Mozgóképes művészképzés
Beszélgetés Peternák Miklóssal
Ha valaki mostanában téved a Magyar Képzőművészeti Egyetem felé, furcsa jelenségre figyelhet fel. Az Andrássy úttól pár percre, a Kmetty utcában álló egykori bölcsőde épületének homlokzatán ugyanis egy felirat villog, fennhangon hirdetve, hogy „Ez nem disco!”. Hogy mire kell vélnünk a futófényt, talányos, de mindenképpen elgondolkodtató. Mint ahogy az is, vajon hány magyar felsőoktatási intézmény engedne meg magának hasonló geget. A titkot felfedve elárulom, hogy itt egy, az intermédia tanszék hallgatói által létrehozott alkotásról beszélhetünk. Az intézményben oktató St. Auby Tamás a „képzőn” elhíresült mondatát állították ugyanis a diákok közszemlére, amivel a tanár úr az órájára késve érkezőket üdvözli. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy mit is akar ez jelenteni. A megoldás nagyon egyszerű: a diszkóból lehet késni…Ebben az épületben, a magyar képzőművészet fellegvárában találjuk az intermédia bölcsőjét.
Kezdjük riportunkat egy a témánkhoz kapcsolódó rövid művészettörténeti áttekintéssel. „Az intermédia kifejezést képzőművészeti kontextusban először Dick Higgins használta 1965 táján. Szerinte az intermédia azt a területet fedi le a képzőművészeti spektrumon belül, ami az eddig már megismert médiumok közé esik, ez egy viszonylag ismeretlen, feltáratlan területen működő művészi aktivitás” – kezdte a tanszék bemutatását Peternák Miklós.
 |
| Szilágyi Kornél és Hevesi Nándor, azaz a Buharovok rajzkönyve |
A ’80-as évek végén, ’90-es évek elején vált ez a kifejezés újra rendkívül jól használhatóvá, hiszen rengeteg újfajta eszköz, technika és művészeti terület jelent meg, így néhány teoretikus úgy gondolta: a legegyszerűbb mindent az intermédia fogalma alá gyűjteni. Akik ma az intermédia kifejezést használják, a fluxustól a happeningen keresztül az interaktív installációig az egész spektrumot próbálják ezzel a kifejezéssel lefedni. A mozgókép egy pici eleme ennek a spektrumnak, ami az akcionizmustól terjed a 3D modellezésig, természetesen mindvégig a képzőművészeti kontextust szem előtt tartva.
A Magyar Képzőművészeti Egyetemen 1990-ben jött létre az intermédia szak, ami egyrészt a szó eredeti értelméhez kötődik, másrészt, mivel Magyarországon a „média” szó manapság leginkább az elektronikus és írott sajtóhoz kapcsolódik, ezért elnevezésében is igyekeztünk különbséget tenni, hiszen itt alapvetően egy képzőművészeti kontextusról beszélhetünk. A szak elmúlt 16 évében sok olyan egyéb elem is a képzés részévé vált, ami nem csak ezt a fajta kutató attitűdöt jelenti, hanem a különböző művészi kifejezésre alkalmas médiumok együttes használatát, ami nagy részben függ a hallgató személyes ambícióitól, adottságaitól, érdeklődésétől.
Az intermédia szakon az általános képzőművészeti oktatás részeként, illetve speciális halmazként technikai médiumok megismertetése/megismerése, használata illetve a történeti-elméleti ismeretanyag oktatása folyik. A számítógép mind könnyebb használata és mind több területen megnyilvánuló lehetőségei hozták, hogy az oktatási program hangsúlyos eleme legyen, ugyanakkor a hallgatók felismerjék, hogy művészi használata nem egyenlő a multimédiával. Az, amit ma mozgóképnek hívunk, ugyancsak döntő módon változott a komputer hatására. A film nem csak arra jó, hogy egy történetet elmeséljünk ill. hogy az optikai látványvilágot a megszokott módon, érzéki konvencióinknak megfelelően reprodukáljuk, hanem arra is, hogy mint egyfajta anyaggal, és egy új, feltáratlan vizuális élményeket jelentő médiummal bánjunk. Ugyanakkor a mozgóképes eszköztár teljességét meg kell ismernie az intermédia szakos hallgatóknak. A celluloidot éppúgy, mint az analóg és digitális videót, stb.
