgy ítéli meg, hogy jó a terv, de mondjuk a párbeszédek vagy a dramaturgia nincs még rendben, pályázhat arra, hogy írót alkalmazzon, mi ebben is segítünk. Eddig az volt a gyakorlat, hogy miután elfogadtak egy filmtervet, a forgatókönyvhöz többé nem nyúltak, pénzt a könyv fejlesztésére nemigen költöttek. Mi most ezt szeretnénk, hogy a könyv fejlesztése ne álljon meg ott, hogy van reményed leforgatni a filmet. És legyen mindehhez szakember, aki a te könyvedbe bedolgozik. Egy külföldi film stáblistáján gyakran 5-6 név is ki van írva, mint forgatókönyvíró. A magyar filmben más a tradíció. A forgatókönyvet általában a rendező írja egy társíróval. Én azt remélem, hogy néhány éven belül nálunk is ki fog alakulni egy stabil filmírói gárda. Ehhez viszont másfajta szakmai párbeszéd kell. A forgatókönyvíróknak meg kell ismerniük a szakmát. A rendezőknek és producereknek pedig kicsit másként kell gondolniuk a forgatókönyvre. Úgy, mint ami a szó klasszikus értelmében nem csak szerzői megnyilvánulás, inkább kicsit olyan, mint a professzionális rendezés, ahol van egy anyag, amit gatyába kell rázni.  És ezer ötlet kell hozzá, hogy az működjön, fordulatos legyen.

filmhu: Ahhoz, hogy a forgatókönyvírás, mint önálló szakma kialakuljon, viszonylag nagy filmszám kell. Miközben már ez a 30-35 magyar film sem fér el a mozikban.

Grunwalsky Ferenc: Kétségtelen, hogy a magyar film forgalmazási háttere korlátozott. Abban a pillanatban, amikor átlépjük az évi 20-22-filmet, szinte forgalmazási csőd elé nézünk. Negyven valahány art mozi van az országban, ezek fenntartása, kópiával való ellátása igen költséges.  És az art mozik működését jelenleg rajtunk kívül már az önkormányzatok sem nagyon támogatják. Idén például 37 film volt a szemlén, ez azt jelenti, hogy kevesebb, mint két hetente kellene bemutatni egy-egy új magyar filmet, ami képtelenség. Hiszen egy hónapban minimum tucatnyi külföldi film is van. Évente 20-22 magyar film volna az ideális, mert akkor lehetne egy egészséges verseny. Annyi viszont kell, mert ha nincs állandóan a polcon egy magyar áru is, akkor a közönség elfelejti, kiesik a tudatából.

A túltermelésnek egyébként az is oka lehet, hogy nálunk szinte nincs fikciós televíziózás, alig van hazai gyártású tévéfilm. A mozifilmek közül viszont sok szinte mesterségesen fel van pumpálva másfél órásra. Miközben az igazi nagy hullám az egész világon az úgynevezett mini sorozatok, ezek a 3-5 részes televíziós fikciók, amelyek, ha sikeresek, készül belőlük mozi változat is. Nyugaton a sztárok ma már a sorozatokból jönnek. Ehhez képest a kereskedelmi televíziók itthon arra álltak rá, hogy fő műsoridőben külföldi filmeket vetítenek. Ebből lett az a furcsa paradoxon, hogy a celebritásaikat, akik a csatorna arculatát adják, a délutáni műsoraikból állítják ki, olyan emberekből, akiről nem tudod, hogy valójában mit tudnak, mire jók. S akikkel aztán a csatorna azt csinál, amit akar.

filmhu: Az ősbűn talán az, hogy külön gondolkodtak a törvényhozók a filmről és a médiáról. Először hoztak egy médiatörvényt, aztán szinte ettől függetlenül egy filmtörvényt, miközben a két műfaj, vagy közeg egymás nélkül elképzelhetetlen.

Grunwalsky Ferenc: Ez azért nehéz, mert a médiatörvény a filmipart igazából nem tudja szabályozni. Valószínűleg ki fogja kényszeríteni a piac, hogy nem lehet ennyi játékfilmet túltermelni. Miközben én meg azt állítom, óriási hiány van ma Magyarországon fikcióból. Ami, ha tartósan így marad, az emberek egyszerűen elhülyülnek. Tehát itt egy kulturális problémáról van szó…

Minden generáció szereti a saját hőseit A Presszó című sikerfilm folytatásának forgatókönyve (Fotó: Valuska Gábor)

filmhu: Mit értesz ezen? Hogyan lehet egyszerre fikciós túltermelés és hiány?

