Felhasználónév
Jelszó
Emlékezzen rám
Valószínűleg nem csak saját magukat tartják az európai kultúra letéteményeseinek, hanem az újabb generációra is vonatkozik a szöveg, bár ebből a szempontból minimum kétértelmű a megfogalmazás. Nem véletlenül kellett helyesbíteni:
"Nem magunkért aggódunk, mi a karrierünket már megcsináltuk" - jegyezte meg Mészáros Márta, hozzátéve azonban: a filmesek fiatal és középgenerációja "tragikus helyzetben van", nem készülnek tévéfilmek, ráadásul a közelmúltban forgatások is leálltak.”
Ez utóbbi tény, a kérdés az, hogy mi ennek az oka? (Egyébként már hogy ne indokolhatná a „gazdasági helyzet”, hogy valahonnan pénzt vonnak meg?)
Az „Európa” meg a „kultúra” itt csak hívószavak, arra jók, hogy kijelöljék vele bizonyos értelmiségi rétegeknek, hogy ki a „mumus”, a „szalonképtelen”. Húha, „európai kultúra”? „Emberi jogok”? Úristen, itt vannak a világ ellenségei! Ráadásul a Jancsó mondja? Akkor biztos így is van. (Ez külföldre hatványozottan működik, ott ugyanis a részletekről fogalmuk sincs az embereknek, ellenben az „Európa”, a „kultúra”, a „demokrácia”, „emberi jog” stb. szavak jelentésével – úgy ahogy – tisztában vannak.)
(Európa) „Nem őrzésre szorul, hanem megújhodásra.”
Van mit megőrizni belőle, sőt a hagyományaiból indulhatna ki (talán) a megújhodása is. Az EU azonban – jelenlegi formájában - nem ezt a célt szolgálja, azt hiszem, ez elég világos.
Köszönöm, így világosodik a kép. Persze a részletek ismerete nélkül is eleve ilyesmit gyanítottam a hangvételből. Bűzlő pózolásnak hat amikor magukat bárkik is az európai kultúra letéteményeseinek magasztosítják oda és annak a nevében – nem ám a saját érdekük védelmében! – emlegetnek kényszert, mintha valami erkölcsi parancsnak engednének csak, mintegy nagyon vonakodva. Gyakorlatilag a megszólalás ízéből vissza lehet következtetni annak a valószínű rugójára, illetve annak jellegére, akkor is ha az ember, mint esetemben, nem tud róla semmi konkrétat.
Nekem már maga az Európa szó is rosszul hangzik ilyen összefüggésben. Ott kezdődik, hogy az az Európa, aminek értékeit így önkinevezetten védik, már rég nem védi saját magát, és több mint kérdés a mai világban a címke mennyire takar értéket. Legkevesebb, rengeteg retrográd elem keveredett bele. Nem őrzésre szorul, hanem megújhodásra. Amire kevés esélyt látok belátható időn belül, sőt.
A megszólalók ettől még lehetnek elsőosztályú alkotók, erről eszemben sincs véleményt közölni, tőlem az is igaz lehet, hogy nem elvesztegetés az általuk védett szakmának történő juttatás és szükséges is, csak annyit mondok, de azt határozottan, hogy a megszólalásuk megfogalmazása elég rossz ízű, nem meggyőző.
Azt azért nem árt tudni a sztorihoz, hogy az Alapítvány uszkve 8 milliárd hiányt termelt az elmúlt években. Nyilván elsősorban ezért vannak a retorziók.
Tehát alapvetően nem a kormány teszi tönkre a filmgyártást, hanem ők maguk ásták meg a sírjukat.
Persze nehéz belelátni a kártyájukba (vonatkozik ez mindkét félre), mi csak a bábjátékot szemlélhetjük (enyhe képzavar).
Amúgy baromira nem egységes a szakma de az antifasiszta egységfront képes közel hozni egymáshoz olyan embereket is, akik amúgy egy kanál vízben megfojtanák egymást. :))
Naná, hogy hazabeszélnek. Az ideológiai vita, ami egyébként lehetne érdekes is (beleszóljon-e az állam a kultúrába, az adófizetők pénzéből milyen filmeket csináljanak), valójában csak máz. A mogyiról van itten szó. :)
Bocs. Sajnos nem tudok beljavítani. Vedd úgy, hogy elütés.
(Amúgy tényleg mellékkörülmény.)
Köszönöm szépen, de nem lehetne „r”-rel? Bereznay.....
(Mellékkörülmény, igen, de általában is szeretem a pontosságot.)