Hogy konkrétan mit is tanulhat az, aki erre a szakra jelentkezik? „A művészképzés jellegzetessége, hogy az oktatás egy gyakorlati, műtermi vagy stúdió szakaszra és egy elméleti részre oszlik. A gyakorlati munka nagyjából a délelőttöket fedi le. Itt technikai minimum szintjén megismerkednek a fotográfiával és a labormunkálatokkal, vágási módszerekkel, analóg és digitális videóval, világítással, kamerakezeléssel. Az egyetem rendelkezik 16-os és 35-ös vágóasztallal is. Financiális korlátok miatt ritkaság, hogy saját forgatású anyagot vágjanak a hallgatók, ezért filmmaradékokból, filmkivágásokból dolgoznak, de ez így is bőséges nyersanyagot jelent. Kötelező megismerniük az analóg és a digitális vágót. Filmgyártásra nagyon ritkán van lehetőség, de készült már S8-as vizsgafilm, ami aztán fel lett nagyítva. A digitális technikára kitérve: nem egy-egy gyári szoftver alapos elsajátítása a cél, részben mert időigényes, részben, mert mire megtanulnák, már el is avul. Ehelyett a lehetőségek sokasága kerül bemutatásra, a diákok megtanulják, mi mire jó, mi mire használható. Ha valakit valami komolyabban érdekel, tovább képezheti magát. Hogy az elinduláshoz szükséges lehetőséget megkapják, alap szinten programozást is tanítunk – részletezte az oktatás jellegzetességeit Peternák Miklós. – A hallgatók megismerik az operációs rendszereket, sőt komputertörténetet is tanulnak. Például mozgókép is előállítható egy alkotó által írt programmal.
A hallgatók felkészültsége nagyon változó, ehhez is alkalmazkodni kell. Van, aki mikor az iskolát elkezdi, már profi fotós, de nem ismeri ki magát a számítógépen, más pedig weblapkészítésből él, de nem tudja, melyik oldalán kell belenézni a fényképezőgépbe. Ezért a felkészültséget nagyjából egy szintre kell hozni, ami kb. két év alatt zajlik le.”
 |
| Farkas Rita diplomamunkája |
Az iskola technikai felszereltsége ugyan még távol áll az ideálistól, de folyamatosan bővül. A már említett analóg, digitális és filmvágó mellett rendelkeznek fotólaborral, nyolc számítógéppel, internettel, digitális fényképezőgéppel, öt kamerával és vetítőkkel. Szerencsére a hallgatók is igen jól felszereltek, sokuknak van laptopja, digitális fényképezője, kamerája, így egymást is tudják - akár kölcsönösen - segíteni. Ezt a lehetőséget sokan kihasználják, akár csak egy-egy projekt erejéig, de előfordul hosszabb távú együttműködés is. Ez különösen érvényes a mozgóképre, hiszen a filmforgatás csapatmunkát követel.
Az első két év az igazán megterhelő, ekkor van a legtöbb óra, ekkor kell a legtöbb újdonságot elsajátítani. Ezen könnyít valamelyest a kreditrendszer, aminek köszönhetően kicsit szabadabban osztható be a tanulmányi idő. A negyedik-ötödik év viszonylag lazább, persze ekkor már illik a vizsgamunkán dolgozni.
