sex hikaye

Fekete kefe

A kecske anatómiai filozófiája

2005. augusztus 31. - csmozi

Bemutató: 2005. szeptember 1.

Fekete kefe
A reklámiparból észrevétlenül átsuttyant Vranik Roland rendező és Pohárnok Gergely társ-forgatókönyvíró-operatőr bemutatkozó közös nagyjátékfilmje lassú, mégis kellemesen sűrű ezredeleji világvárosfilm. Intellektuális kényeztetés, kisközösségi kultfilm-gyanú!
 
 
 
 

Jeles András 1979-ben filmet rendezett egy főváros-menti szövetkezeti kocsikísérőről, aki egy napon nem adja postára a rábízott pénzt (nem a Psycho Marion Crane-jéről van szó), inkább ötletszerűen kószál és költekezik. Igaz, estére izgalmas és különleges napot zár, ám a kaland ellenére továbbra sem kötődik különösebben senkihez és semmihez. Negyedszázaddal a gulyáskommunista kis Valentino céltalan bolyongása után a Jeles-hős kiskapitalista utánpótlása, négy teológus-kéményseprő bukkan fel az agglomerációs semmiből, akár Mosonyi Alíz budapesti meséjében a vár kazamatáiból előbújó, krémes-függő török katonák. A kortárs Budapest-filmek fényképezésében nagy gyakorlattal bíró Pohárnok (Cukorkékség;I Love Budapest) és a helyzet- és jellemkomikummal reklámfilmes munkálkodása során – vélhetőleg és remélhetőleg – naponta találkozó Vranik fekete-fehér vallomása egyszerre beintés a közönségfilm napjainkban divatos definíciójának (bestseller-alapok, öncélú káromkodás, a néző fejében felvillantott taps- és nevetésfeliratok stb.), és kísérlet egy olyan elbeszélőmód megalkotására, melynek segítségével ember, város és világ kapcsolata a Lidérces órákban (Scorsese, 1985) látottakhoz hasonló tisztasággal rajzolódik ki.

Történetünk négy főszereplője egy külvárosi vállalkozó megbízásából bélel pesti bérházkéményeket, az eredményes és tiszta munka útját azonban elállja egy dél-amerikai, szigorúan nem génkezelt kecske. Nevezett kecske egy áttételes ismerős lakásában él, és ürüléke egy speciális, infúziós eljárásnak köszönhetően különösen magas THC-tartalmú, bevitele a szervezetbe kellemes kábulatot okoz. A négy kéményseprő egy ötödik kerületi tetőn teszteli a népies drogot – napsütötte beszívásuk a magyar filmtörténet talán legsikerültebb drogos nagyjelenete –, és a szer hatására kisvártatva megkezdődik a fiúk lassú, ironikus pokoljárása. Egyikük bélelő anyagért megy, de a pénzt eljátssza a cinkotai mongolok kakasviadalán. Két másik kéménykatona úgy dönt, amíg nincsen anyag, szereznek maguknak is egy kecskét, elmennek hát a budapesti Krishna-központba, hogy a garázsban nevelt jószágok közül egyet magukkal vigyenek. Hőseink úgy közlekednek az épületben, mint Skywalker és csapata a Halálcsillagon: a türelmes és meglehetősen empatikus Vranik és a HD-kamera mögött álló Pohárnok atmoszférateremtésben a legerősebb. Woody Allen Hannah és nővérei című poszt-csehovi család-drámájának Mickey Sachs-ához (hát persze, hogy Allen) hasonlóan a Fekete kefe szereplőinek is meggyűlik a bajuk a legnépszerűbb vallások képviselőivel: a Krishnások a vallási bürokrácia, a keresztények a pedofília miatt kapnak az arcukba, a zsidók azonban sajnos kimaradnak a sorból. Szerephez jut azonban a családon belüli erőszak (kövér apukának kisfia lerúgja a térdét), a művészi impotencia (festőlány kizárólag politikusportrékat készít) és a fitness-fasizmus (aerobic-bajnoklány beül a kocsmába pár felesre), sőt, az alkotók még klasszikusokat is megidéznek: a nagy magyar természeti katasztrófákat ábrázoló képek portfolióját hőseink úgy forgatják, mint A szabadság fantomjának szereplői a "perverz" városkép-lapokat. A korábban egyéb kisköltségvetésű filmekben és alternatív színházi előadásokban látott Bánki Gergely, Hajduk Károly, Hernádi Csaba és Réthelyi András magával ragadó intelligenciával és hihetetlen humorérzékkel alakítja szerepét, az általános Szemle-színvonaltól eltérő módon - részben játékuknak köszönhetően - minden jelenet működik, s még a Nemzeti Színházzal és az új koncertteremmel nyitó zárókép sem tűnik annyira ötlettelennek és didaktikusnak, amennyire valójában az. Ha a sakkban lenne kecskefigura, úgy mozogna, ahogyan Vranik lépteti figuráit egyik jelenetből a másikba: organikusan, nem génkezelve és nagyon hanyag eleganciával.





