Zsigmond Dezső: Vadlány - Boszorkánykör

Pogány hitvilág

Filmhu: Mi a Vadlány - Boszorkánykör története?

Zsigmond Dezső: Kriminek indul, és egy erotikus szál is van benne, valójában a történet mégis egy antropológiai világba vált át. Egy rendőrt egy gyimesi faluba hívnak, mert bicskázás történt. A bicskázó és a sértett kihallgatása során rászakad a gyimesi világ, és ez a primitív, szinte szóra sem érdemes történet egyszer csak átvált egy másik történetbe. Kiderül, hogy a megbicskázott férfinak a felesége egy furcsa életet élő nő, akit már csecsemőgyilkosság ügyében vizsgáltak egyszer. Ez a nő a kalyibás-patakos világban boszorkányos életet él, férje folyamatos féltékenysége közepette pásztorokkal és más férfiakkal hál. A rendőrnek szemet szúr ez a lezáratlan ügy, és elkezd nyomozni a vadlány után, és amint megpillantja a lányt, a történet átvált egy meseszerű, misztikus világba.

Erdély egyik legősibb életformája itt található a gyimesi hegyekben

Filmhu: Milyen ez a világ?

Zs.D.: Egészen másképpen működik, mint a miénk. Erdély egyik legősibb életformája itt található a gyimesi hegyekben. Nagyon erős az ősi hiedelemvilág. Alig van már ilyen sziget a földön, ahol emberek tényleg hisznek, és a mindennapjaik szépen beékelődnek ebbe a hitvilágba: pogányság, erotika, vallás és a táj különös egységet alkotnak.  Nagyon szép vidéken forgattunk, maga a táj is mesés hangulatot adott a filmnek.

Filmhu: Mi a vadlány története a gyimesi legenda szerint?

Zs.D.: A filmben öregek, fiatalok mesélik a vadlány több száz éves legendáját. Ők is láttak már szépasszonyt, ők is láttak „lüdércet”. Valójában nem narrátorok, nem direktben a filmről beszélnek, hanem azokról a mai gyimesi balladákról, amik velük is megestek.

A vadlány eredeti története a következő: a vadászok elfogták és megszelídítették. A lány hosszú ideig nem szólalt meg a fogságban, aztán egyszer csak elkezdett sírni, kiabálni, hogy „tej, tej mindennek anyja,” és kiderült, hogy gyereke van. Megszánták a vadászok és elengedték vissza az erdőbe.

A Vadlány misztikus, balladába illő, erotikus

Mások így meséltek róla: óriási zúgás közepette megjelenik két meztelen nő, felkapják az erőtlenné vált férfiembert, felrepítik a magasba, megfogják, játszanak vele, amíg kedvük telik benne, aztán ledobják. Azok a férfiak, akik szépasszonyokkal, vadlányokkal vagy boszorkányokkal találkoznak, életre szóló sérülést szenvednek vagy eltűnnek. Egyszer csak a film közepén ez a rendőr is eltűnik. Helyette jön egy másik, aki folytatja a nyomozást.
 
Filmhu:Visszatérnek a korábbi dokumentumfilmjeiből ismert szereplők is.

Zs.D.: Számomra fontos volt, hogy azt a gyimesi, ősi magyar világot, amit korábbi dokumentumfilmjeimben sikerült megmutatni, ebbe a játékfilmbe belevigyem.

Ez a nagyigényű hegyi film, low budget-nál is kevesebb költségvetésével. Rákényszerítette az alkotókat arra, hogy az eddigi dokumentumfilm hősöket, akik egyrészt a Gyimesben, vagy a Gyimestől nem túl messzi erdélyi tájakon éltek, újra elhívják: Terézkét, Józsi nővért, és az erdélyi nagyvállalkozót, Kurkó Jánost is.

Elvarázsolt szépasszony, majd egy istállót takarító nő

Eleve úgy írtuk a forgatókönyvet, Ferenczes Istvánnal, György Attilával, Pozsgai Zsolttal, Balogh Gézával együtt, hogy ezek a filmek, amik nyertesei voltak hazai, európai és azon kívüli filmfesztiváloknak, részesei legyenek ennek a játékfilmnek. Eddigi dokumentumfilmjeimben formai szempontból igyekeztem mindig a dokumentum és játékfilm közötti határterületet kutatni (a Csigavárral, a Józsi nővérrel, az Aranykalyibával), itt azonban különös dolog történt: a nagyjátékfilm oldaláról kezdve szerettem volna elaraszolni a dokumentumfilm irányába.

