DVD: Hajnali mentőakció

Psziché a maximumon

Werner Herzog a Fitzcarraldo és az Aguirre után visszatért az őserdőbe, de ezúttal egy drága hollywoodi film kedvéért. Herzog korábbi filmjeinek sodorában, most is életről, halálról, és a földi pokolról van szó. Ezúttal Kinskihez hasonlóan egy igazi sztár, Christian Bale utazik Herzoggal a bizonytalanba, holott tudja, hogy a kimenetel halálos is lehet.  A film immáron DVD-n elérhető.

A Hajnali mentőakció (Rescue Dawn) Dieter Dengler történetét meséli el. Dengler német származású volt és már a világháború alatt felcseperedve, a szövetséges bombázók dübörgését hallva eldönti, hogy ő bizony pilóta lesz. Mivel Németország nem kezdhet újabb háborúba, Amerikában teljesíti élete álmát. Dengler az egyetlen vadászpilóta, akinek sikerül megszöknie és túlélni a vietnámi fogságot. A sors fintora, hogy első bevetésén Laosz felett lövik le. Denglert évekig fogva tartják, kínozzák és éheztetik, mígnem menekülés közben egy amerikai felderítő megtalálja.

Herzogot olyan mértékben lenyűgözi a sztori, hogy tíz évvel ezelőtt már forgatott Dengleről egy dokumentumfilmet Menekülés Laoszból címmel. Dengler és Herzog akkor együtt átszelik a vietnámi őserdőt, végigjárják a menekülési útvonalat és fogvatartása helyszínét.

Az önkínzó filmes igazságkeresés

A két főszerepre Herzog két olyan színészt választott, Steve Zahnt és Christian Bale-t, akik bevallásuk szerint a Herzog-Kinski legendán nőttek fel, és az önkínzó filmes igazságkeresést, az igazság elmesélését ezúttal saját bőrükön, vagy inkább vérükön érezhették. (A forgatás során rengeteg mocsáron, patakon és gázlón kellett átkelniük, napokig menetelve a vízben, nedvességben és posványban. És ahol mindez megtalálható, ott hemzsegnek a piócák is. Még vásznon is több mint sokkoló az a jelenet, mikor Bale, ismét 30 kilót fogyva a film miatt, szedegeti a piócákat csontsovány testéről. Nem tudom mennyire vigasztalta a tudat, hogy vele szemben ott áll Herzog, nyakig a mocsárban és rajta éppúgy csüngtek a piócák, mint Bale-en.) Kinskit valószínűleg nem tudta volna egy hasonló diétára rábeszélni..

A szereplők és a rendező közt érezhető a teljes egyetértés. A kínzások, kígyóvadászat, és a kukacevés ellenére a Hajnali mentőakció a többi Herzog-filmhez viszonyítva paradox módon hanyag. Minden pillanatban várjuk Herzog félreismerhetetlen stílusát, ami a természet végtelen kegyetlenségéről mesél, de ez a hang ezúttal halk marad.

A Fitzcarraldo idején Herzog még azt mondta, hogy azért nem csinálna Hollywoodban filmeket, mert ott senki nem adna pénzt azért , hogy egy hajót átvontassanak egy hegyen.  Ez azóta jelentősen megváltozott. A Hajnali mentőakció a Szakasz, a Született július negyedikén vagy az Apokalipszis most nyomdokain született háborús filmek sorába illeszkedik.

Nem háborús film, hanem inkább túlélési- vagy dzsungelfilm

Részletek a tavalyi müncheni ősbemutató után tartott sajtótájékoztatóról.

filmhu: Mit szólnak az amerikaiak hozzá, hogy ezúttal egy német mesél nekik a vietnámi háborúról?

Werner Herzog: Akik eddig látták, nem háborús filmként fogták fel, hanem inkább túlélési- vagy dzsungelfilmként. Dengler gépét rögtön az elején lelövik, ennyit mutatok a háborúból. Utána magára Denglerre az emberre fókuszálok. Ez ezért nem túl bevett szemléletmód Hollywoodban, de elfogadják.

filmhu: Könnyebb Amerikában filmet készíteni?

Werner Herzog: Filmkészítést nem lehet megúszni itt sem álmatlan éjszakák nélkül. Ez ennek a műfajnak a velejárója. Amerika amúgy tele van hihetetlen témákkal és izgalmas emberekkel. Los Angeles pedig a felszínen csillog, de alatta nagyon izgalmas és vonzó.

filmhu:  A Stroszek vagy az Aguirre óta miben változott az alkotói stílusa?

Werner Herzog: Soha nem is álltam meg. A Wild blue yonder című sci-fit a Déli-sarkon vettük fel, egyes jeleneteket, melyek egy idegen bolygón játszódnak a jég alatt vettünk fel. Oda nem engedik le egyedül az embert, mert nem találna vissza a be meneti nyíláshoz. Ez eddig ismeretlen terep volt számomra.

filmhu:  Került már ilyenkor életveszélybe?

Werner Herzog: Profi rendezőnek tartom magam. Ha az ember filmet csinál, át kell, hogy lépjen bizonyos határokat. L.A.-ben például rámlőttek egy forgatás alatt.

Filmkészítést nem lehet megúszni álmatlan éjszakák nélkül

filmhu: Forgat még valaha Németországban?

Werner Herzog: Az én otthonom az, ahol forgatok. Most például a dzsungelben. Ezeket a jeleneteket nem lehetett volna egy müncheni stúdióban felvenni. Pszichésen is kellett ez a közeg, mint nekem, mint Bale-nek. És nekem elhihetik, ebben nincs trükk, Christian tényleg mezítláb menekül a dzsungelben és a kamera követi. Én ilyen helyzetekben és helyszíneken hozom a maximumot pszichésen.

filmhu:  Azt mondják, Kinskit pisztollyal a kezében rendezte és fegyelmezte. Mi igaz ebből?

Werner Herzog: Klausnak kellett valaki, aki megfegyelmezi. Soha nem kellett ráfognom a pisztolyt, de tényleg mindig volt nálam egy pisztoly, ha vele dogoztam és tudta, ha kiugrik és otthagyja a forgatást, nem fogok habozni. A közös munkánkban mindketten elmentünk testi és pszichés határaink maximumáig. Szerettem és tiszteltem őt a kölcsönös gyilkossági tervek ellenére.

filmhu:  Mit érez, ha megbukik egy filmje?

Werner Herzog: Semmit. Az Aguirre Cannes-ban megbukott, de reméltem, hogy még lesz sikere az életemben. Aztán hat év múlva Párizsban két évig telt házak előtt ment a film.