Rövid, de kemény... életem

„Még komolyabb humor”

Bemutató: 2008. március 27.

Hivatásos stábtag elvétve, filmtechnika alig, pénz pedig egyáltalán nincs. Annál nagyobb viszont a filmkészítési kedv: Nyíri Kovács István második független nagyjátékfilmjében évek óta az egyik legprofibb amatőrfilmet üdvözölhetjük…

„Rövid az életvonalad, meg fogsz halni…”. A 30. életévén éppen túllendülő félszeg Kornél értetlenül néz a jósnőre. „…de ha gyorsan csinálsz egy gyereket, akkor még talán megmenekülsz”. Kornél a padlón. Ahogy az élete is. Se feleség, se fix barátnő, se jól fizető állás, csak az egyre tornyosuló lelki problémái. Nem baj, sosem késő: menjünk és szerezzünk csajt, cselezzük ki a végzetet! – mondja magának Kornél és a történet kezdetén még nem is sejti, hogy milyen lavinákat fog elindítani fenti elhatározása…

Nyíri Kovács István író-rendező azonban pontosan tudta, hogy mi vár majd a Ruszina Szabolcs alakította főhősére: nimfomán és szuicid-hajlamú anya-jelölt, apa-komplexusból következő rémálmok, idegbeteg pénzügyi-befektető barát, mindez szép adag iróniával és filmes önreflexióval keverve. Akárcsak előző munkájánál, a Szűzijáték-nál Nyíri most sem spórolt a függetlenfilmesek kedvenc patronjaival: groteszk hangvétel, korlátlan fantázia és zsigeri filmszeretet.

Nem spórolt a függetlenfilmesek kedvenc patronjaival

„Bátor, de mégsem bántó, ha nagyon a mélyére nézel” – vallotta munkájáról a rendező. Valóban bátor: főleg akkor, amikor barátja tanácsára Kornél nyári mikulásnak öltözik és összetűzésbe kerül a szintén beöltözött húsvéti nyuszival, akinek eltökélt szándéka, hogy likvidálja az összes mikulást a föld színéről. A függetlenfilmesekre oly jellemző erőltetett és funkciótlan jelenetnek tűnhet, de a főszereplő háttértörténetének megszerkesztettsége, a magával ragadó azonosulási vágy és a sztori íve mást is belevetít a jelenetbe: a szerepjátszás, a kirekesztettség és a hiábavalóság érzete csendül meg – ha nem is túl árnyalt, de őszinte és humoros tónusban.

És bántónak sem érezzük: még akkor sem, amikor Kornél kis cd-boltját Scherer Péter és Gazsó György, a két kultúrterrorista (a rendező saját meghatározása) akarja levegőbe küldeni, a cd-másolás, a kalózkodás és amúgy az egész fogyasztói-társadalom bomlottságára hivatkozva. Nem egy jelenetben kissé talán direktnek hat a társadalomkritikai felhang, de Nyírinél ez szépen beágyazódik egy általánosabb érvényű karakter-dráma archaikus toposzába: Kornél az őrült világ egyetlen normálisa – sejteti a film.

Bátor, de mégsem bántó

És valóban: karakter és világ együttállása. Profi filmes ismérvek ezek, amiket a függetlenfilmesek nem igazán mernek/tudnak megugrani. Az oly sokszor tapasztalt logikátlan történetvezetés, az egydimenziós karakterek vagy a parodisztikus, geg-halmozó hangvétel erre a munkára nem jellemző – a mérleg nyelve ehelyett a komolyan vett humor felé billen. Nyíri munkájáról az árulkodik, hogy pontosan tudja, hogy Linklater vagy Trier természetes fényhatásokkal, videóra forgatott nagy-kiállású (vagy éppen csendes) dolgozatai a megfelelő tartalommal párosulva nemhogy levesznek, de hozzáadnak a filmélményhez.

A gyártás idejére összeállt Kult/verzKör munkájának megtekintése után az amerikai professzionalista standardokhoz szok(tat)ott mozinéző hajlamos lenne az amatőrfilmes skatulyát használni és egyszerűen rossznak titulálni a filmet. A magam részéről ettől eltekintenék. A Rövid, de kemény…életem szigorúan saját magához, illetve a (hazai) amatőrfilmes kategóriához mérve magasra tette a mércét és talán sikerült is átugrania. A Filmhu kérdésére a rendező így fogalmazott: „A hazai függetlenfilmezés nehéz. Főleg, ha komolyan veszed. A következő munkámat még komolyabban fogom venni”. Drukkolunk neki!