Szabó Simon: Papírrepülők

Underground trash mozi

Szabó Simon a budapesti underground egyik emblematikus figurája. A bulizók a Weekandbass nevű formáció DJ-jeként ismerhetik, de szerepelt filmekben, a Moszkva tér-ben Rojált, a Zuhanórepülés-ben jóindulatú junkie-t, a Hangár című rövidfilmben pedig érzelmes maffiózót alakított. Évekig játszott a Táp Színház csapatában, rendezett videoklipeket, többek között Speaknek, a szépreményű „hungarian rapper”-nek, és kisjátékfilmeket, a Zsebzsötem-et, valamint a Megyünk című road-moviet, amely a kisjátékfilm kategória győzteseként debütált az idei Filmszemlén. Idén ősszel kezdte meg első nagyjátékfilmjének forgatását, amely a Papírrepülők címet kapta.

Délután négykor gyülekeznek a 'skinheadek' a Jászai Mari téri aluljáróban. A stábnak még semmi nyoma, így a járókelők arcukon némi riadalommal iszkolnak át a placcon. Majd megjelenik Simon és operatőre, Czomba Albert, néhány előzetes instrukcióval látják el a csapatokat, és az is kiderül, nagy az izgalom amiatt, mert tegnap este óta nincs világítás az aluljáró mögötti alagútban. Az egyik szereplő elmeséli, hogy hamarosan elkezdik próbálni az összecsapás előtti részt, amelyben az egyik breakes megtudja, hogy a skinheadek megverték a csapat lánytagját, majd nekirontanak a bőrfejűeknek. Lassan megjelenik a technika, közben a kopaszok kedélyesen beszélgetnek, mi pedig rávesszük a Soldiers csapatot egy kis bemelegítésre. Amíg összeáll a stáb, a rendező sztorikkal szórakoztatja a szereplőket, olyan nyugodtan és lazán, mintha egy házibuliban lenne épp, nem saját nagyjátékfilmjének forgatásán.

Skinheadek és breakesek a Jászai Mari téri aluljáróban (Fotó: Valuska Gábor)

A hét történetszálból ez az ötödik, tehát kettő van még hátra - tudjuk meg Simontól. A film minden szereplője a fiatalabb korosztályt képviseli, az ő mindennapi problémáik, a boldogulásért folytatott harcuk képezik a film alapmotívumát. "Nem állt szándékomban leképezni a magyar fiatalság egészét, az engem körülvevő emberekből, társaságokból merítettem a forgatókönyv megírásakor. Ez természetesen több korosztályt, és több szubkultúrát is jelent, de nincsenek beleírva 'trendi' fiatalok, mindenki az underground kultúrához kötődik" - magyarázza Simon.

A háttérben sorakozó kopasz fiúkat nézve felmerül a gyanú, hogy ők nem castingügynökségen keresztül kerültek a képbe. "A színészek nagy része amatőr, van köztük régi ismerős, ismerős ismerőse, de van olyan is, akit castingügynökség segítségével találtunk. Vannak komoly, menő színészeink is, mint például Znamenák István. Vannak olyan szereplők is, akik gyerekkorukban színészkedtek, de nem vitték tovább ezt a vonalat - ilyen például Csatlós Vili, aki a Moszkva térben Kriglert alakította. Ő zsigerből csinálja meg, amit látni szeretnék. Révész Bálint is egy ilyen fiatal tehetség." A kérdésre, hogy mennyivel nehezebb feladat amatőröket instruálni, Simon elmeséli, hogy volt egy lány, akivel négy és fél órán keresztül próbáltak egy közértben, de nem bírta elfogadni, hogy ezúttal nem színpadon játszik, hanem egy kamera előtt, és nem tudott koncentrálni. "Üvöltözésbe fulladt a dolog - a stáb fele ki is ment a közértből - de azután két napig prímán tudtunk dolgozni. Mindig rögtönözni kell, az adott szituációban, az adott színészhez igazodva kell rájönnöd, mi az, ami működik, és mi nem" - osztja meg tapasztalatait a rendező.

