Overnight

Világszezon

Kamaszból felnőtté váló emberek és kallódó, elvágyódó vidéki fiatalok után a trilógia harmadik filmjében a korai szívroham generációjának körében járunk: főhősünk, Vas Péter sikeres, fiatal bróker, aki azonban szorult helyzetbe kerül, amikor német ügyfele váratlanul felbukkan, és a korábban nála befektetett 10 millió euró beígért (ám most mégis hiányzó) fix hozamát követeli. A kutyaszorító megoldása egy illegális overnight tranzakció lehet, melynek során Péter Bombayben élő barátja, az időeltolódás és némi bennfentes üzleti információ segítségével – ha minden összejön – mégiscsak elő tudná teremteni a kívánt összeget.

A világ (?) tetején Nagy Ervin

Csakhogy nem egyedül karrierje szempontjából nehéz ez a nap Péter számára – magánélete sem mondható felhőtlennek: a reggel még egyik egyéjszakás kalandjától megszabaduló férfi napközben egy névtelen levélben pozitív terhességi tesztet kap valakitől, ráadásul volt felesége is felbukkan... Ezen kettős szorítás és a szűk időkeret miatt az Overnight feszültebb, mint a trilógia korábbi két darabja, ám a cselekmény fejlődése során rá kell jönnünk, hogy – habár a kockázatos tőzsdei és magánéleti szituációk sora rejt magában némi izgalmat – ez nem a krimik feszültsége, hanem a figuráé.

Vas Péter Török minden korábbi alakjánál (azaz Petyánál, Gulinál és társaiknál) jobban tudatában van saját helyzetének: gyakran reflektál önmagára és nagyon tisztán látja saját helyzetét. „Ez a hajó már elment” – válaszolja főnökének, amikor az az elhízás veszélyére hívja fel a figyelmét, de azt is pontosan tudja, mi vár rá, ha belebukik az overnightba („Reggel 6-kor a számlámon a pénz. Ha meg nem, akkor húzok utánad.” – mondja a telefonba Bombayben élő barátjának, aki korábban egy ugyanilyen tranzakció miatt kényszerült távozni). S éppen emiatt tudja végül a legjobb megoldást hozni, azaz – a korábbi szemlélődő, passzív, sodródó hősökkel szemben – tud lépni, cselekedni.

Az újfajta hőshöz hasonlóan maga az új Török-film is sokkal tudatosabb, mint az eddigi művek – úgy képileg, mint hangilag. A trilógia darabjai közül messze az Overnightnak a legkifejezőbb a képi világa. Alapvetően fekete-fehér környezetben járunk: annak ellenére, hogy a film nyersanyaga színes, már az első jelenetben olybá tűnik, mintha csak kiszedték volna a színeket a képekből. Még ennél is meghatározóbb fogás a szabályos, sőt szigorú geometriai formák használata: az Overnightban mindenhol – épületen, utcán, nyakkendőn, ingen – csíkokat, sávokat, kockákat látunk. Az operatőr, Garas Dániel kamerája mindig, mindenhol, minden esetben megtalálja a huzalokat, drótokat és belekomponálja a képbe (ha máshogy nem megy, hát úgy, hogy felülről veszi az utcát vagy távolabbról a dunai hajón zajló ebédet).

Pénzmozgások Virtuáliában A "hős", aki cselekszik

Az egyenesek rendszert visznek hősünk kiszámíthatatlan életébe, ugyanakkor be is határolják azt. Állandóan csíkok, vonalak tagolják, szabdalják szét a világát: csíkos itt a konditerem, hosszanti csíkozású a szőnyeg, és Péter még volt feleségével is zárt mértani formák között találkozik. Sőt a filmben feltűnő – és fontossá váló – festmények is szögletesek, rendezettek (annak ellenére, hogy az egyik egy csendélet). Ennek megfelelően az Overnight hangvilága is egyszerű, minimalista, mechanikus – amivel (és természetesen a geometrikus látvánnyal) éles ellentétet alkotnak a zajos Bombay kavalkádjában játszódó jelenetek.

Vas Péter szétszabdalt világa a sok különbség ellenére mégis mutat némi rokonságot a Moszkva tér és a Szezon hőseiével. Míg egyrészről a sikeres bróker élete akár folytatása is lehet a rendszerváltás idején érettségi botrányba keveredő és hamis vonatjeggyel utazó gimisének (a ’89-ben eszmélő fiatalokból a Szezonban a rendszerváltás vesztesei, míg itt a rendszerváltás győztesei váltak), addig van egy motívum, ami mindhárom filmben alapvető fontosságú: ez pedig az illúzióvesztés, és ezzel párhuzamosan a kívülállás érzése és a kilépés (vágya).

"Az egyenesek rendszert visznek hősünk kiszámíthatatlan életébe" Rendezett, ugyanakkor beszabályozott

A Moszkva téri zsírburgerből a csalamádét kipiszkáló Petya igencsak kilógott nagyhangú/újgazdag/stréber/ügyeskedő osztálytársai közül, s végül a szerelemben sem sikerült magára találnia, ahogy az egy helyben lépegető, felhúzhatós játékpingvinnel rokonságban álló Guli sem ment két barátjával Budapestre szerencsét próbálni – maradt a Balatonnál. Ugyanígy az Overnightban is Vas Péter az egyetlen, aki késve érkezik a reggeli nyitó értekezletre, felszólításra sem hunyja le a szemét a napi kötelező szeánsz alatt, és a barátot-kollégát ünneplő buliba is csak muszájból megy el.

Mindezekkel a hasonlóságokkal és különbségekkel az Overnight szép, szabályos lezárása egy bizonytalan időben felnőtté váló-eszmélő, sikertelen húszas, majd sikeres harmincas éveibe lépő nemzedék problémáit megfogalmazó trilógiának. Hőse ugyanolyan elveszett, mint a korábbi figurák, de sokkal kevésbé szabad – ám remélhetőleg végül sikerül kitörnie behatárolt, szűk keretek közé szorított világából.