Törvény után – reform előtt 

Szőts szerint Hiller Cannes-ban lejáratta Magyarországot

André Szőts, a világhírű magyar származású producer és regényíró, az ASP iroda igazgatója vasárnap este a Hilton szállóban adta oda a Vox magazin felkérésére az úgynevezett Vox-díjat az amerikai Quentin Tarantino Kill Bill című filmjének, amelyet hazánkban a Best Hollywood forgalmaz. S bár, ahogy maga is mondta, ő igyekszik minden helyzethez pozitív módon viszonyulni, a magyar filmtörvénnyel és annak végrehajtásával, a magyar állam hozzáállásával kapcsolatban kénytelen volt bizonyos értelemben szándékos ünneprontást elkövetni.

Éppen ezért, hogy ne csak panasznapot tartson, azzal kezdte, hogy a magyarságnak nagy öröm és vigasz, hogy a Kontroll című film megkapta Cannes-ban a francia ifjúsági és sportminisztérium ifjúsági díját, hiszen a magyar filmesek valósággal szomjaznak a sikerre. Ugyanis mind a magyar állam, a jelenlegi magyar kultuszminisztérium, mind az április 1-jén hatályba lépett filmtörvény, mind annak elégtelen végrehajtása igen kínos helyzetbe hozza a magyar producereket és a filmesek többségét is – vélte a producer.

André Szőts már a Napóleon című film hazai forgatásán elmondta a Magyar Nemzetnek, hogy amíg nem jön létre Magyarországon a franciaországihoz hasonló filmiroda vagy -központ, jottányit sem javulhat a magyar szakma helyzete. Enélkül még egy jó filmtörvény sem működhet jól; az április 1-jén hatályba lépett törvénynek ráadásul a szövege eleve bonyolult, olykor kifejezetten konfúzus, félkész állapotban van, amit André Szőts a magyar film iránti pozitív elköltelezettsége következtében még hajlandó is lenne ideig-óráig tolerálni. Ám az, hogy egy félkész törvényt Cannes-ban Hiller István kultuszminiszter, a kötelező féléves türelmi idő előtt, bő hónappal az elfogadása után ország-világ előtt beharangozta, nehezen értékelhető. A magyar minisztérium úgy látszik, egyetlen alkalmat sem hagy ki arra, hogy lejárassa hazánkat.

Sajnos mind a filmtörvény, mind a Magyar Mozgókép Közalapítvány működésével kapcsolatos tisztázatlan állapotok negatív hatást gyakorolnak a készülő Sorstalanság című filmre is. A Magyar Mozgókép Közalapítványról egy jó képességű, általános iskolát végzett magyar diák is tudja, hogy nem létező jogi személyeket is képvisel, a filmtörvénynek pedig minden mondatáról nyilvánvaló, hogy a nagyon is létező személyek közül melyik kinek a kedvéért került a szövegébe. „Az, aki ön előtt áll – hangsúlyozta André Szőts –, abszolút elfogulatlan és obligón kívüli, hiszen soha egyetlen fillért nem kértem és a jövőben sem kérek a Magyar Mozgókép Közalapítványtól.”

Elfogultnak így André Szőts nem mondható, ellentétben a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal. A világhírű producer már az előző kormány alatt elkezdett filmes kerekasztal-tárgyalásainak kezdetén elmondta, hogy csak a francia mintára létrehozott filmközpont, -iroda mentheti meg a magyar filmgyártást, amelyben szakmai obligón kívüli hivatalnokok döntenek a támogatások sorsáról. (Egyébként ez volt a véleménye az előző kormány kultuszminisztériumának is – a szerk.).

André Szőts végül elmondta, hogy csak neki, aki nem keveset tett a magyar filmért, az utóbbi időben öt produkciója hiúsult meg a magyar filmtörvény elégtelensége miatt. Többek között a legnagyobb kanadai produkciós irodával folytatott koprodukciós tárgyalások maradtak abba, amellyel közösen egy feddhetetlen és független könyvelői irodához fordultak azért, hogy a filmtörvény adókedvezményre vonatkozó passzusait értelmezzék. Teljes volt a fiaskó. A saját magyarországi negatív tapasztalatai, az elképesztő korrupció és a miniszter Cannes-ban tanúsított hebehurgyasága, amellyel készként jelentette be a magyar filmtörvény megszületését, olyannyira lejáratták Magyarországot, hogy André Szőts mostantól kezdve nem meri ajánlani hazánkat külföldi produkciók helyszínének sem.

Bocs a "közvesszőzés" hibáért. A félreérthető mondat helyesen: Nem lenne hitelesebb, erősebb, öntömjénezés nélkül?
Geréb

A körlevél tartalmával és céljával többé-kevésbé egyetértek, természetesen.
De néhány zavaró megfogalmazás egyéni érdekeket sejtet mögötte.
Időnként nem tudni: alapelvek vagy minősítések ezek?

Két példa:

- "Elengedhetetlennek tartjuk az eddig PÉLDAMUTATÓAN működő… folytonosságának fenntartását…"
Nem lenne hitelesebb, erősebb öntömjénezés nélkül? (Amúgy én egyetértek ezzel a véleménnyel, általában, de itt nincs helye.)

- Különösen árulkodó az 5. pont hasonló törekvése a kvázi-törvényként rögzítendő ajnározásra:
"Filmtörvény azon rendelkezését, mely ezeket a jogokat a Magyar Nemzeti Filmarchívum kezelésébe utalja, az Archívum elmúlt években kifejtett munkája igazolja."
Ez az ítélet nagyon hasonlatos az ismert sztálini fogáshoz: „csak remekművek készülhetnek”, amely tétel azonnal igazolást is nyert: mind megkapta a Sztálin-díjat!
A jogokat az Archívumnak meg kell kapnia, valóban, helyes! De ehhez alkalmassá kell tenni, mert a kinyilatkoztatást cáfolják az eddig nyilvánosságra került tények: magyar (egypéldányos) filmek tömeges pusztulása, eltűntetése az utóbbi években! És ezt ma már mindenki tudja! Ezért az egész ügy tisztaságát, komolyságát veszélyezteti, ha így bennmarad ez az egyébként is értelmetlenül idehelyezett dícséret: az Archívum státusza (állami, nemzeti közgyűjtemény) és alapfunkciója (megőrizni a magyar filmeket) predesztinálja arra, hogy a jogokat birtokolja!

A 6-os pont valóban vitatható. Gondolkodni kéne még rajta.

Geréb Anna
25 éve archivátor