∏
Az ésszerű irracionális
Bemutató: 2003. október 9.
1-1 / 2
Aronofsky matematikai thrillerje egy olyan tanácsot közvetít, melyet elsősorban saját rendezőjének kellett volna megfogadnia a későbbiekben. A Rekviem egy álomért konkrét témája nélkül, a Pi rendkívül izgalmas próbálkozás, mely a racionális és irracionális tartományok között szabadon átjáró forma és tartalom egészen szokatlan egymásra hatását produkálja. Új dimenziók nyílnak meg, de csak egy pillanatra: tudjuk, hogy ott az ajtó, de immár öt éve zárva van.
Absztrakt állítás absztrakt
újításokkal teli absztrakt filmben Sean Gullette |
A történet nem túl bonyolult: adva van egy matek-zseni, aki a ∏ szám konkrét megjelenését keresi a mindennapi életben. Hősünk persze nincs egészen rendben pszichésen, gyógyszerezi magát – itt jelennek meg először a gyógyszerezés mechanikus folyamatának gyorsan vágott rövid snittjei – és egy kissé paranoiás is. De lehet, hogy félelmei valóságosak, hiszen munkája mind a tőzsdecápák, mind az Isten által a Tórába kódolt élet értelmét kétségbeesetten kutató zsidók érdeklődését felkelti. Vallás és pénz, a két jó öreg toposz most, mint az alapvetően absztrakt matematika potenciális alkalmazási területei jelennek meg. A tőzsdén pénzt keresni vágyó gengszterek épp olyan konkrétak és csak egy kicsivel agresszívabbak, mint a vallási fanatizmus hatására cselekvő számelmélet-szakértő zsidó, akit aztán meg is feddnek a rabbik modortalanságáért.
A film szinte teljesen ugyanazt a dramaturgiai ívet járja be, mint a Rekviem egy álomért. Ahogy hősünk alól fokozatosan kicsúszik a talaj, a film egyre jobban elszakad bármiféle tér-idő egységtől, itt azonban a gyógyszerfüggőség eleve adott, a ∏ utáni hajsza az, ami felpörgeti az eseményeket és – ahogy az egy valamire való irracionális számhoz illik – az irracionalitás felé sodorja a cselekményt. Irracionális és racionális egymásnak feszülő ellentéte építi fel az egész filmet, a fekete-fehér, szándékosan torz, szemcsés képektől, az időkezelésen át, a főhős szobáját parazita módjára belakó számítógépig, mely egyébként az egyetlen utalás arra nézve, hogy a film a pre-PC korban játszódik (a gép méretéből ítélve valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján).
Jancsó tanítványa volt Darren Aronofsky |
Éppen így járt maga Aronofsky is – remélhetőleg csak időlegesen – hiszen a Pi-ben felfedezett formai újítások és dramaturgiai szervező elv - azaz a tehetsége, a Rekviem egy álomért konkrétságával társulva meghozta számára a sikert, mégsem tudott tovább lépni, a következő produkció – egy Sci-fi többek között Brad Pitt közreműködésével - összeomlott. Az pedig jelen esetben nem számít, hogy konkrétan milyen okok miatt nem jött létre A kút (The Fountain) című film, a Pi főhőse sem tudja megmagyarázni, hogy mi miért történik vele. Maximilliam Cohen egyetlen lehetősége az, hogy felhagy az irracionális keresésével a racionálisban. Aronofsky esetében ez azt jelenti, hogy nem próbálja absztrakt tehetségét konkrét célok szolgálatába állítani, nem erőszakol rá magára semmit. Az imdb adatbázisa szerint a rendező két filmet is tervez 2004-re, reméljük a legjobbakat. Addig, pedig itt van nekünk a Pi.
- 1. ∏
- 2. Pi (szinopszis)
1-1 / 2