sex hikaye

Die Hard 4.0 - Legdrágább az életed

McClane az örök analóg

2007. június 27. - Dénes Balázs

Bemutató: 2007. június 27.

Die Hard 4.0 - Legdrágább az életed
A legújabb McClane-kaland pergő kétórányi akció, zömmel a valós, részben a cybertérben, helyenként mátrixos effektekkel és egy csipetnyi patetizmussal. A fanatikus Die Hard-rajongók nem csalódnak, McClane akár a szikla, mindig van egy jó beszólása, és halhatatlanabb mint a Hegylakóból MacLeod valaha is volt.

A legújabb Die Hard-epizódban az előző három rész elemei vegyülnek a XXI. századi számítógépes hackerkedéssel. John McClane ezúttal a világhálón bűnöző rosszfiúk nyomába ered, akik a modern pénzügyi világ adatainak elrablására készülnek. Persze nem naiv egalitáriánus, világjobbító célok, hanem az eltüntetett adatok visszaszolgáltatásáért járó busás pénz reményében -- akár az előző részben. Az akció nem sikerülhet, hiszen keresztezik McClane útját, aki rutinfeladatként egy fiatal hackert kísér a rendőrségre.

A két órányi pörgő akciószekvencia a Die Hard-rajongóknak

A korábbi epizódokban is fontos szerepet kapott a technika, az elsőben a Los Angeles-i Nakatomi torony volt felszerelve a legkorszerűbb számítástechnikai védelmi eszközökkel, amelyeken ugyancsak nyugatról toborzott terror-különítmény próbált átjutni. A másodikban a washingtoni repülőtér elektronikus légi irányításának megbénítása ad kulcsszerepet az elektronikus eszközöknek, a harmadikban a korszerű technika már inkább csúcsvegyészet formájában jelentkezik, a kétkomponensű, rendkívül pusztító erejű robbanó folyadékkal.

A rosszfiúk csapata most is nemzetközi terroristákból áll, ugyanakkor szinte semmi iszlám vonatkozás nem található a filmben, 9/11 csak egy utalás erejéig kerül szóba. A jófiúk csapatába a PC-hagyományok szerint a kötelező afro-amerikai mellé, távol-keleti és közép-ázsiai játékosok kaptak meghívást.

A legújabb IT-technológiai fogásokat nem itt érdemes tanulmányozni

A film legfőbb komponense, az egyetemes Bűn legádázabb ellenfele, most is John McClane. A Kék hold nyomozóiroda egykori David Addisonjának dús fekete hajkoronája örökre a '80-as évek fogságában marad, a dús sörény helyett az öregedő kopó tar feje villan a kékes-szürkés monokróm háttérben, arcát pedig egyre mélyülő barázdák árkolják. Változatlan viszont a simlis vigyor, talán csak kevesebb, mint korábban, köszönhetően a családi problémáknak, úgy mint válás 30 év után és egy engedetlen, makacs kamaszlány. Az Underworld-del ismertté vált Len Wiseman rendező nem küldte ismét mosodába a sötét színek különböző árnyalataival gazdagodott fehér trikót, McClane először fekete bőrkabátban tűnik fel, ami alól később egy szintén villámgyorsan amortizálódó hosszú ujjú póló és pisztolytartó szíj bukkan elő.

A Die Hard 4.0-ban, akár az előző részben, McClane állandó segítőtárssal, most egy fiatal programozóval, Matt Farrell-lel dolgozik, hogy a számára ismeretlen internetes bűnözéssel hatékonyabban vehesse fel a harcot. Mindenesetre a legújabb IT-technológiai fogásokat nem a 4.0-ás verzió alapján érdemes tanulmányozni, mert az körülbelül annyira korszerű, mint ma a BASIC nyelv. Többek közt olyan információkkal gazdagodhatunk a negyedik részben, hogy Matt „matematikai alapú programozásban” szerzett jártasságot! Ezek után az lenne a furcsa, ha a játszma a bitek világában dőlne el, azonban McClane végső megoldása félreismerhetetlenül analóg.

Sajnos az öregedő New York-i zsarut sikerült egy kissé szentimentálissá tenni azzal, hogy a hőssé válásról elmélkedik ifjú segítőjével. Persze van igazsága a szavainak, de elég, ha McClane mindezt egy félmosollyal és egy frappáns, ironikus beszólással mondja el.

Értelmetlen lánya megölésével zsarolni, csak még kíméletlenebb lesz

A két órányi pörgő akciószekvencia azonban kárpótolja a Die Hard-rajongókat ezekért az érzelgősebb jelenetekért. A kőkemény és hibátlan problémamegoldó képességéről ismert McClane a technika legújabb eszközeit felvonultató rossz fiúkat most is kíméletlenül leiskolázza, használhatnak bármilyen automata lőfegyvert, vagy mátrixos képességekkel bíró karatékákat, végső esetben akár vadászrepülőgépet is. McClane elpusztíthatatlanabb mint MacLoed, és értelmetlen őt lánya életének kioltásával megzsarolni, mert azzal csak még kíméletlenebbé válik.

A Die Hard-sorozat legújabb darabja most is azzal az üzenettel szolgál, hogy Jó és Rossz egyetemes küzdelmében lesújtani szemtől-szemben érdemes: dobd ki a digitális kütyüket és húzd meg te elsőként a ravaszt!



Címkék

premier , kritika



nka emblema 2012