sex hikaye

Friss levegő

Kaurismaki a női lelkekben

2007. január 4. - Mátyás Péter

Bemutató: 2007. január 4.

1-1  /  2
Friss levegő
Kevesen beszélnek ma a magyar valóságról. Kevés filmben jelenik meg úgy, ahogyan van. A Friss levegő üdítő kivétel, méltán kaphatja meg a legjobb első filmes díját.
 
 
 
 
Kapcsolódó anyagok

Viola, a negyvenes éveiben járó, hervadó szépség egyedül neveli kamaszkorú lányát. Napközben az egyik zsúfolt fővárosi aluljáró nyilvános illemhelyén dolgozik. WC-t takarít, toilet papírokat osztogat és a tarifát szedi be. Egy két négyzetméteres, szűk odú a birodalma, asztalán a kínai piacon vásárolt, automatikusan nyíló cserepes virággal, a falon pedig a metró rezgéseitől minduntalan felszakadó tapétával. Szabad perceiben érzelmes zenét hallgat recsegő rádióján, faliszekrénye százféle légfrissítővel tele, amelyekkel gyakran befújja a helységet és önmagát is. A WC-k és a fertőtlenítők émelyítő illata ugyanis beszívódik hajába, bőrébe, esténként órákig sikálja és áztatja magát kádjában.

Az otthon gúzsba kötő biztonsága

Hazatérve Angéla, a tizenhét éves lánya minden ablakot sarkig tár, undorodik anyja szagától és mindattól, amit képvisel, az ismétlődő robottól, a boldogtalanság kalitkájába bezárt élet lehetőségétől. Egy ruhaipari szakközépiskola tanulója, tehetséges tervező, aki sikeresen szerepel egy nemzetközi divatcég pályázatán. Ki akar törni a reménytelenségből, a szűkre szabott iskolai keretekből, elhagyni szégyenlett anyját, az otthon gúzsba kötő biztonságát. A két nő alig beszélget egymással, esténként a Polip című maffia sorozatot nézik, falaikon a jóképű főszereplő fényképe lóg. Olaszországba vágyódnak, ahol vakítóan süt a nap, ellenállhatatlan mosolyú férfiak várnak a magányos nőkre, világhíres cégek pedig a fiatal ruhatervezőkre.

Kocsis Ágnes egy következetesen végiggondolt, stílusos filmet készített, amivel a Filmszemle átlaga fölé emelkedett. Kocsis a magyar Kaurismaki, nyakon öntve egy vödör Joszelianival. A két nő ambivalens kapcsolatát, az odú lét nyomasztó hétköznapiságát és az elvágyódás reménytelen kísérleteit a finn rendező stílusára jellemzően mutatja be, különösen annak utolsó művére, A múltnélküli emberre gondolva. A negyedszázaddal ezelőtti divat itt is visszaköszön a díszletekben, hősnőink mintha megrekedtek volna valahol a nyolcvanas években. Mindez kiegészülve a késő őszi fénytelen nappalok és hideg éjszakák képeivel mindent kilátástalanná tesznek.

Megállt az idő, főszereplőink világa ugyancsak besötétült. A magánynak és a boldogságkeresésnek ez a Kaurismakira jellemző ábrázolása már a nyitó jelenetben felismerhető, amikor Viola a „Megtalált Szívek” klubjának táncóráján partnert keres a jelentéktelen külsejű, ügyetlenül rámenős férfiak között. Angéla kitörési kísérletében, itáliai utazásának kudarcában viszont Joszeliani opusza, a Hétfő reggel mérvadó, ahol egy svájci munkás elhagyja családját, munkáját, hogy egy nagy utazás után, melynek során egészen Velencéig eljut, visszatérjen a családi fészekbe, visszabújjon kitaposott, érintetlen papucsába.

