Messze

Isztambul, fagypont alatt

Bemutató: 2005. január 13.

Mehmet, a film fotográfus főhőse elvált ember, felesége épp most készül Kanadába áttelepedni második férjével. A férfi lakása viszonylag komfortos berendezésével (plazmatévé, számítógép) is igazi kopár szerzetesi cella benyomását kelti, falaiba, bútoraiba már beleivódott a magány, s csak idő kérdése, hogy lakóját sűrűsödő iszonyatába belefojtsa.

Ekkor lép be Mehmet életébe, résnyire nyitva az odúlakó ajtaját, egy másik ember. Egy falubelije, az anatóliai nyomor elől a nagyvárosban szerencsét próbáló unokaöccse költözik be hozzá. A futó látogatás azonban csak nem akar véget érni, s a furcsa pár, a mogorva fotós és a mihaszna naplopó sehogy sem bír egymásra hangolódni. Mehmet életének nem a barátság ad új értelmet, hanem a gyűlölet.

Csapdát állít semmirekellő, lusta és rendetlen lakótársának, akár a konyhájába bevackolódott egérnek, hogy megszabadulhasson tőle. A heppiend sokáig várat magára – lassú folyású, hosszan kitartott képekben megkomponált majd két órás filmet látunk  -- de végül csak összejön: Mehmet újra egyedül van, se feleség, se szerető, se kutya, se macska, se egér, se lakótárs nem zavarja többé lelki nyugalmát.

A Messze tökéletesen beteljesíti vállalt feladatát. Éles rajzú kettősportrét láttunk, az eltékozolt élet mindannyiunkat fenyegető minimalista horrormoziját.