Rózsadomb 

Titkok Kertje

Bemutató: 2004. november 4.

Lassacskán kibontakozik a két gyerek és a nézők előtt is a változékony, állhatatlan politikai kurzus. Pálfi Gábor és felesége, Teréz a kommunista felső vezetés tagjaként kiváltságos helyzetben van. Így megadhatják gyermekeik számára az előkelő ház biztonságát és titokzatosságát. Ám a történelmi fordulatok a kert zárt világába is behatolnak, nem kímélve elveket, hitet, meggyőződést.

Eltemetett emlékek, és a kommunizmus kimondatlan, kimondhatatlan szorongása a gyerekek számára csak valamiféle titokzatos, távoli szörnyként jelenik meg, szüleik kedélyállapotának változásain keresztül érzékelik, miféle rémségek zajlanak odakint. Azért is érdekes a gyerekek szemén át mutatni a világot, mert számukra teljesen más a dolgok fontossági sorrendje, mint a felnőtteké. Azonban ennek ellenére csalhatatlanul megérzik a problémákat.
Szembesülniük kell lassan azzal, hogy fel kell nőniük, megváltozott a világ körülöttük. Azután számukra is alakot ölt a forradalom, egy szovjet tank alakjában. Vasszörnyeteg a kapu előtt…

Andorai Péter és Marozsán Erika érzékenyen, ám mintha inkább rutinból játszana. A két gyerek, Rózsa Naomi és Fekete Ábel élettel telik, hitelesek, a felnőtt színészek iskolázott intonálásához képest beszédük kicsit egy dokumentumfilm eszköztelen realitását idézik. Így mintha valahogy kilógnának dialógusaik a film szövetéből. A film egy sor ismert magyar színészt vonultat fel, a legkiemelkedőbb alakítást Lázár Kati nyújtja. Róza, a dadus alakjában egybegyűjti egy babonás parasztasszony személyiségének és világszemléletének minden elemét. Egyszerre gyengéd tyúkanyó, megbízható káder, perlekedő asszonyság, fortyogó boszorkány. A gyerekek rajta keresztül is kapnak egy olvasatot szüleik „viselt” dolgairól és a világról. Zavaros idők kis krónikása.

A film egyes hibái ellenére komoly, szerethető alkotás. Ami mindenképp a javára írható, hogy végre nem az unalomig elkoptatott eszközökkel és nézőpontból mesél erről a fájdalommal és kétségekkel terhes időszakról. Máthé Tibor remek, a kor hangulatát megidéző képeket alkotott. A gyerekek mellett a másik fontos szereplő maga a ház, amely a történet előrehaladtával egyre üresebbé, komorabbá, idegenebbé válik. Pontos fokmérője a külvilág eseményeinek.