Titanic: Kritika, mint megélhetés

kerekasztal-beszélgetés

A vitavezető Báron György provokatív felvetése szerint manapság – kis túlzással – a filmkritika haláláról beszélhetünk. Ronald Bergan ezzel egyetértve azt tette hozzá, hogy a különböző internetes fórumokon, blogokon, site-okon ma már szinte mindenki filmszakértőnek tartja magát – ami nem jó. Szerinte ez a jelenség jellegzetesen ehhez a művészeti ághoz kapcsolódik, hiszen például a klasszikus zenében senki sem érzi magát szakértőnek pusztán attól, mert sok zenét hallgat és szereti az operákat. A fő probléma Vincze Teréz szerint is az új médium feltűnésével jelentkezett: habár vannak kifejezetten filmre specializálódott honlapok, attól, hogy a címükben szerepel a ’film.’, még nem lehetünk biztosak benne, hogy hozzáértők állnak mögötte.
 
Ronald Bergan is úgy gondolja, hogy rendkívül fontos a filmes (filmtörténeti és filmelméleti) képzettség, de emellett egy filmkritikusnak jó írónak is kell lennie, ezenkívül pedig nem követnie, hanem vezetnie kell a közvéleményt és a közízlést. Ezt a gondolatot továbbvezetve a filmkánon fontosságának és érvényességének témáját is érintették a beszélgetők. Kik döntik el, melyek legyenek a fontos, remekműnek, hivatkozási pontnak számító filmalkotások? – vetődött fel a kérdés. Vincze Teréz szerint mindez alapvetően a hatalomról szól, tehát napjainkban például mindebben döntő szava van a mértékadó filmes szaklapok (Screen, Variety stb.) újságíróinak, kritikusainak.
 
Szóba került az ízlés kérdése is (mi a fontosabb egy kritikusnál: a szaktudás vagy a jó ízlés?), ezzel kapcsolatban azonban a vita résztvevői nem jutottak megnyugtató megoldásra. Bergan kijelentette, nem tudná ugyan pontosan meghatározni, mi az az ízlés, de számos esetben ő is úgy van vele: tudja, hogy jó valami, de nem tudná megmondani, miért. Az egyetemek, főiskolák filmes képzésein csak a szaktudást és a technikai ismereteket tudják a hallgatóknak megtanítani, az ízlést nem – véli Vincze Teréz. Viszont – tette hozzá – az sem világos, ki jogosult eldönteni, kinek jó az ízlése és kinek nem. Véleménye szerint annyi biztos, hogy mindebben nagyon nagy a szerkesztők felelőssége.
 
A beszélgetés végén Bergan röviden mesélt nemrégiben megjelent, Eyewitness Companions Film címû könyvéről is, melyben megpróbálta a filmművészetet minél több oldalról körbejárni: a filmkalauzként is funkcionáló munka a kezdetektől a digitális technikákig követi a film fejlődését, rengeteg filmelemzés segítségével vizsgálja Hollywood és a világ filmgyártását, de a szerző írt a legfontosabb rendezőkről, és a filmműfajok kérdéskörét is érinti. A könyvet öt-hat nyelvre már lefordították, ám sajnos magyarul még nem elérhető.