Mintha megrekedtek volna valahol a nyolcvanas években

A Friss levegő nem hibátlan darab. A téma és a felsorolt Mesterek példája is szikárabb, szárazabb hangvételt követelne, a film néha enged az érzelmességnek és a kelleténél hosszabban elidőz egy-egy jelenetben. Negyedórával rövidebb verzió sokkal nagyobbat ütött volna. Kissé egysíkúak a férfi portrék is, impotensek, mint a táncparkett tehetetlen Casanovái vagy Angéla tutyi-mutyi barátja. Arctalanságukkal az erőszak tör be a nők világába, sematikussá formálva alakjukat. Végül meg kell említeni, hogy az operatőri munka, a rendezéstől eltérően nem emelkedett az átlagos fölé.

A vörös hajú nők öltözködéséből tudhatjuk, hogy a piros és a zöld a színskálán komplementáris színek. Viola végig a piros különböző árnyalataiban fürdik. Haja, ruhája, a művirág és a munkahelyi tapétájának színei a narancssárgától a bíbor árnyalatig pompáznak. Angéla viszont zöld ruhákat tervez és hord, a remény bélyegét viseli magán. Kettejük sorsa kiegészíti egymást, a végén egy halvány fénysugárt engedve nekünk is.



Címkék

premier , kritika


(5) 
1-1  /  2
Hozzászólások
5-3  /  5
2007. január 6. szombat, 21:27#5| akiboj
Nagy-nagy gratula Kocsis Aginak: egy emberkozeli, friss es amibiciozus hang, katartikus elmeny volt, koszonom!

Akika
2007. január 6. szombat, 12:28#4| nevem_senki
Nagyon érdekes a film, gratulálok, de azért álljunk meg egy szóra: az, hogy köze lenne a valósághoz, éppen olyan barokkos túlzás, mint az, hogy hibátlan alkotás. Szerintem Kocsis Ágiban az a jó, hogy tudott a saját rendezői hiányosságaiból erényt kovácsolni, "ki tudott stilizálni" egy, a saját közegén belül működő világot, ami filmen bemutatva a 80-as évek elején valószínűleg sokkal jobban kaszálta volna a fesztiválokat, mint most. De emberek, 2007-et írunk! (Na jó, a bemutató idején 2006-ot.)
Az írók által felvezetett látszatkonfliktus abszolút fikció, köze sincs az "anya-lány" kapcsolathoz, a szereplők láthatóan tőlük teljesen idegen, betanult szövegeket mondanak föl, Nyakó Julin kívül senkiben nem csillan fel egy fikarcnyi egyéniség sem.
És még valami, ha már itt tartunk: nem nyilvánul meg Kocsis Ági egyénisége sem (ha van neki, remélem, igen). A mozi egy ügyes, jó operatőr közreműködésével készült elsőfilmes blöff, ami jól megtalálta a helyét a "művészfilmekre" sznobizálódott, sekélyes és félművelt közegben.
2006. február 10. péntek, 21:54#3| tothij
Ágnes és Andrea színei

Kocsis Ágnes és Andrea Roberti filmje nem elsősorban realizmusa miatt érdekes és nem is azért értékes, mert példaszerű tisztasággal tud megmutatni egy mai anya-lánya konfliktust, vagy két egymás mellett élő ember mai útkeresését, hanem magáért a formai tisztaságért, a szinek, terek, képek, mondatok tudatos használatáért. A középkori olasz festészet tradícióit követve operál a színekkel, a kékkel, a mély vörössel és a zöld különböző árnyalataival, valamint a feketével. A festészet, mint a film előképe - ilyen erőteljes és tudatos és konzekvens visszanyúlást a gyökerekhez csak ritkán láthatunk manapság.
A szín itt nemcsak háttér, hanem a szereplő (az anya, a lány) lelkének, személyiségének egyik kifejezése is.
A film nemcsak Bessont és néhol Ferrerit idézően, idegesítő, a nyugtalanságot, a várakozást egyre fokozo érzést kelt a nézőben, de kitűnik azzal, ahogy egy-egy képpel, színnel, egy-egy mondattal képes megmutatni jellemeket és helyenként megteremteni sorsokat. És ez a legnagyszerűbb.


Gratulálok!
TIJ

nka emblema 2012