Mostra: Megújult a Lido

Velencei filmfesztivál

A tavalyi díszlet a Palazzo del Cinema szimbolikus lerombolásáról szólt. Egy hatalmas vasgolyó törte át a falat a felfestett díszleten, idén pedig ünnepélyes keretek közt, a nyitó gálán került sor az új Palazzo alapkőletételére. A fesztivál bemutatók legfontosabb kellékének számító vörös szőnyeg hátterében a kétszeres Oscar-díjas díszlettervező Dante Ferretti (az Aviator 2005, és a Sweeney Todd 2008) falat áttörő szárnyas oroszlánjai láthatók, amely már a legelső, Velencei Filmfesztivál óta annak fő szimbólumának számítanak.

Nem csak a dekoráció új, de az újabb négy évre meghosszabbított szerződésű művészeti igazgató is új irányvonalakat határozott meg a program összeállítására vonatkozóan. „Nem azt várjuk, hogy a mozi kiragadjon bennünket a kétséges és problémákkal teli jelenből. … és felhagytunk azoknak a filmeknek a keresésével, amelyek csupán ámulatba akarnak ejteni minket.” Sokkal inkább azokat szeretnék felkutatni, amelyek korunk- és a mozi változásait mutatják. Ennek a jegyében esett a választás a 100. életévét lassan betöltő, de hajlott korát igencsak meghazudtoló energiával dolgozó Manoel de Oliveira kisfilmjére, hogy megnyissa a fesztivált.

A Burn After Reading stábja Velencében

A hét perces etűd a „Do Visivel ao Invisivel” megváltozott és felgyorsult korunkra, az emberi kommunikáció személytelenné válására reflektál. A nevetésről és a sztárokról pedig a többek közt a Nem vénnek való vidékért is Oscarral jutalmazott Coen testvérek, Joel és Ethan gondoskodnak. Nem csak könnyed hangvétele, de illusztris szereplőgárdája miatt is esett a választás a Burn After Reading című kémvígjátékra, ami nem annyira leleményességével, inkább könnyen levehető poénjaival szórakoztat.

A két szálon induló majd laposan összekuszálódó történet Osborne Cox (John Malkovich) CIA ügynök elbocsájtásával indul, aki úgy dönt, ha már kirúgták, megírja leleplező visszaemlékezéseit, ehhez pedig sok erőt és támogatást nyer a töménytelen mennyiségben fogyasztott töményből, miközben felesége (Tilda Swinton) ügyvédjével tárgyal arról, hogyan is menthetné ki vagyonát ebből a boldogtalan házasságból. Ő az erőt és a támogatást a George Clooney alakította Harry Pfarrer szövetségi ügynöktől kapja, aki, mint hamarosan kiderül, sok más nőt is ’támogat’, hála felesége gyakori távolléteinek és az internetes randizás előnyeinek. Eközben egy fitness club alkalmazottja Linda Litzke (Frances McDormand) kétségbeesetten próbálja rendbe hozni magánéletét és kissé már hanyatlásnak indult testét, amire egyedül lelkes, ám meglehetősen együgyű edző kollégája Chad (Brad Pitt) bíztatja. Linda és Chad előtt felcsillan a könnyű meggazdagodás reménye, amikor Osborne Cox memoárja, vagy inkább az annak hitt iratot tartalmazó CD egyszer csak az ölükbe pottyan. Az értékesnek vélt dokumentummal a kezükben zsarolásba kezdenek és ennek bizony hamarosan beláthatatlan, sőt mondhatni végzetes következményei lesznek, leginkább azért is, mert ez még jobban összekuszálja a házastársi hűtlenség miatt már eddig is eléggé zavarosra alakult viszonyokat. A leleplezés során itt nem az derül ki, hogy senki nem az, akinek mondja magát, hanem, hogy ’munkájának’ köszönhetően mindenki még inkább paranoid, ám még véletlenül sem arra gyanakszik, amire kéne, minek következtében utol is ér mindenkit a balsors.

A Wim Wenders vezette zsűri Velencében

Semmiképpen nem vitatható el a filmtől, hogy szórakoztató és nem is baj ez, hiszen olyan kevés igazán önfeledt kikapcsolódást nyújtó vígjátékot látni mostanában, főleg fesztivál körökben. A baj inkább az, hogy a Coen testvérek poénjai tized ekkorát sem szólnának, ha nem olyan sztárok szájából hangzanának el, mint John Malkovich, George Clooney, Brad Pitt, Frances McDormand és Tilda Swinton. Nehéz eldönteni ki a jobb, az alkoholista, neurotikus és időnek előtte nyugállományba helyezett CIA ügynök Malkovich, a mindig csőre töltött fegyverrel mászkáló szexmániás szövetségi ügynök Clooney, az örökké happy izomagyú energiabomba Pitt, a plasztikai műtétekre gyűjtő és teljes gőzzel a nagy átalakulásra készülő McDormand, vagy az anyagi jólétéért aggódó hideg és számító Swinton.

Ilyen szereposztás mellett az ember nem kéri számon hová lettek a Nem vénnek való vidék fanyar csattanói. Annál is inkább, mert a remek színészi alakításoktól lesz olyan kiválóan alkalmas nyitófilmnek a Burn After Reading. Arról nem is beszélve, hogy a rajongókat is illik egy valamire való fesztiválnak hírességekkel kényeztetni. Az elszánt Pitt és Clooney rajongók már délelőtt letelepedtek a Palazzo del Cinema vörös szőnyege előtt, ernyőkkel védve magukat a tűző naptól, hogy este az ünnepélyes bevonulásnál az első sorból sikoltozhassák kedvenceik nevét. Mert merészség és újítás ide vagy oda a lelkük mélyén a szervezők is tudják nagyon jól, hogy azért a nagyközönség leginkább mégiscsak a varázslatért és a filmcsillagokért ül be a moziba és ezt legalább a megnyitónak tükröznie is kell.