"Kényszerű deklarációt" fogalmazott meg nyolc magyar rendező

Valószínűleg nem csak saját magukat tartják az európai kultúra letéteményeseinek, hanem az újabb generációra is vonatkozik a szöveg, bár ebből a szempontból minimum kétértelmű a megfogalmazás. Nem véletlenül kellett helyesbíteni:

"Nem magunkért aggódunk, mi a karrierünket már megcsináltuk" - jegyezte meg Mészáros Márta, hozzátéve azonban: a filmesek fiatal és középgenerációja "tragikus helyzetben van", nem készülnek tévéfilmek, ráadásul a közelmúltban forgatások is leálltak.”

Ez utóbbi tény, a kérdés az, hogy mi ennek az oka? (Egyébként már hogy ne indokolhatná a „gazdasági helyzet”, hogy valahonnan pénzt vonnak meg?)

Az „Európa” meg a „kultúra” itt csak hívószavak, arra jók, hogy kijelöljék vele bizonyos értelmiségi rétegeknek, hogy ki a „mumus”, a „szalonképtelen”. Húha, „európai kultúra”? „Emberi jogok”? Úristen, itt vannak a világ ellenségei! Ráadásul a Jancsó mondja? Akkor biztos így is van. (Ez külföldre hatványozottan működik, ott ugyanis a részletekről fogalmuk sincs az embereknek, ellenben az „Európa”, a „kultúra”, a „demokrácia”, „emberi jog” stb. szavak jelentésével – úgy ahogy – tisztában vannak.)

(Európa) „Nem őrzésre szorul, hanem megújhodásra.”

Van mit megőrizni belőle, sőt a hagyományaiból indulhatna ki (talán) a megújhodása is. Az EU azonban – jelenlegi formájában - nem ezt a célt szolgálja, azt hiszem, ez elég világos.

Köszönöm, így világosodik a kép. Persze a részletek ismerete nélkül is eleve ilyesmit gyanítottam a hangvételből. Bűzlő pózolásnak hat amikor magukat bárkik is az európai kultúra letéteményeseinek magasztosítják oda és annak a nevében – nem ám a saját érdekük védelmében! – emlegetnek kényszert, mintha valami erkölcsi parancsnak engednének csak, mintegy nagyon vonakodva. Gyakorlatilag a megszólalás ízéből vissza lehet következtetni annak a valószínű rugójára, illetve annak jellegére, akkor is ha az ember, mint esetemben, nem tud róla semmi konkrétat.

Nekem már maga az Európa szó is rosszul hangzik ilyen összefüggésben. Ott kezdődik, hogy az az Európa, aminek értékeit így önkinevezetten védik, már rég nem védi saját magát, és több mint kérdés a mai világban a címke mennyire takar értéket. Legkevesebb, rengeteg retrográd elem keveredett bele. Nem őrzésre szorul, hanem megújhodásra. Amire kevés esélyt látok belátható időn belül, sőt.

A megszólalók ettől még lehetnek elsőosztályú alkotók, erről eszemben sincs véleményt közölni, tőlem az is igaz lehet, hogy nem elvesztegetés az általuk védett szakmának történő juttatás és szükséges is, csak annyit mondok, de azt határozottan, hogy a megszólalásuk megfogalmazása elég rossz ízű, nem meggyőző.