Rinaldo
Hatlövetű a nyóckerben
Bemutató: 2003. február 27.
2-2 / 2
Igazi stílusbravúrt hajtott végre Tóth Tamás rendező Rinaldo című mozijában - a magyar filmes hagyománytól eltérően - zsánerfilmet rendezett, méghozzá egy nyolcadik kerületi westernt. A klasszikus western mozikból jól ismert dramaturgiai fogások, az „idegen a városban” motívumtól kezdve, a Sziklás-hegység kaktuszai (ez esetben a nyolcadik kerületi bérház emeletei) között zajló végső összecsapáson át, az Ennio Morricone-jellegű filmzenéig, és a főbb szerepkörökig (seriff, bandita, segítő idegen) minden western elem megtalálható a Rinaldóban, melynek egyik legfőbb vonzereje pontosan ez a szándékos és ironikus anakronizmus: a komoly hagyományokra visszatekintő amerikai zsáner mai magyar környezetbe helyezése.
Rinaldo (szinopszis)
Szívhez szóló, romantikus kalandfilm a Rinaldo. Klasszikus alaphelyzet, klasszikus szereplőkkel, klasszikus mese.
Nem egy szokványos krimi, hanem egy igazi banditafilm.
A sztori a „Hét szamuráj”, illetve a ”A hét mesterlövész” magyar változata.
De ez nem egy western, hanem egy „eastern”, - ennek a még nem létező műfajnak az első darabja!
A két alapmű központi elemét, a megfélemlített falut egy lerobbant, nagy pesti bérház lakói képviselik, az elvetemült bandita lovascsapat most züllött külvárosi gengszterbanda, a szerencsétlenek védelmére kelő férfiak pedig nem szélnek eresztett szamurájok vagy vadnyugati mesterlövészek, hanem egy vasgyár elbocsátott munkásemberei.
A védelemre szorulók és a védők között nálunk is megható barátságok, szerelmek szövődnek. Harc, látványos csaták, ármány, szerelem, halál, viszonylagos heppiend. Egy kiemelt figurának - egy külföldi vándorcirkuszból elkóborolt késdobálónak - köszönhetően, a mi változatunkban a végén nem kell eltemetni a hősöket.
A különleges idegen neve Rinaldo.
- 1. Rinaldo
- 2. Rinaldo (szinopszis)
2-2 / 2