„A tanévek folyamán a hallgatók folyamatos visszajelzést kapnak az oktatóktól, de nyilvános megmérettetésre is van alkalom, hiszen minden félév végén rendeznek egy bemutatót, ahol megmutatják egymásnak ill. a tanároknak a féléves munkájukat. Év végén ehhez jön még az egy hónapig nyitva tartó kiállítás. Mindkét eseményhez konzultáció, beszélgetés társul, ahol mindenki kifejtheti véleményét az elkészült művekről. Ezen túl vannak itthoni és külföldi kiállítási lehetőségek, és viszonylag jól működik a diákcsere-program is, az egyetemről évente mintegy 20-30 fiatal jut el külföldre az Erasmuson keresztül, hosszabb-rövidebb időre. Továbbá lehetőség van még különböző ösztöndíjak megpályázására, amit a tanulók egyedileg intézhetnek. A hallgatók félévente anyagtámogatásban részesülnek ill. a diplomamunka elkészítéséhez is kapnak hozzájárulást” – válaszolta kérdésünkre Peternák Miklós.
A diákság körében végzett kérdezősködésünk kritikus hangoktól sem mentes eredményt hozott, elsősorban az iskola felszereltségével kapcsolatban. Nincs az egyetemnek például egy olyan digitális fényképezőgépe, amivel igazán professzionális minőségű képek lennének készíthetőek. Nincs használható műterem sem, így a diákok saját gépparkjukra és kapcsolataikra vannak utalva. A műhelymunka hiánya miatt a hallgatók többsége otthon, saját számítógépen, saját fényképezőgéppel, kamerával, saját műteremben dolgozik. A számítógép domináns szerepe miatt persze sokszor így a legegyszerűbb, legpraktikusabb a munka, az otthoni, megszokott körülmények között lehet a legnyugodtabban dolgozni. Az évek folyamán azonban szerencsére látványosan fejlődnek az iskola technikai feltételei, egyre több olyan eszköz áll rendelkezésre, ami hosszú távon nélkülözhetetlen.
A videóvágó stúdió viszont minden igényt kielégít, nem beszélve Rigó Mária 16 mm-es filmvágó kurzusáról, ami óriási lehetőséget jelenthet az erre fogékonyaknak. Az elméleti oktatás színvonalát egyébként csak dicséret illeti, igen sok mindenre kiterjedő átfogó ismeretanyaggal lesz gazdagabb, aki az intermédiára jár. Az óraelosztás viszont nem mindekinek a tetszését nyeri el. Az első években ugyanis óriási óraszámban kapják a diákok az elméleti oktatást, ami mellett alig marad idő a gyakorlati részre, ellenben az utolsó két évben már alig van elmélet. A hallgatók egy része szerint az első két év óráit jobb lenne hosszabb időtartamban elosztani, a nagy mértékű leterheltség elkerülése végett.
A harmadik évtől egyre kevesebb az egyetem épületében elvégzendő feladat, utolsó éves hallgató pedig igen ritkán fordul meg az iskolában, hiszen szinte mindenki otthon dolgozik.
Az öt év után a végzősök művészdiplomát kapnak. Az iskola specialitása, hogy tanárképzés is folyik, bár ennek alapfeltétele a rajztudás, amit viszont az egyetem egyébként nem rajzolással foglalkozó hallgatói pluszban felvett órákon sajátíthatnak el. Az intermédia szakon megszerzett tudásanyagot felhasználva előfordult már, hogy valaki televízióban kezdett el dolgozni, de ez nem jellemző. A végzettek többsége művészi pályán tevékenykedik. Annyi biztos, hogy a kereskedelmi, kommersz filmes szakma utánpótlása nem a Képzőművészeti Egyetemről kerül ki, itt egy teljesen másfajta szemlélet, képzés uralkodik, az innen kikerült művészek galériáknak dolgoznak, ha esetleg mozgóképet készítenek, azt kísérleti szemlélettel, az experimentalizmus hagyományai szerint teszik.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem honlapja: www.mke.hu
Az intermédia tanszék videó-adatbázisa: http://www.intermedia.c3.hu/im/mufo.htm
A képek forrása: www.mke.hu
