Friss levegő

Nagy-nagy gratula Kocsis Aginak: egy emberkozeli, friss es amibiciozus hang, katartikus elmeny volt, koszonom!

Akika

Nagyon érdekes a film, gratulálok, de azért álljunk meg egy szóra: az, hogy köze lenne a valósághoz, éppen olyan barokkos túlzás, mint az, hogy hibátlan alkotás. Szerintem Kocsis Ágiban az a jó, hogy tudott a saját rendezői hiányosságaiból erényt kovácsolni, "ki tudott stilizálni" egy, a saját közegén belül működő világot, ami filmen bemutatva a 80-as évek elején valószínűleg sokkal jobban kaszálta volna a fesztiválokat, mint most. De emberek, 2007-et írunk! (Na jó, a bemutató idején 2006-ot.)
Az írók által felvezetett látszatkonfliktus abszolút fikció, köze sincs az "anya-lány" kapcsolathoz, a szereplők láthatóan tőlük teljesen idegen, betanult szövegeket mondanak föl, Nyakó Julin kívül senkiben nem csillan fel egy fikarcnyi egyéniség sem.
És még valami, ha már itt tartunk: nem nyilvánul meg Kocsis Ági egyénisége sem (ha van neki, remélem, igen). A mozi egy ügyes, jó operatőr közreműködésével készült elsőfilmes blöff, ami jól megtalálta a helyét a "művészfilmekre" sznobizálódott, sekélyes és félművelt közegben.

Ágnes és Andrea színei

Kocsis Ágnes és Andrea Roberti filmje nem elsősorban realizmusa miatt érdekes és nem is azért értékes, mert példaszerű tisztasággal tud megmutatni egy mai anya-lánya konfliktust, vagy két egymás mellett élő ember mai útkeresését, hanem magáért a formai tisztaságért, a szinek, terek, képek, mondatok tudatos használatáért. A középkori olasz festészet tradícióit követve operál a színekkel, a kékkel, a mély vörössel és a zöld különböző árnyalataival, valamint a feketével. A festészet, mint a film előképe - ilyen erőteljes és tudatos és konzekvens visszanyúlást a gyökerekhez csak ritkán láthatunk manapság.
A szín itt nemcsak háttér, hanem a szereplő (az anya, a lány) lelkének, személyiségének egyik kifejezése is.
A film nemcsak Bessont és néhol Ferrerit idézően, idegesítő, a nyugtalanságot, a várakozást egyre fokozo érzést kelt a nézőben, de kitűnik azzal, ahogy egy-egy képpel, színnel, egy-egy mondattal képes megmutatni jellemeket és helyenként megteremteni sorsokat. És ez a legnagyszerűbb.


Gratulálok!
TIJ