Nem érdekes, hogy még a Kádár-rendszerbem is nyíltabban beszéltek aktuális társadalmi problémákról, mint most? Vagy legalábbis: nagyobb éleslátassal. Sőt: a '70-es, '80-as évekről sem készült pontosabb és hitelesebb film később, mint a '70-es, '80-as években.
Filmes fórum lévén, azért a fentiekre csak visszatérnék, csak kiemelném. Mert nagyon fontos és pontos. És Beleznay is a fentiekkel együtt igaz.
Beleznay írását olvastam. Sok fontos (és a megszokottól eltérő) megállapítása van.
A Kádár-korszak értelmiségéről az a pontos, amit idézel.
Viszont a Kádár-korszak megítélésében jelen van a feketére festés. Nyilvánosan. Hivatalosan. A "véleményformálók" részéről. 20 éve!
Másrészt viszont a tömegek, valóban, csendben nosztalgiáznak. Talán nem véletlen. Minden felmérés szerint Magyarország az egyetlen volt-szoc. ország, ahol a rendszerváltás előtti időszaknak jobb osztályzatot ad a többség, mint az utáninak. (Kivéve: a 21 év alatti fiatalokat!:)))
„Álombrigád. Közönséges vetítésen, rendes moziban (Hunnia, ill. Zrínyi) láttam.”
Ehhez nem tudok hozzászólni. Én úgy tudtam, hogy „dobozban volt”.
„A Kádár-rendszerben egy, magára egy kicsit is adó értelmiséginek nem illett a rendszert, pláne, annak vezetőjét dicsőíteni, tetteit megmagyarázni/megvédeni!”
Talán nyíltan nem, de bizonyos szempontból az egész értelmiség „elit” mindvégig a csendestársa volt a politikai elitnek. Ezzel kapcsolatosan elég jókat ír Beleznay András, a Kibulizott ország c. írásában (ha nem ismered, érdemes elolvasni, kicsit hosszú, de sok jó – ugyanakkor természetesen vitatható – meglátás van benne).
http://www.kibulizottorszag.net/
„Kádár számára 1956 fő tanulsága a nép törekvéseinek formát adni, azt megmozgatni, sőt irányítani is képes értelmiségi réteg veszélyességének fölismerése volt. Cél volt tehát számára az 1956-ban a néppel a Párt ellen szövetségre lépett humán csúcsértelmiség leválasztása a társadalom egészéről. (…) Elfogadta, más szóval, Kádár – utólag megszépítően kompromisszumként emlegetett – ajánlatát. E réteg tagjaitól ezután nem várták el, hogy párttagok legyenek, a közvetlen hatalomban nem is vehettek részt, de cserébe azért, hogy lemondtak a rendszer bírálatáról, ugyanazokat a kiváltságokat élvezhették, amelyekkel addig az ország korlátlan uraként csak a Párt fölső rétege rendelkezett.(...) Az eltelt évtizedek alatt e réteg a kommunista vezetéssel személyi szálakon is összefonódott, és noha saját köreiben a rendszer tanaival, eszközeivel és gyakorlatával továbbra sem értett egyet, annak fönnmaradása, hogy kiváltságait a társadalom szélesebb rétegeinek kárára tovább élvezhesse, a kezdeti tehertételből számára lassanként érdekeivel összhangban álló elfogadott ténnyé, szinte kívánalommá módosult. Így nehézség nélkül elmondható, hogy e réteg a kommunista uralom gyakorlásának mintegy csendestársává vált. Olyanná, mely fokozatosan alkatilag is hasonult a kádári miliőhöz, annak amoralitásához.”
(Megjegyzem, most ez a posztkommunistává vedlett „csendestárs” értelmiség és holdudvara rikácsol a leghangosabban, nem minden ok nélkül, hiszen tudatos „elitcsere” zajlik.)
„miközben más szovjet-blokkbeli országokban a múlt fényezése megy (pl. A mások élete c. Oscar-díjas hazugság, az emberszabású és hős Stasi ügynökről), nálunk a feketítés az illő.”
Biztos ez? Szerintem bőven van Kádár-nosztalgiázás is. Egy valami nincs: őszinte, nyílt szembenézés. (Az adósságcsapdáról, a nemzeti vagyon eltűnéséről, ennek mikéntjéről, körülményeiről például az egész értelmiség kussol. A szélsőjobb kivételével.)
Álombrigád. Közönséges vetítésen, rendes moziban (Hunnia, ill. Zrínyi) láttam.
A magyar értelmiség a Kádár-rendszeben és most.
