Belleville randevú – Francia rémes
Humor De France
Bemutató: 2004. május 6.
Vissza a húszas, majd az ötvenes évekbe, a Tour De France unalmas sportközvetítésből szédületes krimivé avanzsál, öregasszony nem vénasszony, ródmúvi kétkeréken, avagy Bruno kutya legnagyobb kalandja. Sylvain Chomet tavalyi Oscar-jelölje igazi európai színfolt volt az amerikai és japán animációs nagymozik világában. A hősök kisemberek, a körítésben sztárok asszisztálnak.
Aki emlékszik még Sylvain Chomet a tavalyi Titanicon vetített Az öreg hölgy és a galambok című rövidebb lélegzetvételű animációjára, az Oscar-jelölt egészestésben is fel fogja fedezni a tipikus chomet-i védjegyeket. A rendező a már megszokott rajzstílus mellett voltaképpen ugyanazokat a jól bevált karaktereket hozza ismét helyzetbe egy egészen új, szövevényesen szőtt felnőttmese fordulataiba ágyazva. A sajátos patinájú szerethető patriotizmussal megrajzolt Párizs, a nagyorrú, nyurga francia és az ostoba, túlsúlyos hamburgerzabáló tengerentúli friss poénokkal érkezik, s újra talál. A feszes tempóban elmesélt, zenével átitatott sztori pedig a szinte már elvárható kicsit morbid, enyhén gúnyos, de a még szerethető kategórián belül maradó humorral ragad magával.
 |
| Horgászni pedig kézigránáttal járnak |
Az öreg hölgy, nem Szupernagyi és nem Miss Marple, csak egy szorgos francia háziasszony, akit semmivel nem lehet kihozni a sodrából, galambokról és csavargóról depresszív unokára vált. Ha nem segít a zongora, a kisvasút és a kiskutya sem, nem adja fel, vesz egy biciklit. A szorgos edzések sora egyenest a Tour De France-ra repít, ahonnan az időközben felnőtt bárgyú csemetét feltűnően rosszarcú szekrényalkatú gengszterek rabolják el. A francia svédcsavar szerint a láncra vert kerékpárosokat gladiátor-törvények szerint működő szobabicikli-versenyen futtatják, ahol maga a lét a tét. Ám a síppal, dobbal és küllőhangszerrel harcba induló amazont ennyivel nem lehet megrettenteni, ha kell, vízibiciklivel ered a gonoszok nyomába. Segítőtársaival, a vasúti rémálmokkal küzdő, kissé elhízott Bruno kutyával s három női muskétással veti bele magát az amerikai metropolis forgatagába. Szállásadói, a húszas évekből ittragadt, kiöregedett kabaréénekesnők, ütőképes csapatot alkotnak. Akár az igazi boszorkányok, békacombot vacsorálnak, horgászni pedig kézigránáttal járnak. Szólóhangszereik az újság, a porszívó no meg a hűtőszekrény. S ők még csak a szereplőgárda esszenciája, hiszen a körítésben ostobán lövöldöző amerikaiaktól Fred Astaire és Josephine Baker hasonmásán keresztül a furcsa sznob párokig mindenki felbukkan. A happy end pedig, ahogy illik, igazi össznépi kavalkáddal s persze egy autós-biciklis üldözéssel érkezik. A mese vége, ahogy az eleje is, zajos, figyelemfelkeltő televíziókészülék, amely megadóan újradobozolja a világot.
