Kungfu katasztrófa
Kritika: Az utolsó léghajlító
Ahogy mondani szokás, M. Night Shyamalan Az utolsó léghajlító-jának vannak pillanatai. Momentumok, amelyek olyasmit mernek megmutatni, amelyet egyetlen film sem, soha eddig. Kár, hogy ezek a villanások egy valami elképesztő módon béna sztoriba vannak beleágyazva. A film strukturális szempontból is roncs, egyik nyúlfarknyi expozíciós jelenet üldözi a másikat. Se ritmus, se lendület - a narratíva egyszerre érződik feleslegesen rétestésztának és pánikszerűen megcsonkítottnak.
Bár van benne akció, a film mintha kizárólag expozícióból állna, úgyhogy szájunkba rágják a mesét rendesen. Négy nemzeté a világ: a Tűz, a Víz, a Szél és Föld népe közti béke fenntartása egy kiválasztott vállán nyugszik, ám az utolsó ilyen avatárnak (má’ megin’, isten irgalmazz) száz éve nyoma veszett és a Tűz népe azóta törekszik a többiek leigázására. A Vizesek rábukkannak Aang, a gyerek-messiás összefagyott testére, aki visszatér a tetszhalálból: a srácnak szembe kell néznie elrendelt sorsával és gyávaságának emlékével.
A Hatodik érzék rendezője fabrikálta mindezt össze?
A forgatókönyv szégyen, tele szükségtelen narrációval és erőltetett magyarázgatással. A dialógusok hullamerevek, és nem segít rajtuk, hogy a színészek alakításai egy hetvenes évekbeli low budget kungfufilm szereplőinek spilázására emlékeztetnek. A szöveg a feleslegesben fetreng: a figurák vagy olyasmiről beszélnek, ami képen kívül történt/történik, vagy azt a látványt írják le, amelynek a néző is tanuja. Az egész film mintha valami nagyobbnak a csonkja, zanzája, kegyetlen-buta erővel dióhéjba tunkolt változata lenne. A teljes sorozaté, másfél órába.A figurák nem tudnak fejlődni, mert egyetlen jelenet sem tart egy vagy két percnél tovább. A Shyamalan szereplőgárdája láttán nyilvánvalóvá robbanó látens rasszizmus akár vicces is lehetne, ha nem lenne ennyire szánalmas: a Víz népét (a sorozatban eredetileg ők ázsiaiak) fehér waspok alakítják, míg az intrikusok szinte kivétel nélkül sötétebb bőrárnyalatban feszítenek (szó szerint). Az indiai származású Shyamalan Michael Jackson-szindrómában szenvedne? Mert ezt a fajta szereposztást még csak a fehérek tehetsége sem indokolja, kutyaütő színész mind egy szálig. Shyamalan - akár még csak nem is tudatosan - megvetné a saját fajtáját? Borsódzik az ember bőre. Kellemetlen nézni.
Shyamalan Michael Jackson-szindrómában szenvedne?
Mintha táncot vinne filmre
Az utolsó léghajlító egy tömegszerencsétlenség, már unom ismételni. Egyik-másik akciójelenet kivételével az ég egyadta világon semmi nem működik benne, A fantasztikus filmek rajongói dermedten kutatják Shyamalan rettenetes mutációjának okát, mert kétségtelen: ekkora tehetség ekkorát zuhanni ilyen rövid idő alatt nem szokott. Pedig olyan túlságosan nem nehéz a megfejtés, elég végigolvasni a rendező az évek során tett nyilatkozatait. A szabadjára engedett ego borzalmas dolog.