sex hikaye

Milyen volt a Filmszemle?

A Játékfilmszakosztály ülése

2009. március 16. - filmhu
Az elmúlt időkben megszaporodtak a magyar kritika és a magyar film együttműködését szorgalmazó rendezvények. Előbb a kritikusok ültek össze a magyar filmkritika helyzetét értékelni, majd az alkotók értékelték a magyar filmkritikát. Ismét a kritika térfelén pattogott a labda, a Filmművészek Szövetsége pedig eleget tett a feladatnak:  a 40. Magyar Filmszemle értékelésére hívta össze a magyar filmkritikusokat és a magyar filmrendezőket a Rátkay klubba.
A rendezvényen szép számban képviseltették magukat a filmalkotók, itt volt Edelényi János (Príma Primavéra), Gárdos Péter (Tréfa), Szabó Simon (Papírrepülők), Szajki Péter (Intim fejlövés), Keményffy Tamás (Mázli), Pataki Ági, Durst György,  Stalter Judit és Rajna Gábor producerek, Grunwalsky Ferenc az MMK elnöke, Tóth Tamás, Sólyom András és Lugossy László rendezők.

"A filmekről kell beszélgetni!" -- nyitotta meg a beszélgetést Szomjas György a Filmművész Szövetség képviseletében. "Egy régi hagyományt szeretnénk feleleveníteni, régen ugyanis a filmesek beszélgettek egymással. És ez nem volt rossz dolog." -  adta át a szót Báron György a két fiatal kritikusnak. Kárpáti György és Stőhr Lóránt értékelte a szemlemezőnyt.

A Kaméleonnak van egy karakteres főhőse


"Nehéz lenne egy kalap alá venni őket" - kezdte Stőhr a méltatást. "Egyre jobban elválik a tömegfilm és a szerzői film: lassan több a tömegfilm a versenyprogramban, mint a szerzői film. A tömegfilmek alkotói többnyire a vígjátékból indulnak ki,  majd más műfajokkal keresztezik. De alapvetően hiányzik a markáns történet, helyette az egy-egy verbális poénra kihegyezett, epizodikus szerkezet dominál, jelenetek egymás utánjára épül fel az elbeszélés, nincs olyan központi probléma, ami a végén megoldódna. Ugyanilyen hiánycikk a markáns főhős is."

Ugyanakkor vannak jól sikerült alkotások is, ahol a forgatókönyvíró és a rendező fektet energiát a poénok kidolgozásába. "A Kaméleonnak van egy karakteres főhőse, jól felismerhető társadalmi háttérben. Hogy működik-e vagy sem, erről már lehet vitatkozni, de újdonságot, eredetiséget hordoz magában, ami mindenképpen pozitív a korábbi hagyományokkal szemben.  A Valami Amerika 2 inkább az epizodikus hagyományba illeszkedik, nehezen indul el a történet, sok szálat kell összehozni, mire egyáltalán be tud indulni a poénhalmozás."

Az epizodikusság a szerzői filmekben is fontos szerepet kap

Nem szerepelt a szemle programjában, Stőhr mégis beemelte az értékelésébe a Parát, mert a Kaméleonhoz hasonlóan fordulatos történetnek tartja, ahol nem csak jelenetek egymás utánjáról van szó. "Elég hitelesek a figurák, és jól benne van a magyar társadalom a maga fura figuráival együtt. Sajnos a szemle nem válogatta be a programba."
A szerzői filmeket végigtekintve az epizodikusság a szerzői filmekben is fontos szerepet kap -- állapította meg Stőhr. "Itt elsősorban az Intim fejlövésre, a Papírrepülőkre és a Nem vagyok a barátodra gondolok. Nyilván ez pénzkérdés is, de azt látom, hogy nagyon közvetlenül szeretnének szólni a közönséghez, kerülik az absztakciót, csak helyzeteket villantanak fel. "Így élünk" - ennyit akarnak mondani. A helyzetek bemutatása válik a film legfontosabb törekvésévé: a színészi játék hitelességére, a helyzetek könnyű felismerésére, és a fiatalok megszólítására helyezik a hangsúlyt." - összegezte véleményét Stőhr.
A bölcseleti science fiction felé fordultak az alkotók

Az 1és Adás éppen ellenkezőleg, nagyon stilizált filmek, mivel a bölcseleti science fiction felé fordultak az alkotók, ami megkövetelte az absztrakciót. "A poétikák nagyon különbözőek: az 1 halmozó, barokkosan túlzó film, az Adás minimalizmusra törekvő alkotás. "Erőteljes stílusalkotást figyelhetünk meg mindkét film esetében, de a forgatókönyv kidolgozásával adódtak a problémák: az érdekes problémafelvetés után ellaposodik a film. Az 1fordulatos, mozgalmas, talán éppen ettől nehezen követhető, és túl van beszélve - tipikus elsőfilm, szoktuk mondani ilyenkor. De mindkét film fontos mai problémára öszpontosít, a média veszélyeire, tendenciáira reflektálnak a rendezők." - zárta értékelését Stőhr.

