Van egy város, van egy film

Mozikban a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan

A VAN Áronja 29 éves, friss diplomás, ugyanakkor frissen hagyta el a barátnője is. Mindennapjait ráadásul az sem teszi feltétlenül egyszerűbbé, hogy egy átmulatott éjszaka során szülei egyhavi fizetését verte el egy lisszaboni repjegyre. Kis költségvetésből, barátok segítségével, gerillamódszerekkel készült Reisz Gábor diplomafilmje, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, amely a Színház- és Filmművészeti Egyetemre készült. Külön érdekesség, hogy a rendező osztályából (ez Enyedi Ildikó osztálya volt, osztálytársak: Szimler Bálint, Szeiler Péter, Kárpáti György Mór vagy Koncz Teréz) csak rövidfilmekkel diplomáztak, és hosszú évek óta ez volt az első nagyjátékfilm diplomamunka – ami szintén a rendező eltökéltségének és munkamódszerének tudható be. 

Ferenczik Áron

"Áron mi vagyunk" - írtuk kritikánkban, miután a miskolci Cinefesten láttuk a filmet: "Amolyan coming of age történetről beszélünk tehát, Áron felnövése pedig rendkívül szórakoztató, leginkább azért, mert a havertól kapott csajozási tanácsokkal, a kocsmai lingvisztikával („a magyarok mennek, a külföldiek jönnek”), a bús földrajztanár panaszaival, a szép orrpiszkáló lányokkal, a busz után futással, a Caesar-beli vodkával, a fogközi citromdarabbal és a lefolyóban maradt hajszálakkal mindennapian ismerős és igazi. A huszonévesek lebegéséről és sodródásáról őszintén, tanulságok erőltetése nélkül szól a VAN, miközben Reisz Gábor, mint író, csak a közvetlen környezetéből – beleértve saját magát is – merít ihletet."

A VAN legelőször Karlovy Varyban mutatkozott be. A fesztivál előtt Reisz Gábor azt mesélte nekünk, hogy filmje 67 százalékban személyes történet: "Vége főcímmel együtt 68 százalék". Azt is mondta, "kicsit megmasszírozza az ember szívét", hogy a filmje bejutott Karlovy Varyba, azonban hozzátette azt is, hogy "az igazi meccs a magyar mozikban zajlik majd le.  Akkor éreztem először azt, hogy volt értelme elkészíteni ezt a filmet, amikor a stábtagok, barátok, családtagok a tesztvetítéseken nevettek vagy sírtak az örömtől. Ekkor azt éreztem, hogy nem csak elveszek tőlük, hanem képes vagyok adni is. Budapestnek nagyon sokkal tartozik ez a film, és ez tényleg csak úgy működhet, ha el is jut a nézőkhöz".

Nézz bele a filmbe!

Az biztos, hogy a miskolci Cinefesten nagyon szerették a filmet, hiszen Reisz hazavihette a zsűri nagydíját. Az elsőfilmes rendező a díj átvételekor meghatottan köszönte meg az elismerést, valamint a szerelemre utalva így szólt a közönséghez: "ne adjátok fel!" Aki pedig már nagyon nem bírta kivárni, az az elmúlt napokban akár házhoz is rendelhette a filmet. Október 30-tól azonban már a hazai mozik is vetítik a VAN-t, nálunk pedig játszhattok is, ehhez kattintsatok ide!