Ingmar Bergman

Ernst Ingmar Bergman 1918-ban született Uppsalában. Bölcsésztudományokkal kezdett foglalkozni a stockholmi egyetemen. Egyetemista amatőr színházat szervezett, melyben a klasszikusok, és a saját darabjait rendezte. Irodalmi újságokban rendszeresen publikált. A színházi szakmában éppúgy a legjobb rendezőnek tartják, mint a filmművészetben. A Fűrészpor és ragyogás (1953), A hetedik pecsét (1956), A nap vége (1957) három kiemelkedő alkotás, mely az első alkotói korszak legtökéletesebb alkotásai. Filmtrilógiája néhány szereplős kamarafilm, melyben az istenkeresés nehézségéről, az önzésről szól (Tükör által homályosan 1961, Úrvacsora 1962, A csend 1963). Az 1970-es években készült filmeknek, melyek a bergmani filmuniverzum különböző motívumait variálják (Suttogások, sikolyok 1973, Jelenetek egy házasságból 1974, Színről, színre 1976). Nemcsak svéd témák, a saját önéletrajzi elemei jelennek meg a filmjeiben (Kígyótojás 1977, története 1923-ban, Berlinben játszódik). Nagy összefoglalás, az önéletrajzi elemekkel teli, epikus mű, a Fanny és Alexander (1982). Bergman nagyon sokoldalú művész, aki színházban, filmen, televízióban egyaránt jelentőset alkot. Forgatókönyvei irodalmilag is megállják a helyüket. Regényei írói tehetségét bizonyítják.