Simon tevékenykedéséből sejthető, hogy a zene is kulcsmotívumát képezi majd a filmnek. "Zenei téren is az underground vonulat képviselteti majd magát - absztrakt hip-hop, drum'n'bass, dubstep. Lesz szerzett zene, minimálabb, klasszikusabb hangszereléssel - ezt Hérincs Dani barátom fogja megálmodni. Valószínűleg saját zenéim is hallhatóak lesznek majd a filmben, de sok népszerű DJ és csapat is felajánlotta szerzeményeit, mint például DJ Ozon, DJ Cadik és a Realistic Crew - hogy végül hol és mennyi zene csendül majd fel a filmben, az vágás közben fog kialakulni."

Kopasz-kutya (Fotó: Valuska Gábor)

Megkezdődik a próba, Simon egy tölcsérbe ordítja az instrukciókat, mindenki fegyelmezetten engedelmeskedik. Az összecsapás hátterében Tolvaly Orsolyával, a film gyártásvezetőjével beszélgetek, aki immár túl van egy nyertes csatán az ELMÜ-vel. Állítása szerint a külső helyszínek problémásak ennél a filmnél. "Az, hogy ma itt égnek a lámpák, egy egész napos kilincselés eredménye az ELMŰ-nél. Ilyesfajta gondok vannak, meg az, hogy mivel kicsi a költségvetés, nem tudsz odamenni, hogy itt van két kiló, oldjátok meg a problémát. Ezért gyakran az antropológiai tanulmányaim során elsajátított interjú-technikákhoz kell folyamodnom" - mondja a gyártásvezető, akinek ez az első nagyjátékfilmes munkája, eddig reklámokban, társadalmi célú hirdetésekben dolgozott ebben a szerepkörben. Kérdésemre, hogy mivel lehet érvelni egy nagyjátékfilm esetében, Orsolya azt válaszolja, a tehetség a kulcsszó. "Egy elsőfilmes és nagyon tehetséges csapat – én mindig ezzel érvelek, és ez általában megérinti az embereket. Az is fontos, hogy mindenkivel tudj a saját nyelvén beszélni."

A gyártásvezető elmondása szerint a Jászai Mari téri aluljáró a legkomolyabb és legnagyobb előkészítést igénylő helyszín a filmben, továbbá komoly fejtörést okozott egy nagy termet szerezni az egyik jelenethez, amelyhez alapvetően az Operát szemelték ki, de ez anyagi okokból nem valósult meg. "Nagyon sok kört futottunk, és azt tapasztaltuk, hogy a kulturális intézmények nem igazán mutatnak hajlandóságot a kulturális termékek támogatására - megkerestünk legalább 10-15 intézményt, mire végül találtunk egy megfelelő termet a Múzeum utcában. A 2-es villamos volt még egy bonyolultabb helyszín, ehhez a BKV-val kellett sokat egyezkedni, hogy egy menetrend szerinti járaton forgathassunk, hiszen arra nem volt pénzünk, hogy éjszaka csak miattunk végigguruljon egy villamos a pályán" - tette hozzá a gyártásvezető, továbbá elbüszkélkedett azzal is, hogy eddig még egy nap csúszás sem volt a gyártási tervhez képest, egy jelenetet sem kellett újraforgatni.

Miközben beszélgetünk, Simon töretlenül kiabálja a 'hangosba' az "ENNYI" szakkifejezést, majd kisvártatva elhallgat a skinheadek és breakesek népes tábora. Eszembe jut, hogy egy rendezőasszisztensnek sansza sem lenne ennél a jelenetnél, hacsak nem Bud Spencer az illető. Orsolyát a stábról kérdezem: "Pici stábunk van, összesen körülbelül 12 ember. Mindenki több funkciót vállal, azon szórakozunk, hogy kinek lesz több szerepköre a végére – Simon állítja, hogy neki, de majd kiderül. Haveri alapon megy az egész, Simon nagyon jól tud dolgozni, de, amikor barátok dolgoznak szívességből, általában nehezebb az embereket rávenni, hogy komolyan, mindent beleadva melózzanak, de valamiért – talán a hangja vagy a termete miatt – neki sikerül összefognia és motiválnia az embereket."

