Szent Lőrinc folyó lazacai 

Interjú András Ferenccel

Két barát, Filippo és Paolo a szicíliai Agrigentóból a nyár végét Budapesten töltik. Filippo művészeti újságíró, kritikus, Paolo ügyvéd. Filippo imádja Magyarországot, alapos ismerője a magyar zenének, a magyar képzőművészetnek, táncnak, egyszóval a magyar kultúrának. A szentendrei nyári Művészeti Hetek eseményeiről ír. Országh Lili, a fiatalon elhunyt festőnő emlékkiállításán megismerkednek két magyar származású kanadai lánnyal. Paolo valami furcsa elektromosságot érez, mikor megpillantja a szentimentális álmodozó szemű Violát, aki annyira elmerül Országh Lili képeibe, hogy szinte észre sem veszi az olasz fiatalembereket. Ezzel szemben barátnője a hódító és rendkívül temperamentumos, de felületes és kalandor Matyi, aki már túljutott a kábítószer sötét alagútján is, rögtön szemezni kezd Filippoval.

Viola valósággal önkívületbe esve kutatja a családja körüli rejtélyeket, és izgatottan szeretné tudni, kicsoda is ő valójában, honnan jött, léteznek-e még régi családi helyszínek, élnek-e még rokonai vagy egy barát, aki emlékszik a szüleire. Országh Lili képei teljesen eksztázisba hozzák és minden idegszálával a gyökerei kutatására koncentrál. A keresés valóságos rögeszméjévé válik. Gyerekkorukról alig tudnak valamit. 1968 után alig néhány hónapos csecsemők voltak. Amikor a Varsói szerződés csapatai megszállták Csehszlovákiát, s már nem volt több remény, szüleik akkor hagyták el Magyarországot és emigráltak Kanadába. Szülőföldjükről nincsenek emlékeik, de a családban sem beszéltek szívesen azokról az okokról, amiért a száműzetést választották. Felnőtt korukra csak annyit tudnak, hogy Magyarországon születtek. Anyanyelvükön kívül a québeci franciát és az angol nyelvet beszélik. Zárkózott, rideg életet éltek a zömében magyarok által lakott kis településen, a magyar diaszpórában. Viola korán elveszíti a szüleit, a szomszédos magyar család, Matyi szülei veszik gondjaikba, ahol fájdalmas nosztalgiával beszélnek a régen volt hazáról. Hamarosan még egészen fiatalon Viola bensőséges magyar esküvő keretében feleségül megy gyámjai nagyobbik fiához. A házasság iszonyú tévedésnek bizonyul, Viola szinte belerokkan, erőszakos, részeges férje valósággal rabszolgaéletre kárhoztatja, Matyi pedig szörnyű kábítószerügybe keveredik. Viola rövid házasság után váratlanul özvegyen marad. A sokk-szerű élmény elmúltával, Viola segítségével Matyi kilábal a kábítószer rabságából. Ezek után a két lány lázadásra szánja el magát, Európába menekülnek, amely számukra egyfajta Eldorádót jelent. Visszafele mennek a szüleik által megtett úton, mint a lazacok a Szent Lőrinc folyóban: így jutnak Magyarországra, ahol Budapestre esik a választásuk.

A film több mint fele Olaszországan játszódik. Az olasz fiúk egy nyárvégi művészeti fesztivál keretében jönnek Pestre. Egyikük műkritikus újságíró, a másikuk ügyvéd. A magyar művészeti élet érdekli őket és persze a lányok. Szeretném, ha nemcsak a gulyás, a puszta meg a paprika jutna eszükbe a külföldieknek a magyarokról. Európa közepén ezer éve igencsak kifinomult kultúra a miénk.