Nagypál Orsi: 10 éve vagyok Péterfy Bori rajongója
Hidegzuhany, Paktum
A K5-ös kisfilmes szekcióban futott Nagypál Orsi Hidegzuhany, a K8-asban pedig a Paktum című filmje. A London Film Schoolban két hónapja diplomázott rendezőt az utóbbiról, és a roma-magyar barátságot feldolgozó előbbiről kérdeztük. Gorácz Anikó interjúja.
Filmhu: Mindkét filmed egy-egy furcsa, különleges kapcsolatról szól, és a dramaturgiai felépítésük is hasonló: belép valaki egy szituációba, ott történik vele valami egy másik emberrel való viszonyban, majd távozik. Tudatos ez a témaválasztás és ez a forma?
Nagypál Orsi: Teljesen véletlen. Úgy látszik, én ezt tudom. Nagyjából egy időben kezdtem el írni a két könyvet még 2008 nyarán, lehet, hogy azért lett hasonló a szerkezetük.
Filmhu: Egy szekciótársad szociofilmnek nevezte a Hidegzuhanyt. Egyetértesz ezzel?
Nagypál: Attól függ, mit ért azon, hogy szociofilm.
Filmhu: Talán azért használta ezt a kategóriát, mert egy roma és egy magyar fiú megismerkedéséről, kapcsolatáról szól.
Nagypál: Erre mondták azt Londonban az ötletre, hogy “This is the end of the beginning of a beautiful friendship”. Annyiban szociofilm, hogy társadalmi problémát feszeget. A faji előítéletek a világon mindenhol léteznek, de Angliában sokkal előrébb tartanak az ilyen problémák kezelésében.
Filmhu: Miért volt számodra fontos, hogy megcsináld ezt a történetet?
Nagypál: Egy igaz történetből indult ki, aminek én szemtanúja voltam a gimnáziumi színjátszó táborban. Ott volt egy roma srác, akit konkrétan lebüdösözött a csapat, amiből hosszú kálváriajárás lett. Nyilván amit a filmben látunk, az fikció, de van valóságalapja.
Filmhu: Mindkét filmed nyitott befejezéssel dolgozik. Miért választottad ezt?
Nagypál: Hát igen, azt hiszem, hogy ez hiba. De nézzük inkább külön, a Hidegzuhanyban azért ilyen a befejezés, mert én konkrétan nem tudom, hogy mi történik egy ilyen szituációban. Ha a romák és nem romák közötti társadalmi feszültségről beszélünk, akkor én nem tudom a megoldást. Ezért hagytam a végén egy kérdőjelet.
Filmhu: A Paktum, ami egy kettős életet élő sztriptíztáncosnő-tanárnőről szól, szintén önéletrajzi ihletésű történet?
Nagypál: Igen, az is rólam szól. A viccet félretéve, engem érdekelt az erotikus ipar hazai helyzete, mert Londonból nézve Budapest egy pornófőváros, meg legénybúcsúszínhely. Ezt én nagyon izgalmas világnak tartom, Budapest másik arcának. Beszélgettem erről Lovas Balázs forgatókönyvíróval (a filmhu egykori szerkesztője - a szerk.), majd néhány hónap múlva bemutatott egy lánynak, aki egy ideig éjjel sztriptíz-táncosként dolgozott, miközben nappal élte a civil életét. Ezek után még beszélgettem más lányokkal is, akik dolgoztak az erotikus iparban, így indult ez a projekt.
Filmhu: Péterfy Borit hogyan találtad meg a szerepre?
Nagypál: Azt akartam, hogy a hősnő a harmincas évei végén, negyvenes évei elején járjon, de egyáltalán nem volt egyszerű feladat olyan színésznőt találni, aki ezt a szerepet bevállalja egy tök ismeretlen, kezdő rendező vizsgafilmjében. Az Openben castingoltunk Veres Pannival, és ő mondta, hogy Péterfy Bori bevállalós, próbáljuk meg őt. Nekem akkor esett le a tantusz, holott én már 10 éve, Pintér Bélás kora óta vagyok Péterfy Bori rajongója. Ettől kezdve egyértelmű volt, hogy ideális a főszerepre.
Filmhu: Londonban ez volt a vizsgafilmed?
Nagypál: Igen, a Paktum. Most, 2009 decemberében kaptam meg a diplomámat kiváló minősítéssel.
Filmhu: Milyennek érzed a Szemle kisjátékfilmes versenymezőnyét?
Nagypál: Hú, hát kemény. A K8-as blokk nagyon érdekes, de ezenkívül is van egy csomó kedvencem. A Hajónapló sorozat baromi jó, már többet láttam közűlük, nagyon erős alkotások. Szerintem lesz miből válogatnia a zsűrinek.
