sex hikaye

Tenyérben a világ

Dokumentumfilm a magyar koraszülöttekről

2014. május 15. - Csengeri Viktorina

A gyermekvállalás, a szülés talán az egyik leggyönyörűbb esemény egy ember életében. De mi történik akkor, ha a gyermek világra hozása már az elején akadályokba ütközik? Ha a szülés utáni hetek és hónapok nem meghittséggel és nyugalommal telnek, hanem a kórház rendszeres látogatásával, idegeskedéssel és a véget nem érő félelemmel.

 

 A Tenyérnyi gyerekek című közel egyórás dokumentumfilm rendezője Szuchy Zsuzsanna, operatőre pedig Karáth Zita. A csak női tagokból álló, független filmes stáb közel három hónapot töltött el éjjel-nappal a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. A klinika Magyarország legnagyobb koraszülött-ellátó központja, ahova a másfél kilónál kisebb súlyú kisbabák mintegy ötöde kerül. A film összesen öt család életébe nyújt betekintést, akiknek napjait állandó bizonytalanság övezi, és akiket a remény tart össze, annak a reménye, hogy a sok küzdelem után egy boldogabb jövő vár rájuk.

tenyérnyi600

De ez még messze van. A gépek folyamatosan sípolnak, a szülő pedig ugrik, hiszen nem tudja, hogy a saját gyermekével történik-e valami, vagy egy másikkal. Később jön a megnyugvás, hogy minden rendben, miközben ott marad az a furcsa érzés, hogy annak örül, hogy most nem nála, hanem valaki egészen másnál szólalt meg a készülék. Elviselhetetlen érzés, amit a film során többször is tudtunkra adnak az édesanyák és édesapák, de a felvételek egészét is áthatja a szorongató atmoszféra.

Amíg a nyolcvanas években Magyarországon a koraszülöttek mindössze tíz százalékának volt esélye a túlélésre, addig mára már ez az idő előtt született babák kétharmadára igaz. Az orvostudomány és a technológia is fejlődik, vagyis az utóbbi csak fejlődne, hiszen itthon még mindig ugyanazok a készülékek állnak az orvosok és az ápolók rendelkezésére, mint tíz-húsz évvel ezelőtt.

A 2012-ben elnyert uniós támogatás a film befejezésének időpontjában még mindig váratott magára. A nyugati modernizáció termékei elérhetetlenek, így a túlélési ráta növekedése teljes mértékben az orvosok és az ápolók elhivatottságának és a szülők kitartásának eredménye. Ráadásul a klinika a dolgozókból is hiányt szenved: utánpótlás alig van, a jelenlegi ápolók pedig lassan kiöregednek a szakmából. A krízis így duplán rányomja a bélyeget az újszülött-központ életére, ahol állandóan jelen van a kilátástalanság.

De minden harc ellenére nincs annál jobb érzés, amikor a szülők arcán először jelennek meg az örömkönnyek és a felszabadult mosolyok. Ahogyan az ápolók és az orvosok is elmondták a filmben, ezért a pillanatért a legjobb küzdeni, kitartónak lenni, és a kritikus helyzetből eljutni egy biztosabb pontig. A tavaly elkészült dokumentumfilm szívbemarkoló és elgondolkodtató a hétköznapi élet talán legnagyobb hőseiről: az orvosokról, az ápolókról, a szülőkről és magukról, az újszülött gyermekekről.






nka emblema 2012