Orsi beszél a produkció összetételéről is. Az 'alapstáb' Simon és Albert csoportja, az Afterjka, és a Cameofilm állt melléjük. "A Cameo nagyon nagy segítség, Csáky Attila személyében egy nagyon tisztességes és korrekt embert ismertünk meg – én tévéztem, filmeztem, de még nem találkoztam ilyen producerrel. Őt mindenképp ki kell emelnem, nagyon fontos eleme ennek a produkciónak, attól kezdve, hogy felkarolta ezt a két srácot, akik autodidakták, tehát nem köthetőek semmiféle iskolához."

Neki sikerül összefognia és motiválnia az embereket (Fotó: Valuska Gábor)

Csáky Attila, a film producere is befutott, így nekiszegezem a kérdést: ezek szerint lehet 12 millió forintból nagyjátékfilmet forgatni? "Egyáltalán nem lehet, de mi forgatunk. Nagyon sok támogatónk van, gyakorlatilag bárhová elindultunk ezzel a filmtervvel, mindenhol segítőkészen fogadtak minket. A Focus Fox felnagyítja majd a filmet, a Kodak ad nyersanyagot, a Sparks-tól kapunk kamera-kiegészítőket, az V. kerület ingyen ideadta a helyszíneket, a Foodexpress eteti a stábot, a Nike és a Zone pedig a szereplők öltöztetését vállalta magára. Sem a stáb, sem az alkotók nem vesznek fel honoráriumot, a szereplők gázsiját pedig koproducerünk, az Open Casting vezetője, Varjasi Vera biztosítja – ezért lehet ennyiből kijönni. Egyébként szerintem így érdemes elsőfilmet forgatni." Csáky Attila a 39. Magyar Filmszemlén figyelt fel Simon díjnyertes kisjátékfilmjére, a Megyünk-re, azután egy ismerősön keresztül eljutott hozzá a hír, hogy a rendező producert keres - így találtak egymásra. "Volt már néhány közös filmtervünk, ami nem jött össze, most úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább, elkezdjük forgatni a Papírrepülőket. Volt némi normatív támogatásom egy régi filmből, de főként saját pénzből készül a film."

Attila elmondja, hogy ugyan még nincs forgalmazója a filmnek, már kialakult a forgalmazási stratégia: itthon egy masszív internetes kampány fogja megelőzni a forgalmazást, az Origo internetes portállal együttműködésben – kihasználva a rövidebb sztorikra épülő koncepciót. "Én személy szerint inkább a nemzetközi forgalmazók felé koncentrálnék – egy komoly nemzetközi karrierre számítok." Ez némiképp meglep, hiszen a Papírrepülők ízig-vérig magyar történetnek tűnik. "Ez egy igazi urbánus utcafilm, jó a forgatókönyv, jó a sztori, és ebben hiány van ma Magyarországon. Nem igazán készült még a mai tizen-huszonévesekről film, akik az utcán élnek gyakorlatilag, nem tehetségtelenek, nem elveszettek, mégis elvesznek, mert nem törődik velük senki, sem az iskola, sem a szülők. Feltétel nélküli szex, drogok, erőszak, de benne van a barátság, a szerelem és az élniakarás. Igazi generációs film lesz ez, ha előképeket mondanék, akkor Larry Clarkot és Gus Van Saintet említeném, fotósok közül pedig Terry Richardson-t.  Ez egy igazi jó kis trash film lesz!" - összegzi véleményét a producer.

Igazi generációs film lesz ez! (Fotó: Valuska Gábor)

Időközben memóriakártyára került a jelenet első fele, kis pihenő következik. Simon csokit osztogat a szereplőknek (lehet, hogy megleltük a stábmotiválás titkos receptjének egyik összetevőjét?), én pedig elkapom az épp dologtalan operatőr-vágót, Czomba Albertet, aki azt javasolja, menjünk kicsit arrébb, mert mindig megtalálják valamivel - így az immár fényárban úszó alagútba vesszük be magunkat. Albert szerint sokkal fárasztóbb nagyjátékfilmet forgatni, mint kicsit, egyrészt az időtartam növekedése miatt, másrészt pedig azért, mert lényegesen több dologgal kell tisztában lenni, át kell látni az egész folyamatot. "Két és fél hete nyomjuk már, és még legalább ennyi van hátra, egy kisjátékfilm felvétele pusztán két-három nap" - érvel az operatőr.