"Az egyik fontos kérdéskör a forgatókönyv" - kezdett rá Kárpáti György. "Vannak jó történetek, de nem tartanak ki egy egész filmig, elfogy a lendület. A szerzői film, közönségfilm szembenállást elvetném, méghozzá azért, mert igenis tudomásul kell venni, hogy valaki ül a nézőtéren. Ma már luxus azt gondolni, hogy önmagában elég értéket teremteni."  

Nagyon erős marketinggel lehet eljutni a nézőhöz


"Fontos észrevenni, hogy a piac ma már nemcsak Magyarország, és fontos, hogy Európában is eladható filmeket kell készíteni. Más országokban, Romániában például működik ez a szemlélet. A magyar film nemcsak ennek a 10 millió embernek szól, hanem egész Európának, ahol hatalmas a verseny." - tette hozzá Kárpáti.

A Valami Amerika 2 egyébként arra is példa, hogy nagyon erős marketing kell ahhoz, hogy egy film eljusson a nézőkhöz. "Persze a néző nem csak azért megy be egy filmre, mert a reklámban ezt látta, hanem mert jó és minőségi. Az Intim fejlövés minden erénye ellenére minőségileg például nem állja meg a helyét a magyar moziforgalmazásban."

Az elsőfilmesek terén nem volt erős az áttörés, érdekes és markáns elsőfilmeket láttunk, de a második-harmadik filmjüknél fog eldőlni, hogy mennyi az annyi - fogalmazott Kárpáti György. "A  Papírrepülők a kurrens témaválasztásra példa, egy szubkultúra olyan ábrázolása, ami akár 10 év múlva is érvényes lehet, maradhat."

Akár 10 év múlva is érvényes ábrázolás


"Továbbra is azt hiszem, hogy a kritikusok szerepe egy film sikerében vagy bukásában messzemenően túlértékelt. Ha egy film jó, azt mindenki felismeri majd." - zárta beszédét Kárpáti.
 
Stőhr a tömegfilm és szerzői film ellentétét a Pinprick-kel világította meg. "A Pinprick egy igazi szerzői film lehetett volna, de a rendezője mégis betette egy műfajba, és így kicsúszott a kezei közül. Thrillerként máris nem volt érdekes, egy érdekes pszichológiai dráma helyett az egyre másra következő csavarok megölték a filmet. Jó példa a tömegfilm és a közönségfilm magyar helyzetére: az igényes, klasszikusan megrendezett játékfilm, a midkult nincs jelen a magyar piacon."

Az Intim fejlövés epizodikussága Stőhrt a Rengetegre emlékeztette, ám annak emelkedettsége nélkül: "Az arcokra koncentrálva, kézikamerázva mesélünk történeteket. A Rengetegben volt egy lebegés, egy transzcendens nézőpont, ami hiányzik az Intim fejlövésből, és szerintem pont ettől nem lesz olyan kultdarab."

Szerzői film lehetett volna, de mégis betette egy műfajba

"Szkeptikus vagyok ezekkel a kategóriákkal szemben: közönségfilm és szerzői film, külföldön ismeretlen, itthon is ködös, tisztázatlan kategóriák." - vette át a szót Báron. "A bevezető a fiatal generációról szólt, nem véletlenül - hol a középgeneráció? Zavarban van, válságban van. Kossuth-díjas rendezőink (Sándor Pál és Rózsa János - a szerk.) 25 évvel ezelőtti teljesítményükért kaptak elismerést. Hol a középgeneráció?" -tette fel a kérdést Báron, mire Grunwalsky Ferenc közbevetette, hogy jelenleg 10 középgenerációs magyar film áll közel a befejezéshez, tehát aktívak, jelen vannak, csak ezen a szemlén nem képviseltették magukat.

Szomjas György fontosnak tartja, hogy készüljenek fontos és minőségi közönségfilmek, és örvendetesnek tartja a Kaméleon profizmusát, ám Szomjas szerint álomgyári elképzelés, hogy egy állami gondozott gyerek az egész fővárost lóvá teheti. "Ez egész egyszerűen nem valós."
"De legalább egy történet felépítésének az igényével" - vetett ellen Stőhr, de Szomjas szerint a Kaméleon története nem újdonság, ezt a szélhámostörténetet százszor láttuk már. "Bombasztikus, eredeti áttörés nem volt" - erősítette meg Kárpáti György.

Nem vesszük észre, hogy mi érdekli a világot belőlünk

Durst György kérésére az Apaföld, az Utolsó idők, és A hetedik körértékelése következett.

