Moziba be: Múltfeldolgozások
Heti filmajánló
Hó (Snijeg)
A Mozinet ismét bemutat egy fesztiválsikert, az izgalmas négyes koprodukcióban (boszniai-német-francia-iráni) készült film a 2008-as cannes-i Kritikusok hetén aratott sikert. De hogy ne csak a fesztiválsznobokhoz szóljak, az 1997-es Boszniában játszódó történet tulajdonképpen női film, hat nő és egy kis falu, Slavno életét mutatja be poszt-háborús körülmények között. A férfiak eltűntek, meghaltak, de üzletemberek képében visszatérnek, s pénzt ajánlanak a földért a tengődő kis közösségnek. A szinte mitikusan lecsupaszított történet nyilván része a közelmúlt feldolgozásának, és az identitás kérdését is körüljárja.
Forgalmazza a Mozinet imdb
Inkubátor
Pigniczky Réka személyes történetén át mutatja be az amerikai magyarok izgalmas szubkultúráját, amely a hidegháború éveiben alakult ki, és számos gyerek, fiatal életét befolyásolta. A '45-ben, '56-ban kényszerből emigrált magyarok úgy döntöttek, ellenállnak a nagy olvasztótégely vonzásának, és helyette kialakítanak egy magyar kulturális inkubátort, azaz a maguk módján továbbadják a magyar kultúrát gyerekeiknek. Egy soha nem volt, átideologizált, a hidegháborús logika alapján felépülő kulturális mozaikot alakítottak ki, amely a maga militáns módján rátelepedett a gyerekek mindennapjaikra, bennük számos ellenérzést keltve. A közösség egy csoportja a 80-as évek elején annyira a magáénak érezte az István, a király rockoperát, hogy előadáték a Yosemite Parkban - ennek az "előadásnak" a felújításáról szól az Inkubátor, amely amellett, hogy szépen levezeti a személyes történet és a közösségi tradíció különbségét, hihetetlenül izgalmas dokumentumát adja egy elmúlt világrend szembenállásra alapuló személyes mitológiájáról. Interjú a rendezővel.
Az utolsó dal (The Last Song)
Romantika is jut a hétre, főleg a tiniknek, akiket a Hannah Montana-sorozatból ismert Miley Cyrus főszerepeltetésével próbál megdelejezni a produkció. De hogy a szüleiket is elvigyék (persze nyilván két külön előadásra beülve), Greg "Úgy nézek ki, mint Dr. House, csak butábban nézek" Kinnear személyével kétfedelűvé ácsolja a történet generációs vázát. A történet középpontjában "egy családjától elidegenedett apa áll, aki esélyt kap arra, hogy együtt töltse a nyarat lázadó tinédzser lányával, akit hosszú évek óta nem látott". A humoros elemekben sem szűkölködő történet kulcsszava az újrakezdés, ahogy az előzetesben el is hangzik, "Mind hibázunk, senki sem tökéletes". Torát üli a szerelem, valahonnan még egy Mézga Aladár is kerül, csak hogy teljes legyen a családi fotó (ki látta a kutyát?), és elszabadulnak a szívfacsaró dallamok démonai is. Mindez persze a Csendes-óceán partján, trópikus környezetben - tombol a hollywoodi szentimentalizmus. Persze nyárra mi más is dukálna.
A filmhu ajánlja: Zöld zóna (Green Zone)
Amerika már egy ideje csócsálja az iraki tapasztalatot, a kissé túl magasra szökő háborús feldolgozási láz persze érthető mind traumatikus, mind gazdasági okokból. A A bombák földjén Oscar-sikere pedig minderre rásütötte az Újvilág legerősebb legitimációs bélyegét, a siker bilogát. Az iraki témát számos aspektusból meg lehet böködni, s az eleinte írspecialista (Véres vasárnap, Omagh) majd a két Bourne-filmjével és a United 93-mal máris az akciófilm megújítói közt emlegetett Paul Greengrass most épp kedves színészével, Matt Damonnal a Bourne-i úton járva, a politikai krimi és az akciófilm határmezsgyéjén teszi ezt. A történet szerint Roy Miller tiszthelyettes az azóta már hivatalosan is nemlétező tömegpusztító fegyvereket keres, de mindig más talál, s a szálak egyre mélyebbre (magasabbra?) vezetnek, egyre nagyobb a tét. Senki ne számítson tehát magyaros hosszú beállításokra, annál inkább vágógyilkos villanásokra, no meg a Titok, a Romlottság és az Igazságvágy komponálta pörgésre.