A filmben megjelenő hét történetszál egy-két perces snittekből áll majd össze. Azt gondolnám, hogy az egysnittes koncepció külső helyszínekkel kombinálva nem könnyíti meg egy operatőr dolgát, de Albert állítása szerint inkább a hangosztálynak okoz néha bosszússágot ez a kombó. "Az a furcsa, hogy valamiért minden autós elkezd dudálni, ha észreveszik, hogy forgatunk, és az emberek is többször óbégatva mennek el a stáb mellett. Képileg mindent meg lehet oldani, annál is inkább, mivel szűk képek készülnek, nem megyünk nagy totálokba." Albert 'vágó énje' elmondja azt is, attól tartanak leginkább, nehogy túl hosszú legyen a felvett anyag - miután kerek sztorikat vesznek fel, maximum jelenetek elejéből és végéből lehet majd vágni. "Ötvenhat jelenet van összesen, átlagosan jelenetenként beszorozhatjuk 1,5 perccel a snitteket, de néha belefutunk a 2-percbe is. Félünk attól, hogy nehogy hosszabb legyen 90-percnél a film, ugyanakkor nem érezzük azt, hogy bármelyik felvétel unalmassá válna."

Nem érezzük azt, hogy bármelyik felvétel unalmassá válna (Fotó: Valuska Gábor)

A Papírrepülők sok operatőr újdonsült kedvencére, Red One kamerára forog. Alberték készítettek teszteket HD-ra is, de végül a Red mellett döntöttek. "Ez az első olyan videokamera, aminél azt érzem, hogy nem a megszokott 'videós hatást' hozza." Miután dokumentarista a film stílusa, a legritkább esetben használnak plussz fényeket, így a Red érzékenységére hagyatkoznak, amelyre eddig nem volt panasz. "Végig kézikamerával forgatunk, nehéz lenne ilyen költségvetés mellett másképp dolgozni, de nem is igényli a film, mivel az összes szál utcasztori, zavarna is, ha nem remegne a kamera. Olyanokat bevállalunk, hogy szűk 50-es vagy akár 85-ös optikával szaladunk a szereplő után, ami vásznon fog mozogni rendesen, de nekem nagyon tetszik." - mondja az operatőr. Czomba Albert pincéjében az alkotópáros összerakott egy házi stúdiót, itt fog készülni a nyersvágás, ez kötséghatékony módszer, mert "nem ketyeg az óra". Ez alapján fogják megvágni 4K-felbontásban az anyagot, és az lesz felnagyítva 35-ös kópiára.

Lassan újra összeáll a társaság, megkezdődik a nagyjelenet próbája. A verekedés koreográfiáját Kívés György kaszkadőrszakértő (Magyar Vándor, Üvegtigris, Taxidermia, Zuhanórepülés) segítségével már többbször lepróbálták, most a helyszínhez igazítva csiszolgatják a jelenetet. Simon bölcsen a háttérbe húzódik, onnan figyeli a tapasztalt kaszkadőr instrukcióit. A fiúk rutinosan püfölik egymást, vigyázva arra, hogy ne legyen sérülés. A kopaszok többsége különféle harcművészetekben jártas figura, Kívés György koreográfiája szerint fegyelmezetten vágják földhöz a táncosokat, a kaszkadőrszakértő közben az operatőrt is terelgeti - energikusan magyarázza, mikor mit kell mutatni a kívánt hatás elérése érdekében. A jelenet forgatása este 11-kor kezdődik, ekkor már kevésbé gyűlik meg a bajuk a helyszínbiztosítóknak a villamosokról lezúduló tömeg feltartóztatásával.

A kaszkadőrszakértőt sem kímélik... (Fotó: Valuska Gábor)

Az alkotók egybehangzó véleménye szerint a 40. Magyar Filmszemlére elkészül a Papírrepülők, így az első magyar underground trash mozit február elején láthatja majd a közönség.