Underworld

Vámpírok Budapesten

Bemutató: 2004. április 22.

1897-ben jelent meg Bram Stoker regénye Drakula gróf válogatott rémtettei címmel. A Guiness-féle Rekordok Könyve szerint ez a gróf számít a leggyakrabban megfilmesített irodalmi alaknak, messze lekörözve Hamletet, vagy bárkit, akiről azt gondolnánk, hogy róla már minden bőrt lehúztak. A könyv publikálása majdhogynem egybe esett a mozi születésével, mondhatni együtt születtek, és mint a vámpírok, együtt maradnak halhatatlanok. Azóta bár folyamatosan, mégis hullámzóan tör a filmtörténetre a vámpírosodás, aztán a Drakula-mítosz mellé jöttek még a denevérek becsempészve a mitológiába egy kis "racionalitást".  Stoker óta tudja minden földi halandó (vámpírfilmek alapján minden nyugati meggyőződése is), hogy Budapesttől keletre egy rejtélyes, más világ kezdődik.

Semmi emberi fenyegetettség

Bár a vámpírfilmek irodalmi alapanyagát állítólag a román Vlad Tepes - Drakula grófja adja - részben a földrajzi közelség miatt, részben talán Stoker miatt, a lényeg, hogy sokak számára magyar, vagy erdélyi jellegzetesség a vámpír-lét. Persze mindenképp rásegít erre az a korai feljegyzés, hogy bizony-bizony kis bolygónk első vámpírfilmje nem a hírhedett Nosferatu, hanem a tízes évek végén készült egy Lajthay Károly nevével fémjelzett film, ami sajnos azóta elveszett.

Az Underworld készítői feltehetőleg nem csak anyagi megfontolásból választották tehát fővárosunkat a forgatás helyszínéül, hanem koncepció volt a hiteles színtér. Ugyanakkor a film semmiképp sem akar hagyományos lenni: szó sincs itt Nosferaturól, keresztről, meg vérszívásról. Ezek a vámpírok már ízig-vérig huszadik századiak: a kastélyukban videókamera figyel, mobiltelefonnal rohangálnak, és nem utolsó sorban speciálisan kifejlesztett művérrel táplálkoznak. Van itt még egy másik faj is, a hagyomány szerint hasonlóan táplálkoznak és fertőznek, mint a vámpírok, csak sokkal primitívebbek a módszereik. Az Underworld története szerint a vámpírok és a vérfarkasok évszázadok óta harcolnak egymással annak ellenére, hogy az ősük közös.

A film elsősorban formailag megkapó - gótikus-barokkosan világított éjszakai Budapest - ahol felsejlik egy-egy magyar felirat, ismerős metró, ezért igazán érdemes megnézni egy budapestinek. Hogy az amerikai közönség miért erre a filmre váltotta a legtöbb jegyet 2003-ban arra is inkább a látványvilág és a két műfaj (vámpírok vs. vérfarkasok, semmi emberi fenyegetettség) érdekes keverése adhatott okot. A film története ugyanis nem igazán érdekfeszítő. A siker részben abból is adódott, hogy az akciójelenetek formailag szemérmetlen Mátrix-utánérzések.

A fent említett Stoker regényben nincsen árnyéka Drakulának. Nem így a vámpírfilmekben, ahol az expresszionista kontrasztosság, a fenyegető árnyék a vámpír állandó attribútuma. Minden más változhat. Most éppen a gótikus és a kék jött divatba. De attól a vámpírfilm még marad a hullámvölgyben, továbbra is csak árnyéka régi önmagának.