Grunwalsky Ferenc: Minden generáció szereti a saját hőseit, a saját stílusát látni a filmekben, enélkül egyszerűen nincs közélet. Hogy valakire fölnézz és szeresd, erre nem a filmeseknek van szüksége, hanem neked. És ezt az igényt egy ponton túl nem fogja kielégíteni a Győzike meg a Kiszel Tünde. A fiataloknak nincs kedvenc színészük, pedig ez nagyon fontos. És nem lehet a régi filmekből megélni, hogy milyen jó volt a Gobbi Hilda meg a Páger. Ha a magyar mozgókép erre nem alkalmas – film vagy televízió, mindegy --, akkor el fognak pártolni tőle. A fiatalok már a határán vannak ennek. Nekünk valószínűleg azt is végig kell gondolnunk, hogyan tudnánk a televíziókkal olyan egyezményeket kötni, hogy egész estés filmek helyett szülessenek például mai tárgyú mini-sorozatok.
De fikciós hiány az is, hogy nálunk alapvető műfajok is hiányoznak. Például a történelmi, kosztümös filmek, gyerekfilmek. A hazai tévéknek a gyerekekkel semmilyen kapcsolatuk nincs. Se rajzfilmjük, se fikciójuk. Egyetlen sorozatuk nincs e pillanatban, aminek a gyerekek dúdolnák a főcímdalát, mint régen a Süsü a sárkány-ét. A tévések valószínűleg nem gondolták végig, hogy pillanatokon belül elképesztő mennyiségű közönséget fognak veszíteni. Mert pusztán a csomagban vett külföldi filmekből nem lehet megélni. Akkor eléred azt, hogy a gyerek letölti az interneten. Nem fog várni rá, hogy majd a televízió lejátssza, hanem letölti, és a haverokkal akkor nézi, amikor akarja. A technika ugyanis létrehozta azt a lehetőséget, hogy a fogyasztó választhat, s eldöntheti, kiket, mikor és milyen hordozón szeretne látni. A mozik is át fognak alakulni. Az, hogy a mozik műholdról hívják le a filmet, és a néző akár meg is rendelheti a moziműsort, szinte már a közeljövő. A magyar fikciós választék pedig eközben meglepően egyhangú és monoton. A mi dolgunk az MMK-ban az, hogy fölkészítsük a filmszakmát ezekre a változásokra. Hogy legyenek művészeink és szakembereink arra az időszakra, mikor ez a vetélkedős korszak lejár.

filmhu: Az MMK-hoz hasonló külföldi pénzosztó helyek, például a lengyel, a svéd, a német kuratóriumok feltűnően másként fogják fel a szerepüket. Szétosztják a rendelkezésükre álló pénzt a legjobban teljesítő producerek között és ennyi. Az MMK hozzájuk képest -- mint egy kisgömböc --, azt hiszi, minden az ő dolga: a gyártás dinamizálása, az oktatás megszervezése, a forgatókönyvíró megteremtése. Nem sok ez? Lehet ezt? Megint csak a piacra hivatkozom, annál is inkább, mert az MMK részesedése a teljes filmgyártásban -- és ez jó -- egyre zsugorodik.

Grunwalsky Ferenc: Valóban soknak tűnik mindez, de mi nem megoldani akarjuk ezeket a problémákat, csak terelni, ösztönözni a szakmát az optimálisabb társulások felé. Mi azt mondjuk, hogy a film a kultúra -- egyszersmind az ipari kultúra -- része. És egyébként ebből a filmipari kultúra-szegmensből jelenleg több száz ember él. Nekünk pedig kötelességünk a rendelkezésünkre bocsátott állami pénzt a lehető legjobb hatásfokkal felhasználni. Az MMK sosem elégedett meg azzal a szerepfelfogással, amiről te beszélsz. Mi nem egy pénzelosztó hely vagyunk. Nem azért csináltuk meg a filmtörvényt, nem azért harcoltunk az egészért. A sportolók tudják legjobban, az a sportág, ami csak üldögél a saját eredményein, elsorvad. Mi mindig úgy fogtuk fel a szerepünket, hogy szellemi energiákat, ambíciókat generáljunk. És biztos vagyok benne, hogy a magyar film ma azért létezik, mert mi így gondolkodunk. A magyar kultúrában egyébként – Kazinczy körén át a népi írókig vagy a Nékoszig -- tradicionálisan fontosak az önszerveződések. Magyarország egy kicsi piac. És szerintem nagy szerencséje, hogy a magyar filmes hagyománynak nem az egyéni eredmény az egyetlen hajtóereje. Hogy ez a fajta önszerveződő gondolkodás, amit mi képviselünk, évtizedek óta automatikus.