Báron szerint az Apaföld keveset vállal, de azt nagyon pontosan megvalósítja, a maga puritánságában teljesen kompakt film. "A külföldi kritikusok el voltak tőle ájulva, a magyar sajtónak nagyon nem tetszett, akárkinek dicsértem, hülyének nézett. Amiből számomra az derül ki, hogy valamerre megyünk, miközben nem vesszük észre, hogy mi érdekli a világot belőlünk." Szomjas kedvelte a filmet forgatókönyv formában, de dogmatikusnak, egysíkúnak, merevnek, laposnak és unalmasnak tűnt számára a film stilizációja. Az amatőr Ravasz Tamás nem tud szervesülni ebben a filmben, nagyon rossz választás volt. Bernáth László is Szomjashoz csatlakozott: "Azokkal értek egyet, akik lehülyéztek. A film információhiánya lehet feszültségforrás, de itt nem működött. A lassúság közben nem lehetett mire gondolni, a fiú borzasztó választás volt, nem illett a szerephez."

Hogyan lehetett volna a film világából következően lekerekíteni


"Nem volt az Iszkához vagy a Deltához hasonlóan emlékezetes alkotás." - sajnálkozott Bernáth László. "De értékelem, hogy nem követünk nemzetközi sablonokat. A Mázli sem igazán sikerült film, de jellegzetesen mai és eredeti, ami különböző okokból nem sikerült jóra." Vadlány - Boszorkánykörvolt Bernáth László kedvence, mert olyan eredeti film, amilyen nem volt eddig a magyar filmben. "Miközben az egész szemle anyagát egy fél vagy egy egész fokkal gyengébbnek érzem, mint a tavalyit."

Lugossy László szerint a filmek befejezésekor sokszor a rendezőket már a film befejezése feletti düh vezérli, ezért lerombolják a film felépítményét. Példaként az Utolsó idők ésA hetedik körzárlatát elemezte: ha lenne még ma is Dramaturgiai Tanács, akkor szívesen elmondta volna az alkotóknak, hogyan lehetett volna a film világából következően lekerekíteni, nem pedig befejezni a filmet.

Port Ferenc a forgalmazók képviseletében elmondta, az a legfontosabb, hogy a filmnek hitelesnek kell lennie, a néző számára a valóság illuzióját kell keltenie. "A sztori rendben van, a konfliktus igaz, a színészek hitelesek, tehát létrejön egy alapminőség." Az előzsűri elvégezte a munkáját: kivágta az éves magyar filmtermés felét, és Port szerint az így megszűrt versenyprogram fele sem érte el a fent vázolt és elvárt minőségi szintet. "Három film után szaladtam: a Tréfa, az Intim fejlövésés a Papírrepülők után. Ennél a három filmnél éreztem azt, hogy megütötték a küszöböt, lehet és érdemes beszélni  a forgalmazásról."

A néző számára a valóság illuzióját kell keltenie


Sólyom András egy dokumentumfilm, Jeles András Párhuzamos halálrajzok című filmje kapcsán tette fel a kérdést, hogy lehet-e ajánlani a mindenkori szemle játékfilmes zsűrijének dokumentumfilmet megtekintésre. "Úgy néz ki mint egy dokumentumfilm, de mégsem egy hagyományos dokumentumfilm." A Filmklik óriási feladatot lát el, amikor folyamatosan elérhetővé  teszi ezt a nagyon fontos alkotást, Sólyom reméli, hogy lesznek ennek a filmnek követői.

Szomjas hosszan dícsérte a három epizodikus filmet (Intim fejlövés, Nem vagyok a barátod, Papírrepülők), de szerinte fontos lenne, hogy visszatérjünk a nagy történetekhez, a meséhez. Stőhr szerint a mellérendelő szerkezet az internet hatása is, nincsenek már egész filmek, csak egy-egy jelenetek. "A nagy történeteket sokszor hamisnak érezzük, ahogyan arra már rámutattam a Pinprick esetében is."

"Nincs már magyar irodalom. Magyar irodalmak vannak" - idézte Szilágyi Ákost Grunwalsky Ferenc, aki szerint a magyar filmre is érvényes a sokszínűség, a töredezettség, az epizodikusság. Sok, egymás mellett futó, egyenértékű irányzat megy, nem tudjuk most megítélni, melyik lesz nagy hatású, melyik lesz provokatív, maradandó, érvényes. Sok apró kultúra hat egymásra, folyamatosan. "De folyamatos az alkotómunka, és folyamatos az utánpótlás, folyamatosan eresztjük az új gyökereket. Ezzel párhuzamosan meg kell találni a közönségünket, és ezen dolgozunk. Kiveszett a hozzáállás, hogy arról beszéljünk, mi tetszik, mi nem tetszik - hozzászólások vannak, beszélgetések nincsenek. Nem vagyok szomorú, hogy most egy-két film sikerületlenebb, lehet hogy tíz év múlva már egészen másként gondolkodunk majd róla."


Címkék

beszámoló , szakma



nka emblema 2012