Na, azt hiszem, hogy egy igen lényeg kérdéshez érkeztünk. Ugyanis az elmúlt/elkúrt 20 évünkért alapvető felelősség terheli a szellemi "élitünket". Elfelejtették a t. urak, hogy a műviekkel kellene politizálni, és NEM pártrendezvényeken való megjelenéssel, aláírásokkal, maszatolós interjúkkal vagy éppen, elhallgatásokkal.
A Kádár-rendszerben egy, magára egy kicsit is adó értelmiséginek nem illettt a rendszert, pláne, annak vezetőjét dicsőíteni, tetteit megmagyarázni/megvédeni!
Jut eszembe: miközben más szovjet-blokkbeli országokban a múlt fényezése megy (pl. A mások élete c. Oscar-díjas hazugság, az emberszabású és hős Stasi ügynökről), nálunk a feketítés az illő.
Most "tudtam meg" például (méghozzá Bálint Andrástól!), hogy nálunk ANNO nem lehetett nyugati filmeket látni! Akkor én hol láttam azt a csomót!?
(Bálint András interjú a Népszabadságban, A nők nagyszerűbbek címmel. At URL-t nem engedi bemásolni a gép.)
Hoppá. Megjelenésekor "csak" egy jó film volt. Mára zseniálissá érett tragikomédia.. (Szerencsénkre a Puskin Odeonban van még egy kölcsönözhető VHS!)
A rendszerváltásnak becézett Kész Átverés Show megdöbbentő bemutatása. Unikum!Páratlan!
Ill. nem észen egpáratlan, mert a tragikomikus rendszerváltási (filmes) lenyomatnak van egy tragikus párja is (szintén a 90-es évek legelejéről): Szabó István Édes Emma, drága Böbe c. filmje. (Ez legalább, ugye, DéVéDén elérhető!)
Ja, és Gyarmathy Lívia, szintén 90-es évek eleji, A csalás gyönyöre c. filmje teljességgel elérhetetlen. Én sem láttam.
Bezony, elsősorban az Álombrigádra gondoltam, amit tudtommal betiltottak.
Valami "illegális" vetítésen láthattad a '80-as években. :)
De pl. Gothár, Makk bizonyos filmjei is merészek voltak a maguk módján.
Nem érdekes, hogy még a Kádár-rendszerbem is nyíltabban beszéltek aktuális társadalmi problémákról, mint most? Vagy legalábbis: nagyobb éleslátassal. Sőt: a '70-es, '80-as évekről sem készült pontosabb és hitelesebb film később, mint a '70-es, '80-as években. :)
A Hoppát régen láttam, úgy emlékszem, hogy valóban elég jó film.
Jut eszembe: Jeles András Álombrigádjára gondolsz, ugye!? Bár, emlékeim szerint ez sem volt betiltva (mert pl. én is láttam, valamikor a 80-as évek közepén). De, hogy nem mehetett símán az engedélyezése, az tuti!
Teszem hozzá (szomorúan): ma már az ilyen filmeket nem is kellene tiltani. Jó esetben lenne néhány száz nézője. A mai magyar néző szórakozni, kikapcsolni akar! Jeles meg bekapcsolt!
Egyébként még szomorúbb, hogy az un. rendszerváltásról - az aláírók közül - csak egy rendező készített filmet. Igaz, hogy az zseniális. El is tüntették! (Maár Gyula Hoppá c. filmjérő beszélek.)
Ranódy László, Fábri Zoltán, Gyarmathy Lívia, Maár Gyula, Gothár Péter stb. stb. filmjeiről nem gondolnám - még utólag sem -, hogy politikai elvárásoknak feleltek meg, ANNO. Vagy, ha igen, akkor az akkori politikusok sokkal ügyesebbek voltak, mint a mai pénzemberek!
Az aláírók közt betiltott filmes? Inkább olyan, aki mindkét rendszerben a hatalom körül nyüzsgött!
Dehogynem."
El lehetett kerülni, csak annak az volt az ára, hogy nem csinálhattál filmet.
De ez nem jelnti azt, hogy mindenki, aki filmet csinált, behódolt a hatalomnak. Az aláírók között is van olyan, akinek betiltották a filmjét politikai okokból.
"csak papíron vagyunk tagország és közünk nincs az ő problémáikhoz"
Az EU-tagság pont annyit jelent, hogy papíron vagyunk a tagjai, és ez éppen elég. Pl. megszabják, hogy itthon milyen filmeket kell csinálni (feltéve, ha pénzből akarjuk készíteni). Most nincs kedvem kikeresni, itt a filmhun is volt róla cikk, de elég szigorú kritériumrendszerük van. Persze nem ez az egyetlen terület, amiben korlátozzák a nemzeti szuverenitást.
