Kaméleon

Goda, a profi

Bemutató: 2008. december 4.

A magyar közönség nem szívesen eszik mást, csak is és kizárólag vígjátékot: a Konyec, a Lora, az Overnight vagy a Zuhanórepülés szerény sikere mind-mind arra volt példa, hogy a magyar bizony nevetni megy a moziba. Goda Kriszta azonban vett egy mély levegőt, és a Csak szex, a SzaSze után nem a bevált, garantált közönségsikert jelentő (értsd: romkom) úton halad tovább, hanem egy nehezebb, de saját utat választ. A házasságszédelgő története zsánerfilmes megvalósítás után kiáltott, állandó alkotótársával, Divinyi Réka forgatókönyvíróval tehát megalkották a magyar thriller prototípusát egy szélhámosfilm formájában.

Nincsen benne semmiféle felesleges alkotóelem, jelenet, mondat

 
Goda és Divinyi hozták a tőlük elvárt rendkívül magas színvonalat: a Kaméleon forgatókönyve patikamérlegen lett kimérve, nincsen benne semmilyen felesleges alkotóelem, jelenet, mondat. Az egyes szám első személyben narráló főhős vezet be minket a történetbe, a nők elcsábítását bemutató montázsban megismerjük a szereplőket, az őket mozgató motivációkat, működésüket, és szabályrendszerüket. Minden a helyére kerül az ötödik percben, indulhat a történetszövés, a végső, a mindent eldöntő, az utolsó áldozat becserkészése.
 
A céltudatos és kőkemény balerinánál azonban a sokszor bevált forgatókönyv megbukik, őt nem lehet egy ötperces montázzsal elintézni, úgyhogy a siker érdekében komoly történetszálakat kell mozgásba hozni. Nem is egyet, többet, egymással párhuzamosan, folyamatosan kell futtatni: főhősünk személyisége kényszerűen megsokszorozódik, egyik percben szívdöglesztő gyerekorvos, a másikban menő hollywoodi producer, mindeközben pedig meleg szívű irodalombarát is. A folyamatos váltások azonban nem gyengítik a történetmondást, sőt éppen ezek biztosítják a gördülékenységét, nincs megállás, nincs nyugvópont, az egyik problémából következik a másik, ahogyan szövődik a csábítás hálója Hanna köré, ahogyan Gábor egyre jobban belezavarodik a saját hazugságaiba, úgy a néző is figyel, érdeklődik, izgul. A forgatókönyv azonban kitart a végsőkig, minden szálat kibogoznak, nem hibáznak el egyetlen akadályt sem, vérprofi munka ez a javából.

Mindvégig tartani tudja a tempót, a feszültséget, az érdeklődést

 
A Kaméleon mindvégig tartani tudja a tempót, a feszültséget, az érdeklődést. Nem laposodik el, és ha belekezd valamibe, azt tisztességgel be is fejezi. Amikor a történet egyik csúcspontján szélhámosunk összeverve feküdt egy autószalon előtt eszméletlenül, arra gondoltam, ha ez egy klasszikus magyar film lenne, akkor itt érne véget. Felvetett egy csomó nagy kérdést, és mivel nem tudta őket megválaszolni, ezért gyorsan egy tragikus végkifejletben mond lesújtó ítéletet az emberiség semmibevetettségéről. Goda és Divinyi azonban nem hagyták ott a földön a főhőst: felkelt és ment tovább, végére járt a dolgoknak. A fináléban minden kérdésre választ kapunk, és ez a Kaméleon legnagyobb erénye: végiggondolt, letisztult, kerek egész.
 
A főszereplőnket Nagy Ervin, korunk legsármosabb színésze kelti életre, neki van a legnehezebb dolga, hiszen úgy kell éreznünk rajta az eltúlzott, klisékre épülő szerepjátszást, hogy az a karakter szerves része legyen. Birkózik a feladattal, de azért sikerül neki. Hámori Gabi évek óta nem szerepelt magyar filmben, a Kaméleon az ő nagy visszatérése, a kőkemény Hanna szerepében tündököl, igazi femme fatale, akiért mindent érdemes kockára tenni. A mellékszereplők közül az igazi meglepetés Trill Zsolt, aki olyan hitelesen adja az állami gondozott suttyót, hogy nem csodálkoznék, ha tényleg játéktermekben verné el minden pénzét. Sajnos Csányi Sándor butuska, angolul nem beszélő, ám nemzetközi karrierről álmodozó sorozatszínésze már inkább a sablonok felé megy el, ahogyan a Kulka-féle melegszál is néhol közhelyesre sikeredett: a homoszexuális orvos szabadidejében természetesen fürdőkbe jár ismerkedni, rajong a költészetért, és maga is verselget néhanapján. A Kaméleon 103 percébe nem férhetett bele az élethazugság feltérképezése, ezért be kell érnünk a szélesvásznú melegcsók okozta sokkal.

Ilyen az, amikor profik filmet készítenek, lehet utánuk csinálni

S ha a Csak szex...-en nagyítóval sem találtam hibát, akkor a Kaméleonra még inkább érvényes. Ez egy tökéletesen kivitelezett magyar thriller. Nem több, nem kevesebb: ilyen az, amikor profik készítenek filmet, lehet utánuk csinálni. Mert persze a Kaméleon kapcsán is könnyű lenne fanyalogni, hogy milyen kiszámítható, hogy mennyire felszínes, hogy túlságosan nett, de azt hiszem, még bőven nem tartunk ott, hogy bármelyik rendezőnknek is azt kellene szemére vetni, hogy túlságosan nagy a szaktudása. Egy biztos: Goda Kriszta rossz filmet még nem csinált. Ha pedig ezt a közönsége is így gondolja, akkor a Kaméleonnal megütötte a főnyereményt.