Vademberek - szeptember 27-től a mozikban

A Vademberek című egész estés játékfilm a minden emberben ott lappangó agresszivitás veszedelmes halmozódásáról szól egy zaklatott korban és egy ideges világtájon. Az idegenségről szól, és arról, hogy ebben a korban, ezen a vidéken milyen kevés a tolerancia. Mindemellett a történetnek eleje és vége van, ha a vége nem is happy end. Négy pesti fiatalember – volt osztálytársak – elindulnak a Dunakanyar irányába az ő saját lakatlan szigetük felé, ahol minden nyáron eltöltenek néhány hétvégét. E derék városi "vademberek" számára a kirándulás rosszul kezdődik. Budapest határában egy kamion feltartóztatja az amúgy is hosszú kocsisort és Roberto, aki a kocsit vezeti, csak életveszélyes manőverekkel tud elébe vágni. Az utalás az egyetemes országúti erkölcsökre itt és a film végén szándékos, de ami a kerettörténetben történik az kifejezetten kelet-európai: kicsik a tétek, tétovák az indulatok, kiszámíthatatlanok a tettek és a következmények.
A sziget mellett egy szerb uszály jelenik meg, rajta Predrag, a matróz, akiről a fiúk azt hiszik, hogy ellopta a legjobb horgászbotjukat. Amellett, hogy idegen, s amellett , hogy a fiúk szemében tolvaj, Predrag még egy "bűnt" elkövet. Elszereti előlük a part menti falu gyógyszertárában dolgozó Emesét.
Roberto és társai tehát felelősségre vonják a matrózt, aki első menetben behajigálja őket a Dunába. Megalázott, bosszúvággyal és alkoholgőzzel teli hőseink éjszaka elfogják és a szigetre hurcolják Predragot, hogy törvényt üljenek felette. Roberto halálos ítéletet követel. A társaság vérmérséklet és jellem tekintetében mérsékeltebb két tagja igyekszik gátat szabni az indulatoknak, de Roberto és Káró jogos felháborodása nem ismer határt. Amikor Emese éjfél tájban a szigetre evez, hogy megkeresse kedvesét, ők ketten megpróbálják leteperni a "szukát", és miközben a harmadik fiú, Janó a matrózt igyekszik elrejteni, István csak nagy nehezen tudja kimenteni Emesét barátai karmai közül. Amikor a lány elmenekül, kiderül, hogy a szerb is eltűnt. Átkutatják a szigetet és az uszályt, de minden jel arra mutat, hogy a szerb belefulladt a Dunába.
Kimerülten, lelkiismeret furdalástól gyötörve indul haza a társaság. ők nem akartak embert ölni, egyszerűen ilyen idegölő, veszedelmes világban élnek. A csónakház előtt elhaladva látják, hogy az emberek egy vízihullát állnak körül. A fiúk már messziről észreveszik, hogy ugyanolyan cipő van rajta, amilyet Predrag viselt. A kamera csak akkor közelít a tetemhez, amikor a fiúk már elhajtanak, így ők sosem tudják meg, hogy a halott mégsem a szerb matróz...
Víkend után, a Dunakanyar gyönyörű tájaiban kocsikázva négy rémült fiatalember fejvesztve menekül a felelősség és saját lelkiismerete elől abban a ködös tudatban, hogy az agresszív indulatok felhalmozódása sosem marad következmény nélkül.