Ha nem az államtól kérik a pénzt az alkotók, akkor a mecénások ízlésének/elvárásainak kell megfelelniük. Ha tetszik, ezek is politikai elvárások. Még "nyugaton" is nagyon kevés rendező engedheti meg magának, hogy saját maga producere legyen, ami tulajdonképpen egyetlen módja a valódi függetlenségnek.
Miki bácsi új filmjét nem láttam, de az előzőek alapján nem hiszem, hogy értené a dörgést. Egyáltalán sem az öregek, sem a fiatalok filmjei közül nem láttam olyat, ami valamelyest segítene értelmezni az elmúlt húsz év történéseit.
Játékfilmekről beszélek, természetesen.
Nem nagyon lehetett elkerülni ANNO, hogy közel kerüljenek a politikához/hatalomhoz?
Dehogynem.
Egyébként nagyjából ugyanazok "kerültek közel" most is, akik régebben!
Szánalmas kis bohóckodás? Igen.
Gondolom, ennek a deklarációnak volt kezdeményezője, meg, gondolom, volt aki csak aláírta, mert elé tolták (és néha alá-nem-írni nehezebb, mint aláírni! pláne, régi haveroknak). És voltak azért, akik nem is írták alá!
Jobb lett volna egyébként az elmúlt években delkarálni/aggódni, amikor elfolyt egy csomó pénz. Amikor, a deklarációval - és pl. a román filmekkel! - ellentétben, NEM készült film a magyar életről, a magyar emberek gondjairól. (Tisztelet a nagyon kevés kivételnek!)
Jancsó esetében meg a nem politizálás kitétel, ugye csak tréfa, blöff!?
Egyébként pedig Kőrösi Zoltánt (akinek egy csomó, remek elképzelése látott napvilágot) hagyni kellene dolgozni. De, nyilván egy csomó régi érdeket sért! És, nyilván, vannak bőven (ön)jelöltek a filmes pénzek feletti rendelkezés jogának megszerzésért!
Kissé bő lére eresztett, de vállalható vélemény.
„Lehet csak félreértek valamit, de tudtommal nem az történik, hogy nyilvánosan tűzre dobálnánk ezen legendás filmek celluloidkópiáit.”
Igen, szerintem félreértesz valamit, nyilván a jövőben el (nem) készülő filmekre is gondolnak. Ettől függetlenül jórészt helytálló, amiket írsz.
„A nemzetközi fesztiválok szeretik némelyiküket, persze, de ott sosem a valódi értéket nézik, csak az számít, mennyire felelsz meg az országodról alkotott sztereotípiáknak. Ha hungarikum vagy, mehetsz, ha nem, nem.”
Abban igazad van, hogy nem a művészi érték (tegyük föl, hogy ez valamilyen objektív mércével mérhető) a fő szempont, de nem is csak az, hogy „mennyire felelsz meg az országodról alkotott sztereotípiáknak”, hanem egyéb ideológiai-politikai szempontok, divatok, trendek is. PL. Európában az a menő, ami a Bilderberg-kreálmány, Európai Unió fedőnevű csimmbummcirkuszban éppen aktuális „problémákat” „boncolgat”.
„az idősebbek dolga pont az lenne, hogy a világlátásukat megpróbálják átörökíteni a rájuk következőkre, mert nem abból lesz jó rendező, aki kitanulja a szakmát, hanem aki látja, hogy mi történik körülötte.”
Isten ments! Az időseknek sincs mit mondaniuk a világról. Nem értik a dörgést. Ennek egyik oka, hogy ezer szállal kötődnek a ballib hálózathoz – ez a nyílt levél is ennek a kötődésnek az egyik dokumentuma. Ezek az emberek soha nem tartották magukat távol a politikától.
(Ellenben a szakmai tudásból van/lenne mit átadniuk a fiatalabb generációnak.)
Ezzel az „adófizetők pénze”-dumával én vitatkoznék. A „magaskultúra” soha, sehol nem tartotta el magát. Nem piaci elven működik. Ráadásul ellentmondasz magadnak, mivel egyszerre rovod fel a közönség hibájául, hogy csak „szórakozni” akar és a rendezők hibájául, hogy nem a közönség igényének akarnak megfelelni - nem „szórakoztatni” akarnak. (De lehet, hogy félreértettem, amit írtál.)
Lényeg, ami a lényeg: újabb szánalmas kis bohóckodásnak lehettünk tanúi. Persze ha nem önszántukból, hanem felsőbb utasításra kényszerültek megírni, akkor őszintén sajnálom az aláírókat.