(14) 
Hozzászólások
14-12  /  14
2005. szeptember 30. péntek, 10:46#14| torolt felhasznalo
Hát én kijöttem a moziból, mert nagyon untam. Ennek ellenére nem érzem teljesen elveszettnek a dolgot. Inkább sajnálom, hogy csak ennyit sikerült kihozni belőle. Szóval vannak benne ígéretes momentumok, meg ötletek. El tudtam volna képzelni egy nagyon jó kis kultmozit, de sajnos olyannyira vontatott, és összehányt a történet, meg ami még ennél is szomorúbb, olyan igénytelen a megvalósítás, hogy így egyszerűen élvezhetetlen. A képi világ tipikusan magyar. Jó sok arcközeli, amivel pótolni akarják a helyzet drámai és képi érdektelenségét. Csak mondom jó ellenpéldának a Dealert és a Hukklet, amikkel ugyancsak rengeteg baj van, de ezért képileg nagyon átgondoltak, és az ember érzi ezeknél a filmeknél, hogy moziban van. (Itt nem csak a beállításokról van szó, hanem a képi környezetről.) A forgatókönyvön még nagyon sokat kellett volna dolgozni. Egyébként szerintem használható az alapötlet, meg van egy-két jó mellékszál is, és néha-néha még nevettem is. Vagyis csírájában ott van a jó film, szerintem itt komolyan fölvetődik a producer felelőssége. Szóval, meg kell mondani a rendezőnek, ha még nincs kész a forgatókönyv, meg nincs átgondolva az egész. Meg egészen döbbenetes, hogy ez nyerte a filmszemlét. Akkor milyen lehetett a többi? Na, de hogy mondjak pozitívat is, mindennek ellenére, el tudom képzelni, hogy ugyanezek, ha túl tudnak lépni korlátaikon, akkor egy jó mozit is össze tudnak hozni, csak tanuljanak abból, mit csesztek el most.
 
Előzmény: torolt felhasznalo #13
 
2005. szeptember 23. péntek, 21:52#13| torolt felhasznalo
Kicsit sznobság tőlem, a közönségtalálkozós vetítést néztem meg Pécsett az Apollóban. A közönségtalálkozó sajnos siralmas volt, a moderátort a közönség legszívesebben elküldte volna a jó fenébe, de hát el is küldte, végülis.
Meg lehet kövezni, nekem tetszett a film, nyilván nem remekmű. Finom humora van, szerintem nem akar "vicces" lenni, beéri kevéssel. Élvezhető ötletek, egész jó jelenetek. És ami szerintem kitűnik: a film szerepéről itt gondolkodtak. A magyar valóságból -- ez a két szó így együtt nagy gonoszság: mese.
A filmnek saját nyelve van, utalásai, önreflexiói is működnek.
Egy fekete-fehér kis színes. Korrekt bulvár.
Nemtom.
2005. szeptember 13. kedd, 22:38#12| vicc
Nézhetetlen, érthetetlen, rossz film.
No comment.
 
Előzmény: torolt felhasznalo #11
 

nka emblema 2012