Szerettem volna mindazt a pozitívumot beletenni, emberanyagban is, történetvezetésben is, amit az utóbbi hat évben, ezektől az emberektől, ettől a világtól kaptam. Ezek az emberek megszokták a kamerát és megszerettük egymást. (Mert egy dokumentumfilmet nem lehetett úgy forgatni, hogy ne higgyünk egymásban és a filmek után a kapcsolat ugyanolyan maradt.)
Furcsa módon, a mítosz, a ballada, a legenda, az erotika, a krimi, az antropológia itt most keveredett egyfajta dokumentarizmussal.

Filmhu: Amatőrök mellett szerepelnek színészek is?

Zs.D.: Nem nevezném őket amatőröknek, kamerához szokott kiváló emberek, a színészekkel egyenrangúak. Terézke és Józsi nővér is. Kurkó János, szerintem, már abszolút profi színész. Kurkó az első rendőrt játssza a filmben, Trill Zsolt a másodikat. Remek színházi- és filmszínész, a Kaméleontól kezdve sok-sok moziban játszik, mindemellett megőrizte azt a hitét, amivel bele tud illeszkedni ebbe a misztikus hegyi világba. Józsi nővérrel különös kettőst alkotnak: Trill Zsolt a profi színész, aki pillanatok alatt megcsinál mindent, és ott az átgondolt, lassan reagáló, másféle értelemben kiváló Józsi nővér. Ettől kicsit groteszk is a film. Azt mondják a balladát és a mítoszt gyengíti a humor. Azt gondolom, semmit nem gyengít a humor. Végtelenül fontosnak tartom, hogy egy ilyen alapvetően legendára írott történetben is megjelenjen.

A rendőrök nyomoznak, mégis a nők döntenek

Filmhu: Szőts István 1942-es filmdrámája, a nemzetközileg is elismert Emberek a havason az erdélyi hegyekben játszódik. Mennyiben tekintették példaképnek?

Zs.D.: Az Emberek a havason gyönyörű történet, amit azóta sem értek utol. Múlt, jelen és jövő időben mondhatom. Mindössze az volt a vágyunk, hogy szellemiségéből és világából valami pici oda sugározzon a mi filmünk felé.
 
Filmhu:Mennyi ideig tartott a forgatás?

Zs.D.: Elkezdtük 10 millióból két és fél évvel ezelőtt. Eljutottunk egy pontig. Nagyon át kellet írni a forgatókönyvet és a szereplők sorát is bővíteni kellett. Leálltunk, mert erre nem volt pénz. Elsősorban a Magyar Történelmi Film Alapítvány, a Magyar Mozgókép Közalapítvány segített, és valamennyit hozzátett a Duna Televízió is, és akkor folytathattuk ezt a filmet.

Filmhu: Ki játssza a vadlányt?

Zs.D.: Tankó Erika temesvári színésznő, aki gyimesi származású. Erika nagyon jól játszik, gyönyörűen hozta, amit én szerettem volna: egyszerre misztikus, balladába illő, erotikus, és fontos, hogy ebben a gyimesi világban otthon van.
Van egy jelenet a filmben, amikor Erika tehenet fej, és a tehén odacsap a farkával. Nincs olyan városi színésznő, bármilyen tehetséges is, aki ezt jobban eljátszotta volna. Erika úgy reagál, ahogy a gyimesi parasztasszonyok szoktak: odaszól a tehénnek kicsit mérgesen. Érződött, hogy gyerekkorában mindennap ezt csinálta. Pici korától hajtotta a teheneket, gyűjtötte a szénát, hajnaltól estig bálázott. Ennek az életérzésnek rajta kellett lenni az arcán. Ha félévre kiviszek egy színészt talán meg tudná csinálni így, de akkor is ott a distancia, amit egy szemvillanás is elárul. Erika kettőssége, hogy egyszerre elvarázsolt szépasszony, majd egy piszkos köpenyben, istállót takarító nő.

A mítosz, a ballada, a legenda, az erotika, a krimi, az antropológia

Filmhu: Mennyiben tekinthető a Boszorkánykör női filmnek?

Zs.D.: Már megkaptam az első vádat, hogy ez egy feminista film lett. Hiába a rendőrök nyomoznak, mégis a nők döntenek ebben a világban.
A film előtt beleástam magam a történetekbe, vajon hogyan alakultak ki ezek a mítoszok valójában. Úgy gondolom, a nők ezekben az álmaikban valójában saját maguk megvalósítatlan világát mesélték el: csak így tudták kiélni nőiségüket. A sorsuk nem egyszerű, a mítoszokban megfogalmazódik elvágyódásuk a bezártságból, otthoni létből. Felkelnek hajnali hatkor és este tízig meg sem állnak, férfi munkát végeznek, lovaskocsira hányják fel a szénát, betakarítják, tápért mennek, állatokat etetnek. A nők legrejtettebb vágyai jelennek meg ezekben a mítoszokban, a „soha nem volt, de mégis vágyok rá” világ képében. Ha feminista lett a filmem, akkor ezért lett az.