hirdetés

Vadászat angolokra

Ármány és szerelem

E-mail

Nyomtatás

új hozzászólás (3)

2006. november 30. - Mátyás Péter

Bemutató: 2006. november 30.

2-2 / 2

1 | 2

Színházi szakemberek időről időre ismeretlen vizekre hajóznak, filmrendezőként próbálkoznak. A síkban elképzelt látványt ilyenkor felváltja a három dimenziós ábrázolás, az alkotók kilépnek a szűkebb színpadi keretekből. A Vadászat angolokra esetében is ezzel a kihívással kell szembenéznünk.

Vadászat angolokra (szinopszis)

Volt egyszer egy Magyarország. Tulajdonképpen mint ország, ekkoriban pont nem létezett. Sírok, romok, krónikák alapján lehetett emlékezni a múltjára – amit az itt élők meg is tettek –, ám a külvilág számára Magyarország neve úgy hangzott, mint Bergengóciáé, egy egykor virágzó múltbéli helyé.

A történet szereplői vadászatra gyűlnek össze. A társaságnak tagja egy angol mérnök is. Fantaszta, feltaláló, kalandvágyó férfi, aki egyes vélemények szerint Palmerston angol külügyminiszternek küld jelentéseket. Merész elképzelései vannak a magyarok gazdasági felemelkedéséről, és az ezáltal nyert függetlenségükről. Lelkesedését egy romantikus, titkolt szerelem is fűti, melyet az egyik jelenlévő hölgy iránt érez.

Persze ez a vadászat nem érdektelen az osztrák titkosszolgálat számára sem. Ilyen ez a kor.

Gyönyörű szeptemberi idő van. Hőseink élvezik a szép tájat, az életet.

Vadásznak.

1839-et írunk. Kilenc évvel vagyunk a kontinensen végigsöprő forradalmak és szabadságharcok előtt, amikor Európa tudatában újra megjelenik egy ország, mely addig is jelen volt, mégsem létezett.

Címkék

premier , kritika

1. Vadászat angolokra
2. Vadászat angolokra (szinopszis)

(3)

2-2 / 2

1 | 2

új hozzászólás

Hozzászólások

3-1 / 3

összes hozzászólás

2006. február 12. vasárnap, 18:58#3| asztrovacsek

egy színházas nem érthet a filmezéshez-ez az alapfixáció. nem is ért a bagó hozzá, de nem is tagadja, ennek ellenére teljesen nézhető próbálkozás ez.
a színészekkel kapcsolatsoan tök igazad van.

válasz erre

Előzmény: zsooka #2

2006. február 7. kedd, 10:14#2| zsooka

Csatlakoznék az előttem szólóhoz!
Valószínűleg valami ősi ellenszenv lehet a cikk írójában Bagó Bertalannal szemben.
Nem baj, sőt előnyös, ha valaki kritikus, ám ebből a "véleményből" hiányzik bármilyen pozitív észrevétel, építő kritika. Az, hogy jó az operatőr az egy dolog, de emellé kell egy jó rendező is.

A színészekkel kapcsolatos véleményből úgy gondolom, a cikk szerzője színészi pályafutását feladva lett író - kritiuksnak nem nevezném. Személy szerint rég láttam Cserhalmit ilyen jól játszani, a Fruzsinát játszó Nyakó Juliról nem is beszélve. És valljuk be: a két fiatal szerelmes is kitűnő volt.

válasz erre

2006. február 6. hétfő, 15:30#1| mumus

A cikk szerzője valószínűleg még nem járt színházban, ha az írja a színházi rendezők filmjei kapcsán: "A síkban elképzelt látványt ilyenkor felváltja a három dimenziós ábrázolás, az alkotók kilépnek a szűkebb színpadi keretekből." Színházra ugyanis a legritkább esetben vonatkoztatható a síkban elképzelt látvány - Bagó tudtommal még sosem rendezett pl. árnyjátékot. A színpadi kereteket szűkebbnek minősíteni ugyancsak tudatlanságra és a színház tökéletes nem ismeretére utal.

válasz erre

hirdetés