Az időjós

A tékozló fiú

Bemutató: 2006. március 2.

„Arc” és levelibéka

Ki tudja, hány filmes alkotónk hánykolódik éjszakánként nyugtalanul: vajh’ hogyan telhet Gaál Noémi, Pártai Lucia, Gácser Vera, Pataki Zita, Onyutha Judit, Aigner Szilárd, Németh Lajos vagy Vissy Károly egy-egy napja? Tévécsatornáink időjósai – a „közszolgálati”-nál: szakavatott meteorológusok – ha kereskedelmi televíziónál szolgálnak, bulvár- és női magazinok gyakori szereplői. Ám az „arcok” privát életének intim titkainál (gyermekszülés, románcok, babafürdetés) fejlettebb országokban előrébb való, hogyha holnapra verőfényes tavaszi napot ígérnek, kellemes piknikezést kívánva, tervezhetünk-e grillezést a szabadban – vagy másnap induljunk utunkra sítalpon, szánhúzó kutyával. És szerezzünk be levelibékát.

Gore Verbinski (Egértanya, A Mexikói, Az időgép, A kör, A Karib-tenger kalózai – A Fekete Gyöngy átka) filmjének (anti-)hőse, David Spritz (Nicolas Cage), egy chicagói televízió népszerű időjósa – meteorológus, „általános kommunikációs” képzettség nélkül. Napi két órás, súgógép-olvasási tevékenységéért jól fizetett csődtömeg. Elvált, két gyermekes hobbi sci-fi író, akinek meg kell küzdenie emberileg kitűnő, ráadást hírneves író-apja árnyékával.

Híján van minden vonzó tulajdonságnak Michael Caine és Nicolas Cage

Verbinski nagyszerű munkája - Steven Conrad forgatókönyve alapján - az amerikai tömegkultúra- és fogyasztás szarkasztikus karikatúrája, meghatóan emberi történet a látszat-sikerről. Az időjós egyik legnagyobb erénye a direktor alkotói attitűdje: Verbinski meglehetős kegyetlenséggel mutatja be Spritz - és legközelebbi hozzátartozói - néhány hónapját, ugyanakkor nem moralizál, s persze nem szolgáltat igazságot, mint egy önjelölt Terminátor. David Spritz híján van minden olyan vonzó tulajdonságnak, amely kiválthatná rokonszenvünket, sőt. Elismert család sarja, jómódú, biztos az állása - és mindennel pazarlóan bánik. Tenyérbe mászó a mosolya, „kellemes” a megjelenése, ám nem bír semmiféle különleges képességgel; lusta élni is. Mindezek dacára, fölfigyel rá egy rangos New York-i reggeli műsor, a Hello, America! A rendező alteregója azonban nem más, mint a bölcs, nyugodt, tekintélyes, esendő „hülyegyerekének” vigaszt nyújtó, de őt sosem ámító Robert Spritzel, az apa (Michael Caine). És Spritzet megkedveljük.

A tömegek lázadása

Gore Verbinski műve unásig ismert, ám visszájukra fordított közhelyekre épül. Spritz ismertsége leginkább abban fejeződik ki, hogy a nyílt utcán (járjon épp gyalog, vagy üljön autóban) rendszeresen megdobálják gyorséttermi kajákkal. Verbinskinél a gyorsétterem nem más, mint a „15 perc hírnév”-re hivatott, minden tehetségtől megfosztott, „könnyen szerzett pénz”-ből élő Spritz metaforája. Legyen szó róla, vagy az ablakon kihajított ételről: mindegyik(ük) a tömegek számára gyorsan elérhető, megunható, lecserélhető, kidobható fogyasztási-szükségleti (él)elem. Amerikai sablonokból-panelekből áll David Spritz magánélete is: szexuális zavarok; tönkrement házasság; csoportos terápia; Shelley, az iskolában  „tevepatá”-nak csúfolt, elhízott kamaszlány; Mike a könnyűdrog-használat miatt rehabilitációra járó, tizenéves fiú, etc. Mindez megfejelve egy erősen melodrámai szállal: a halálos betegségével szembenéző - azt bámulatos fegyelmezettséggel tudomásul vevő - apával.

Főszereplő a „sztár”-rá emelt, de valójában tökéletesen jelentéktelen médiatípus

Nicolas Cage nagy kedvvel lubickol a „töketlen”, cselekvőképtelen Spritz szerepében, mely karakter a védjegyének tekinthető. Épp ezért meglepő, mikor kriminális alakká, és/vagy nemzetmentő akcióhőssé avanzsál. A remeklő epizódszereplők mellett is (a két gyerek, Gemmene De La Penne, Nicholas Hoult; a feleséget alakító Hope Davis, pedofil nevelőként Gil Bellows) „kiragyog” Michael Caine. Elhibázott kijelentés volna az apa-szerepet „jutalomjáték”-nak nevezni (Caine-t ennél jóval többre becsülik), ám kétségtelen, az utóbbi években ez az a feladat, amely minden tekintetben méltó hozzá.

A zavarbaejtően sokoldalú Gore Verbinski tragikomédiájának főszereplője a „sztár”-rá emelt, de valójában tökéletesen jelentéktelen médiatípus. Az időjós - miközben helyrebillenti a világ gyémánttengelyét - rendkívül szórakoztató, pompás humorú, kiváltképp: szokatlanul szeretetre méltó produkció.