Felhasználónév
Jelszó
Emlékezzen rám
Közhely, hogy műalkotás nem létezik önmagában, mindig a befogadó értelmezésében kel csak életre. Ez az értelmezés pedig nem számon kérhető. Egyáltalán nem kötelező az Antikrisztus kapcsán észrevenni, az inverz bibliai olvasatot, ahogy az első emberpár beűzettetik a pokolba, a Sátán templomába, miután elveszti az ártatlanságát. Nem kell észrevenni, hogy a sátáni környezetben, a természetben (...) sátánivá váló emberpár mennyire radikálisan más antropológiai státuszt jelent a von Trier-i életműben, ahol jellemzően a társadalom, nagyobb közösség volt eddig a világban lakó rossz forrása. Nem kell észrevenni, ahogy mindebbe belevonódik a szépség botránya. A nézők pokolba rángatásának mélyen közösségi és testvéri mozzanatát sem kell észrevenni. Főleg annak nem, akinek az igazi film két hongkongi pörgő rúgásnál kezdődik. Esetleg nem őt kell felkérni a kritika megírására.
Cinikus, felszínes, szellemeskedő, méltatlan a filmhu-hoz.
újabb remek írás! :)